Testi fenyítés gyerekeknél (beszélgetés)
teszed es igy tovab , az en gyerköceim mar nagyok es sajat gyerekuk van . De !most mar szamukra termeszetes mivel ygy nötek fel hogy nem voltak se igy se ugy bantalmazva igy egyenes az ut hogy tovab adjak es korektan nevelik.
Nincs rossz gyerek csak rossz szulö illetve pedagog . Vallasal nagyon jol leirtad , köszi.
En meg ugy szokom mindani magamrol es csaldomrol ( egyedul neveltem a falkat ) de inkab a gyerekeim neveltek engem es en hallas vagyok erte.
Csak a gyenge jellemű emberek keresnek maguknak bálványokat/Isteneket, akiket imádhatnak?Hogy nem képesek szeretni és tisztelni magukat? Talán gyermekkorukban túl sokszor hallgatták, hogy nem jók semmire és kár is volt eme rongyos velágra jönniük.
A helyes önértékelés nem jön csak úgy magától és sokakat ismerek, akik Isten által szerették meg önmagukat, mert elhitték, hogy Isten szereti őket. Ez hit, és nem vallás. Én is két gyerek édesanyja vagyok,és a fent leírt cipőbe járok. Hálás vagyok a gyerekeimért, eszméletlen jófej mind a kettő, és igen, szeretem őket!
A biblia engedélyezi a testi fenyítést,
arról viszont gőzöm sincs, mikor helyes alkalmazni mert én nagyon nem tartom helyénvalónak egy kiszolgáltatott kis emberi lényt csapkodni. Csattanok is eleget ezért apjukommal!No meg a környezetem is kritizál, hogy micsoda liberális anya vagyok én. :D
Sokan különszedik a testi és lelki bántalmazást, erőszakot. Van, hogy a kettő együtt jár.
Nem is értem milyen az, amikor elcsattan egy pofon és szóváltás nem követi a dolgot.
Néztem a Múmia Visszatér című filmet és abban a negatív oldal főhősnője nevelési módja tetszett, amit a kissrácnak mondott. Hogy ha így viselkedik, akkor éjjel mérges kígyót rak az ágyába és adott neki egy puszit. Olyan aranyos volt a lány.:)
Igaz ezt ma már sok degradáló jelzővel illetnék, de zseniális, brilliáns elme a csaj.
Lehet akkor sem tudták volna sosem megvédeni magukat, ha nem így nevelik őket.
Sosem lehet tudni, a mi lett volna, ha esetet.
Lehet más meg éppen ezért tudja megvédeni magát, mert megmutatja, őt többet sosem bánthatja senki.
Ilyen ez az alkoholista szülők által nevelt gyerekek esete is, van aki pont ezért lesz alkoholista, van aki meg az azért sem leszek olyan, mint az apám, anyám gondolattal és tettel éli le az életét.
michelle, most meg a lelki terrort mosod bele...
bocs... pont ez a gond, csak végletesen lehet?? az élet szines, sokféle... nem iylen fekete meg fehér. a nagybátyád valszeg nem csattanósat adott, és nyomta a lelki terrort..
hogy jön ez ahhoz, hogy rácsapsz valaki kezére amit írt vaéaki, amikor sokadjára nem érti meg, hogy ne szórja tele homokkal a többiek szemét??
szóval megint végletek... pff... nem erről van szó!! pontosan azt írom, hogy a terror rossz, a reagálás nem feltétlen.
Engem ugyan soha nem vertek - ezt anyám utóbb óriási hibának titulálta.... :))).
Viszont volt egy nagybátyám, aki előszeretettel hangzoztatta, sőt alkalmazta is a jó időben kiosztott atyai pofont. És a gyerekei tényleg rettegtek tőle, nem álltak fel az asztaltól amíg ő nem, elég volt a hangját felemelnie és máris kuss volt a gyerekszobában.
Pedig tényleg nem folyamatosan verte a kölyköket, de mivel sose tudták hogy most kapnak-e vagy sem, olyanok voltak, mint a idomított majmok :/. Már jóval túl az ötvenen a három lánya, mindegyik személyiség zavaros, szívatják őket a munkahelyükön, semmilyen helyzetben nem képesek megvédeni magukat.
A testi fenyítés, és a lelki fenyítés pontosan egyenértékű. Régen a testi volt egy kicsit engedélyezettebb, ma a lelki, de valójában semmi különbség nincsen.
Én talán 5-6 pofont ha kaptam életemben, de sohase érdekelt, viszont anyámnak egy "Majd mit mondanak!" Nézésétől ma is a sírógörcs kerülget. Viszont ugyanúgy elhiszem, hogy van itt, aki meg pont fordítva volt, és mondhattak akármit, de ha kapott egy nyaklevest, összedőlt a világ. Elhiszem.
Viszont ha soha semmit sem alkalmaznánk, akkor mindenki nőne szabadon mint a gomba, és bármit megtehetne, ami az eszébe jut.
