Ti hányszor beszéltek anyukátokkal egy nap? (beszélgetés)

Ha már nem hív, nagyon fog hiányozni .

( ezt átlagosm, normális családra értettem )

:))))

Óh, te édes családi kötelék! Minek az embernek büntetés, ellenségek vagy kihívások, bőven elég, hogy családba születik. Na jó, inkább sok.

A szüleim elváltak,anyám nem éli meg talán a karit sem,úgyhogy tuti nem cuccol vidékre.

A párom nem menne munka miatt sehova,itt építette ki az életét.

Bár itthon vagyok,munkaviszonyom van,és 14 éve ugyanott,tehát sz is stabilnak tűnik.

30 éves koromig átéltem sok klassz dolgot,mostmár maradnék a fenekemen! :-)

azért ez szerintem veled sincs így, ahogy leírtad, nem döntés kérdése, nagyrészt csak szerencsés véletlen :) ha a szüleid például úgy döntenének, a nyugdíjas éveiket nem a városban, hanem vidéken élnék le, akkor összecuccolnál, és mennél utánuk? :) vagy ha a férjednek jönne egy kihagyhatatlan lehetőség messzebb, inkább őt hagynád el, és maradnál a szülők közelében? oké, hogy rokonság, de ugye te is anya vagy már, a szűkebb család is fontos

az egy szerencsés véletlen, ha a férjválasztás és a szülők lakhelye is úgy alakul az élet során, hogy közel maradtok egymáshoz. de az élet izgalmas és csomó jó van benne, ha arról kéne szólnia, hogy üljünk a családdal a tábortűz mellett és beszélgessünk, sok klassz dologról lemaradnánk. persze sokan le is maradnak

Írtam,hogy Pesten dolgozik,itt is lakunk,tehát csak az idő miatt nem látjuk,nem a távolság miatt. Ahhoz,hogy nekem ne kelljen dolgoznom,és mégis úgy éljünk,ahogy,ahhoz ennyit kell hajtania (na,meg a cége sem épülne ilyen szépen a láblógatásban).

Egy szóval sem mondtam,hogy követendő a példa,ahogy én viszonyulok a családhoz! Mindenkinek szíve-joga,hogy úgy és ott éljen,ahol neki jó. Csak én képtelen lennék messzire menni "otthonról". Ennyi,nem több,de írtam is,hogy mások vagyunk,máshogy gondolkozunk,nekem ezzel semmi bajom.