Testvérgondok

Én nagyobb testvér vagyok, van egy húgom. Számtalanszor hallottam gyerekkoromban, hogy: „Te vagy a nagyobb, neked legyen eszed” stb. 1,5 év van köztünk, egy évvel jártam fölötte. Én könyvmoly, lelkis, ő tanulás helyett zenét hallgatott, barátnőzött, akkor is ha rossz jegyért, késésért büntetés járt. Ha dolgoztak rám bízták, reggel érjünk be suliba, ne lógjon, egyen. Nem volt könnyű nagytestvérként. Neki meg, hogy szót kellett (volna) fogadni. Ma se hasonlítunk semmiben, de szeretjük egymást, ott vagyunk, ha baj van.

Tipikus szülői nevelési hibák

Egyenlő bánásmód: A kisebb gyereket is önállóságra kell szoktatni, ne csak a nagyobbtól várni, hogy gondoskodjon a dolgairól, időpontjairól, mint egy mini titkárnő. A nagyobb túlzott felelőssége szorongó felnőttet teremthet. A kicsi pedig nehezen válik önállóvá, megszokja, hogy helyette döntenek. A középső gyereknek nagy szakirodalma van, ők a nagyobb és kisebb testvér helyzetét is megtapasztalják. Mivel a gyerekek kora és természete eltérő, pont egyenlő elvárás sem jó, adott helyzetben igazságos lenne jó… és ezt a legnehezebb betartani.

Kedvenc gyerek: Legyünk őszinték, ha a kisgyerek nehéz természetű vagy sajátos nevelési igényű, óriási türelem kell. Az „elég jó szülő” kifejezés erre való, nem lehetünk szentek, csak ahogy tőlünk telik, próbálni egységes elvet követni. Sokszor előfordul, hogy a szülő egyik gyerekét előnyben részesíti a fentiek miatt, vagy pl. az apa fiút akart és a fiát vagy a vadóc lánytestvért szereti jobban; vagy a jó kislány a kedvenc a rossz kisfiúval szemben. Ez fájdalmat okoz a kisgyereknek, féltékenységet szít, megmérgezheti a testvérek felnőttkori kapcsolatát is.

Konfliktusok: Sajnos felnőttként sem tudjuk sokszor vita, sértegetés nélkül rendezni, ebben a társadalmunk, oktatási rendszerünk is hibás. Szülőként minden felet meghallgatva tehetünk igazságot, a „nem érdekel ki kezdte, te fejezed be” nem kifizetődő. Ha jó légkörben cseperednek, tapasztalatom szerint a gyerekek képesek maguk között elsimítani kis vitákat.

Kommunikáció: A napi rohanásban nehéz, pedig annyira fontos lenne az érdeklődés a gyerek napjai, kis élete iránt. Ha nem kérdezi, vagy látni, hogy kötelességből kérdez de nem figyel a válaszra, ne lepődjön meg a szülő, ha a gyerek kamaszként nem osztja meg vele semmilyen gondját.

A közös program, kirándulás, nyaralás nagyon jó, sok gyerekkori szép emlék ebből származik. DE csak akkor, ha figyelembe veszik a különbözőségeket, az erőltetés, például zárkózott gyereket zajos, nagy társaságba cipelni, csúnyán visszaüthet.

Ti mit gondoltok erről? Hányadik testvér vagy, a gyermekeid, vagy a testvéred gyerekei között milyen kapcsolat van?