Ti hogy készítitek fel a gyermeketeket a kistesó jövetelére, hogy zökkenőmentes legyen? (beszélgetős fórum)

én most vagyok 16hetes, kislányom márciusban lesz 5éves, igaz van még egy 3éves és egy 1,5éves is, így neki kicsit egyszerűbb lesz elfogadni, hogy tesó érkezik. viszont én nem mondogatom minden nap, nem görcsölök rajta, ha nekik eszükbe jut(az 5évesnek és a 3évesnek) és kérseznek róla akkor persze szívesen mesélek róla és minden kérdésükre válaszolok. De nem mondogatom sokat, mert szerintem 9hónap nagyon sok idő, felesleges húzni, mint a rétestésztát, így is türelmetlenek, mikor születik már meg...

az egyedüli gyerek azért lesz amúgy féltékeny a leendő tesóra, mert elveszti a privilégiumait, az egyedüli rá figyelést, úgy éli meg, hogy az anya most megosztja a szeretetét közte és a kistesó között, vagyis neki kevesebb fog jutni belőled, mint eddig. És ez így természetes, hiszen ő hozzászokott ahhoz, hogy csak ti ketten vagytok. Amúgy, ha apukával is nagyon jó a gyerek kapcsolata, sokkal egyszerűbb a tesó elfogadása(ezt pszocholoógus mondta).

de ha megszületik teljesen meg fog majd változni, egy 5évesben már ott vannak az anyaság "csírái", nem véletlenül szopiztatja a babáit stb, figyeld majd meg, milyen kis gondoskodó lesz. na persze a kis kütyüit nem feltétlen szeretné odaadni a tesónak, de erre meg pont jó az a mondat: hogy nem is kell, mert a kistesó ezekkel még úgysem tud játszani, még kicsi, neki más játék kell, adjuk oda a csörgőket (te is ezzel játszottál stb)

és még egy jó dolog, ami nekünk abszolút bevált: a nagyobbnak mindig legyen közös programja veled, amikor csak ti ketten mentek el valahova, akár 10perc, fél órára, ez legyen az ő kis "élménye", amikor csak rá figyelsz stb (ekár egy bevásárlás, séta, játszótér, bármi ami érdekli)

barátnőm kislánya 4éves volt mikor jött a kistesó, alapjában egy iszonyú kis önző kislány volt, de most fél év alatt eszméletlen sokat változott, puszilgatja a babát, halomba hordja neki a játékait, bohóckodik neki stb, totál megváltozott!

ne parázz előre, szerintem a te kislányod is ügyesen alkalmazkodik majd az új helyzethez, és ti is! sok sikert!

Sziasztok!

A történet régebbi,mert már 16 éves a lányom és 13 a fiam,de a sztorit muszály megosztanom veletek.Szóval végig bevontam a kislányom a terhességembe,mindig hallgatta simogatta a hasam.Már nagyon várta a kisöccsét,persze el sem tudta képzelni milyen lesz.Aztán mikor a kicsi megszületet,úgy intéztük,hogy a férjem a kislányt is hozta mikor értünk jött a kórházba.

Otthon minden rendben ment,mígnem egyszer elmentünk kocsival a kórház előtt és a lánykám megkérdezte:anya, öcsit mikor visszük már vissza a kórházba:)?Szegénykém azt hitte,ha neki nem tetszik akkor vissza lehet vinni?

Azóta persze minden kialakult,de gondoltam ezt a sztorit leírom ide Nektek.

Boldog babavárást kívánok!

Már nagyon rég szeretne egy kistestvért, sőt, 2 éves kora óta arra készül, hogy anya lesz. Megszoptatta a babáit. stb... Már egy ideje mondogatja, ha én megszülök, akkor ő lesz anyukat. Minden nap beszélgetünk, elmondom, hogy imádom és akkor is imádni fogom, ha már nem egyedül lesz. Beszélgetünk arról mit kell majd megtanítania a kistesójának, mire kell majd vigyázni. Valamelyik nap azt mondta, hogy pelenkázni nem fogja, de szoptatni igen! :-) Zsemledarabkákat pakol a pocimra, hogy megetesse pindurkát. Egyszóval nagyon várja. De feszültebb, nagyiéknak azt magyarázta, ha lesz tesója, akkor rá már nem jut majd annyi idejük. Itthon hangosabban beszél, hogy csak rá figyeljünk, már most félti a mütűrjeit.

