Terhességmegszakítás a 20. terhességi héten (beszélgetés)

Szia

MOST olvasom hogy mi történt veled.Nagyon jol tudom hogy min mégy kereszetül.

Én 3 éve szültem a 41.héten a szülés után a kisfiam 1 órával meghalt orvosi hiba miatt de ez egy igen hosszu történet,1 évvel késöbb ujra terhes lettem de 20 hetesen meg kellett szülnöm mert nagyon beteg volt ez tavaly februárba történt.

Igazábol sose lehet ezt feldolgozni,csak valahogy meg tanulsz majd vele együtt élni ami azért nem lesz sétagalopp.

Mi most probálkozunk már egy ideje és eddig még nem sikerült a baba.

Rossz ha hallom hogy valaki terhes ,ha terhes nöt látok ,de már az idö mulásával elviselhetöbb.

Igen közhely de az idö segit én se akartam elhinni de a nagy fájdalamat ami ég azt tompitja de ehhez nagyon sok erö kell és kell hogy a párod is teljesen melletted legyen.

Kicsit hooszu lett de erröl oldalakon keresztül lehetne irni .

Esetleg ha valami érdekel kérdez nyugodtan.

Hogy vagytok? Telnek a napok nálatok? És hogy? Mert én olyan lassúnak érzem, mégis azt veszem észre, hogy már újra hétvége. El sem hiszem!

A héten megjött. Szülés után egy hónappal. Szomorú vagyok, mert tudom, hogy ennek nem így kellene lennie. De ugyanakkor örülök is, hogy legalább jelez a testem, hogy odabent helyreállnak a dolgok.

Szia Tabula_Rasa!

Azért is írtam le, hogy lássa Mindenki, hogy van még remény, akár mi is és akárhányszor is történik meg az emberrel :( A mostani pocaklakómat igen is CSODÁNAK nevezem, mert papírom van róla, hogy nem lehet babám és 9 év után spontán jelentkezett be az albérletembe :D

Puszi Mindenkinek !

Nekem is ugyanígy volt az első babánál a spontán vetélésem, nekem mondjuk nagy görcseim voltak, a férjem volt velem a wc-n, együtt bőgtünk, másnap bementem uh-ra, de nem maradt semmi bent, így spontán vetélés volt.

A Kislányomnál végigrettegtem az egészet, az elején napokig teszteltem, majd uh... én is a végét már feküdtem a kórházban, de nekem a méhlepény érett meg idő előtt, és kisebb súlyú volt, emiatt.

Örülök, hogy ilyen pozitív példát tudsz írni a Lányoknak, és nagyon szorítok, hogy a lehető legnagyobb rendben legyen most is minden!

Nekem a tegnapi napom volt egészen pocsék. Minden kis semmiségtől a plafonon voltam. Bár ma is vezetés közben kitört belőlem a bőgés, alig bírtam abba hagyni.

Kitartást kívánok én is neked!

Szia!

Nekünk két hét alatt meglett. Hétfőn megyünk be érte a klinikára és azonnal írok, ahogy hazajöttünk.

Kitartás!Magamnak is! Pocsék napom van, bőgök egész nap - már megint.

Szia!

Nagyon szépen köszönöm ! Ma voltam UH-n, minden rendben. Remélem így is marad !

Neked kitartást és sok sikert a jövőre nézve is !

Szegénykém, neked sem volt egyszerű életed. Örülök, hogy az írás egy kicsit segített megnyugodni. Valahogy én is így voltam vele.

Minden jót és jó egészséget kívánok neked és a családodnak!!!

Sajnos még a mi eredményünk nincsen meg, úgy, hogy ebben nem tudok segíteni. Mennyi időn belül érkezett meg az eredmény?

Ha már tudod miként zajlik a dolog megírnád?

Sziasztok!

Sajnálattal lvaom, hogy ilyen sokan keresztül mennek ilyenen :( Én is veszítettem el 2 babát.

Mi mikor összeházasodtunk a férjemmel mondtuk, hogy jöhet a baba (19. éves voltam). Nem jött. Orvostól orvosig jártunk. Meddőségin kötöttünk ki, ahol az első beavatkozás (inszemináció) alkalmavála sikerült is. Igen ám, de a 6. héten kb. még sehol semmi nem látszott. 1 héttel később két egymást követő napon egy-egy petezsáokt hagytam el a mosdóban :( A szívem szakadt meg. Mivel sem vérzés, sem görcs, láz stb. nem volt, így a kórházat kihagyhadtam. 2-3 hónap múlva újra próbálkoztunk. Megint sikerült. Öröm, 5. hete látták a petezsákot, 6. hetesen már szívdobogás is volt. Öröm. Minden OK. AFP levéltel után 1 héttel (eredmény még nincs) vasárap reggel fájásokra ébredtem, du.-án elfolyt a magzatvíz. Őrült módon rohanás a kh.-ba, ahol megerősítettek, hogy igen sajnos, de még a baba fejénél van és él. Szigorú fekvés 1,5 napig, közben 1000 UH, hogy van e magzatvízszaporulat. Sajnos nincs. Reggel indítják a szülést. 8-9 órás vajúdás után megszületett a lányom, én műtő és műszeres befejezés. A poklok poklát éltem át. Nem akartam senkit látni :( Meg lett a pathológiai vélemény. Ép, egészséges, kornak, nemnek megfelel leánymagzat. Köldökzsínór, lepény stb. ép.