Mert addig még tiszta volna, hogy jó pédával, szép szóval nevelünk, és akkor a gyerek is azt fogja csinálni. Jó esetben jó részben igen.
Csak aztán a valósághoz hozzá tartozik a "bűn". A tudva és akarva ellenszegülés a szabályoknak. Elég nehéz lenne azt állítani, hogy ez nem érinti az emberiséget. Érint minket is, mi is hibázunk, tehát már a látott minta se lesz tökéletes. És az is hazugság, hogy a "gyerek tiszta" és nem követ el bűnt, szóval tudatos ellenszegülést. Dehogynem.
Márpedig ha a fent vázolt paradoxon fennáll, akkor az a helyzet, hogy valamelyik fenyítést előbb-utóbb alkalmazni kell. És az tulajdonképpen mindegy, hogy a ma divatos jutalmazás-és annak megvonása, vagy a direkt "fenyítésről" van szó.
Szóval valami lesz. Amit mi tehetünk, az az, hogy tényleg minél jobb példát igyekszünk adni. Igyekezzünk megteremteni a kiegyensúlyozott légkört, és próbáljuk meg megtalálni a fenyítési nevelési eszközöknek azt a kombinációját, ami a mi gyerekünknél talán a legjobb. Nem azt mondtam, hogy pillanatnyilag a leghatásosabb, hanem azt, hogy a bántás-hatás játékban a legoptimálisabb. Ha kell, kérjük ebben szakember segítségét. Én már ilyet is tettem.
És még egy nagyon fontos, amit már itt is boncolgattak: ahogy mi is mások vagyunk, a gyerekek is nagyon mások. Más jellemek, karakterek, és más lelkek is. Szóval a másiknak olyat mondani, hogy "bezzeg én" eléggé korlátozottságra vall... Volt szerencsém gyermekpszichiátrián bent lenni huzamosabb ideig. Egyáltalán nem csak a szép szál tulipánok lebegtetésével zajlik az élet, és mértékadó helyeken nem esnek kétségbe két kapott pofontól.. Ne forgassuk ki a szavaimat: Nem erre bíztatnak, sőt, de azért akik ismerik a ténylegesen problémás életeket, azok nem álszentek.
Már miért lett volna jó? Épp elrettentésként írom, hogy anno mit meg nem engedett egy tanár magának...:( Sajnos...
Hát, a tanár tuti nem szerette a gyerekeket...
Hogy otthon a saját gyerekeivel hogy bánt, passz...Gondolom hasonlóképp...
nanana.. ne véglegesítsünk...
Pont ez a bajom, hogy nem csak végletek vannak.
És nagyon nem szabad összemosni az atyai pofont a veréssel.
de itt valaki írta a ygerekkorát.. hm... hát a nagy kiabálóknak már az is verés. Nem tudom, nekem meg nem. ennyi.
béke :)
Ez az, én is ezt csináltam :o)). A másik, ami nekem nagyon bevált, hogy amivel "megfenyegettem", azt mindig meg is kapta. Volt, hogy azt mondtam neki, oké, megkapja a kakaót, de ha nem issza meg, a fejére öntöm. Kiröhögött. Egészen addig, amíg a közönség megrökönyödésére tényleg le nem öntöttem vele.
Kibaxtam magammal? Igen. De megtanulta, hogy nem a levegőbe beszélek.
Mit nem értesz ezen: elmagyarázza, hogy ha nem csapkodod a gyerekedet, akkor vagy le van szedálva és nyugdtan ül egész nap, vagy terrorista vagy és már a nézésedtől is megfagy szerencsétlen fióka :o)))
Igaza van annak, aki szerint nyugodtan meg lehet csapkodni a gyereket. Én viszont másképpen gondolom.
Ahogy olvasgattam sokan a legyintést egyenértékűvé teszik a veréssel. Igaz én még csak saját gyerekkoromra visszaemlékezve tudok véleményt nyilvánítani, de bizony néha kell az a legyintés.
Nem vertek a szüleim. Életemben háromszor "ütöttek meg", és bizony minden alkalommal "kikönyörögtem".
Először hisztiből, mert nem az általam elmutogatott fagyott kaptam, hanem a mellette lévőt, egy nyilvános tér közepén lehajitottam a fagyimat a földre, majd páros lábbal beleugrottam, összecsapva édesanyámat (előtte már hisztiztem, fel lett ajánlva, hogy akkor dobjuk ki...). Kaptam egy apró pofont, aminek ereje kevésbé, inkább hangja volt.
Másodszor le h.lye qváztam édesanyám, mert megállapodtunk valamiben, ő következetesen tartotta magát hozzá, én meg követelőztem volna. Számra csapott. (de nem az ajakrepesztő fajtából).
Harmadjára órák óta hisztiztem. Kérdezték mi a baj, "semmi" volt a felelet. Apum kb 3 óra után megunta és a faromra legyintett, hogy "legyen okom".
Köszönöm szépen felnőttem. Nem lettem tőle idegbeteg, roncs. Tisztelem a szüleim, és szeretem őket.