A nővérem 2 lánya között kb. 2 év korkülönbség van, a féltékenység, a rivalizálás első perctől megvan, pedig lassan már felnőttek. Emlékszem volt olyan is, hogy a nagyobbik egy ceruzával a kicsi felé tartott és közben azt mondogatta Dia kiszúr szemét huginak ceruzával!

Ezt szeretném elkerülni és a mai napig nem jövünk rá, hogy tesóm hol ronthatta el, pedig ő is "felkészítette" a nagyobbikat a kistesó jövetelére.

Sziasztok!

Nekem 5 éves a kisfiam, és lassan el kell gondolkoznunk nekünk is, hogy hogyan is készítsük fel kistesó jövetelére, hiszen tervezzük. :)

Én úgy gondolom, hogy az előttem hozzászólók leírtak mindent. :) A titok nyitja, hogy ugyanúgy kell a nagyobbat is imádni, szeretni, és nagyon fontos, hogy be kell vonni mindenbe, ami a babával kapcsolatos, mindenbe!!!

:)

Szia!

Nálunk 2,5 év a korkülönbség. Túl jól is sikerült a felkészítés, a nagy a kicsi nélkül egy tapottat sem tesz. Most is együtt játszanak, hatalmas a szerelem. Én az elejétől bevontam mindenbe, eljött 4d-s ultrahangra, az ő feladata volt a pocimat fürdés után bekenni, sokat beszéltem neki, hogy milyen lesz a kistesó, mi fog változni. Első pillanattól foglalkozhatott vele, kezébe adtam, ha kérte, ő krémezi a popsiját, adja a pelenkát, kiválasztja a ruháját. Ha akar játszik vele, ha nincs kedve, akkor nem. Viszont ha a tesó alszik, akkor csak vele foglalkozom egy kicsit. Terveztem még, hogy időnként a kicsit másra bízom, és csak a nagyot visszük el pl állatkertbe, de ő erről hallani sem akar. Csak akkor, ha tesó is jön velünk.

szió!

Nekem kisfiam pont ennyi idős volt, mikor kiderült, jön a kistesó!

Én megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e kistesót, és elsoroltam az összes pozitív dolgot! Hogy lehet vele játszani, anyának, apának is van testvére, milyen jó lesz ha itt lesz stb. Rá pár napra megmondtam,hogy mivel ő szerette volna, lesz testvére!!! Nagyon boldog volt! Végig nézegettük a neten, mikor mekkora, már van keze stb. Aztán simogattuk a pocakot együtt, eljött velünk a 4D-re, és végig mondtam, azért rugdos,mert érzi a kezed neked csinálja. Boldog volt, mikor megszületett, végig segített mindenben, ruhát választani, cumit választani, stb. Most egy éves Noémi, Levi 5 és fél, imádják egymást!!! Noémi hozott neki a korházból ajándékot, és már ismerta a simogatását is:-) Ja, a hangját meg főleg:-)

Sok boldogságot, jó egészséget nektek!

Én a lányomnak elmagyaráztam már az elején, hogy van egy baba a pocakomban de attól még Őt is ugyan olyan nagyon szeretem , csak most lesz egy kistestvére.Aztán mindent folyamatosan megbeszéltünk vele is, persze az Ő korosztályához mérten.A végén már annyira várta, hogy megszülessen, hogy többször elküldött a kórházba, hogy szüljem már meg a kis öcsit, hogy együtt tudjanak lefeküdni aludni, meg játszani.

Aztán persze amikor bent voltam a kórházban, akkor egy kissé meg volt rám sértődve mire haza jöttünk, mert napokig hiába várt, de aztán leültem Vele, megbeszéltük az egészet és azóta sincs semmi gond Velük. Imádja a tesóját. Soha nem mondott olyat, hogy vigyem vissza ahonnan hoztam, meg, hogy minek van itt. És soha nem voltak féltékenykedések, mert amikor kezdett volna lenni mindig kitaláltunk valami olyat ami mindannyiunknak jó volt.

Ja és amikor a kórházból haza jöttünk az öccsére nem volt mérges, vagy féltékeny, Ő rá nem haragudott, csak rám.