A forró dolgokkal kapcsolatban. Hiába mondták el százszor, hogy a gáztűzhelyen a lángelosztó forró lehet, akkor is, ha épp nincs begyújtva alatta. Hiába húzták el a kezem számtalanszor. Alig értem el lábujjhegyről, de egyszer belekaptam. Akkor megtanultam.
Vannak értetlen gyerekek, akik csak a saját kárukon tanulnak. Vagy úgy sem...
hja, a melegnél nekem is bejött :) de ez a hajtépés sehogy se... :D
a kicsinél pedig az elszökdösés útrakirohanás volt a sarkallatos.
Szóval én nem tudtam végül megoldani a sosét. Gyarló lélek vagyok, evvan. ők meg mostmár biztos szörnyen sérültek. de a kicsi legalább él, a nagyobb meg végül nem tépett kopaszra. ez is vmi.
Majd iygekszem elég pénzt gyüjteni, hogy legyen nekik kezdőrúgás, és jusson pszichológusra mert csapott az anyjuk .
Ne vedd fel, viccelek, nem miattad :) csak tényelg túlzásnak érzem sokszor, ahogy jönnek reakciók ilyen témában. És nem rád gondolok .
Amúgy a hajtépésre gondoltam mint példa:) a tűz egyszerű, az forró már közelítésre is, érzi magán :)
áááááhhhh azt ne hidd, hogy nyugis vagyok:)
D valahogy ez a csapkodás kimaradt.
Mikor kicsik voltak és mondtam hogy nem szabad néztek rám deeeeeeeeeee miért?
Elmondtam,hogy mit miért ne.
Mondtam , hogy a tűz az forró, megéget, fájni fog stb....deee miért?
Kipróbáljuk?Ahogy a kis kezét közelebb raktam és érezte a meleget akkor már tudta, hogy nem tréfa.
Még mielőtt közmegbotránkozás lenne nem dugtam a tűzbe a gyerek kezét! :)
ok, itt a példa, te mit tettél volna?? :)
Komolyan. azért van az a szitu, amikor vagy már minden érven ezerszer túlvagy, vagy nincs idő. (pl a forró dolgoktól ha már nagfyon közel, arrébütni a kezét hatékonyabb egy gyereknek, mint elrántani. időben hatékonyabb. megfogni már van hogy nicsn idő, arrébütni meg igen.
Ha nálatok se egy kézreütés, se egy pőofon, se egy seggrepacsi sose csattant el. most mit mondjak, jó nyugigénjeitek vannak ;)
szóval igen, tehetelenség miatt üt az ember. Én pl totál tehetetlen voltam, már mindenki módszerét kipróbáltam addigra... És tényleg nem viccelek, hogy hetek (bő egy hónap volt igazából) után jutottam arra, hogy lekeverek egyet.
de mérlegelni kell. Amúgy meg majd a gyerekek eldöntik.
Én nagyon nem értem, hogy a kézrecsapást hogy bírják a veréssel összemosni az emberek. Akit vertek az szerintem nagyon is érzi a különbséget. Nagyon nem ugyanaz. nagyon nagyon nem.
a veréssel nem értek egyet. nagyon nem. de szerintem van azért az a szitu, amikor kell az atyai pofon úgymond.
Ez nem verést jelent, és nem is feltétlenül konkrét pofont. (bár van hogy azt)
Amúhgy avval egyetértek, hogy bármilyen csattanás a tehetetlenség jele. Amikor már tényleg nincs más megoldás.
Én pl adtam a fiamnak pofont.. tépte a hajam.. akárhogy magyaráztam, akárhogy próbáltam, azért pár hét alatt feladtam, a végén már simán így egy rendesebb csomót kitépett. Én biza lekevertem neki egyet. Soha többé nem fordult elő azóta se hajtépés. Hja, és nem tudom hol a minta, sose senki se tépte a másik haját se előtte se azóta... remélem nem is fogja senki ezentúl se... mert amikor egy csomót kirántott végül, az már biza eléggé fájt napokig utána. (a pofon persze nem fejleszállós volt, szóval csattant csak. de arra pont jóvolt hogy végre megértse, hogy mi az hogy fáj valami a másiknak)
Szerintem a csapkodás nem csak a gyerek viselkedésétől függ hanem a szülőktől.
A nyugodt gyereket kevesebbet "kell" csapkodni de azok nem is olyan felfedező típusok.
Azzal meg pláne nem értek egyet, hogy ahol nincs dá-dá ott lelki terror van.
Persze van ilyen de nem ez az általános.
További ajánlott fórumok:
- Karácsonyi ajándékötletek, ajándéktippek gyerekeknek
- H1N1 oltás - csecsemőknek, gyerekeknek
- Versek gyerekeknek
- Gyerekdalok. Tényleg szükségük van ilyenekre a gyerekeknek, egyáltalán szeretik őket?
- Miért tiltja az egyház a gyerekeknek Harry Potter filmeket illetve könyveket?
- Testi fenyítéssel gyereket nevelni