Akkor miért hagyott itt minket ??? :(

1 évre rá újra próbálkoztunk, megint sikerült, most nem kellett inszem csak a gyógyszerek spontán fogant a fiam. Többszöri pocakfájás miatt sok kh.-i nap, de semmit nem bántam, csak növesztettem a pocakom és a babám. 35. héten megpróbált Ő is kijönni, de nem engedték, sok infúzió és gyógyszer, még szigorúbb fekvés és a fiam végül egészségesen a 39. héten született meg. Most 9 évvel a fiam születése után várjuk a kistesót, eddig nem sikerült terhesnek maradnom. Amíg nem kezdett el mocorogni rendesen, minden hétre kértem egy UH-t, hogy minden rendben van e.

Igen, rendben. Remélem, hogy a hátralévő 16. hétben sem lesz most már semmi gond. Október végén császároznak, most 22. hetes vagyok.

Bocsánat a hosszas írásért, de azt hiszem most könnyebbültem meg igazán, hogy egy ilyen kerek fogalmazásban írhattam le az eddigieket.

Minden kismamának és leendő kismamának sok sok erőt, kitartást és boldog anyaságot kívánok!

Sziasztok!

Ti mind ugyanabban a cipőben jártatok vagy jártok, mint én.Ezért próbálok nálatok kérdezni.

Meg van a pici patológiai eredménye. Most érdeklődtem, de csak személyesen adják ide. utána van még genetikai tanácsadás vagy egyszerűen ideadják és kész?

na igen mi is Így vagyunk vagyis inkább én, hogy parázok minden vizsgálattól...

de gratulálok nekktek a pici lányhoz :) amúgy lehet tudni miért született előbb?

annyira sajnálom :((( három baba, ebbe bele se merek gondolni :(((

én azt mondtam, hogy még az ellenségeimnek sem kívánom ezt az érzést...... de ez amin ti átmentetek, istenem a szívem szakad meg komyolan mondom :((((

én tavaly leírtam ugyanígy a történetem ahogyan ti is és meglepdőve tapasztaltam, hogy tényleg mennyi nő átmegy ezen, sosem gondoltam volna, akkor rengeteg bíztatást kaptam, sorra írták tényleg a sikertörténeteket.

nagy ölelést küldök virtuálisan

nagyon kedves vagy, köszönjük szépen.

nálam is volt amikor tényleg nem mertem, vagyis, hogy valamikor is újra tudok vállalni még egy babát, de a legnagyobb lepetésként ért az újévi pozitív teszt 5 és fél hónap után.

én nagyon szorítok nektek

Nekem van hitem. Istenben. És volt is mindig. A 27 órás vajúdás közben pedig az fogta a kezem, akiben hiszek, és a nevét kiabáltam, nagy nagy hittel.A férjemét és Istenét.

Két baba elvesztése után is hittem. Még jobban, mint valaha. Sőt! Tudtam, hogy most, a harmadiknál nem lesz semmi baj. Éreztem. Vártam a csemeténket. És még ma is hiszek. hiszek, pedig nincs már ami mocorog belül, és nincs ami megrúgja apukája súlyos kezét a hasamon, nincs aki a mentolos rágótól olyan ficánkolásba kezd, hogy azt hiszem sosem hagyja abba.

Én is ismerek "sikertörténeteket". A társaságomban, környezetemben is. Két vetélés, két terhességmegszakítás után két egészséges kislány. Örülök nekik, szívemből.

De ti tudjátok, mert átéltétek, amit én, hogy ezekben az időkben nem tud - legalább is nekem nem tud - vigaszt adni bármilyen sikertörténet sem. Pedig jó, hogy vannak. De még milyen jók!

Mindenkinek kitartást kívánok! Ölellek titeket!

Nagyon sajnálom ami veled történt. Borzasztó lehetett. Nekem 3 éve volt egy elhalt terhességem, amit műtéttel fejeztek be a 12. héten. Nagyon nehezen tettem túl magam rajta. Sajnos nekünk azóta sem jött össze a baba. Most járok kivizsgálásokra, hogy mi lehet a gond.

Márciusban volt egy kis reményünk, de sajnos csak egy hétig tartott. Pozitívat teszteltem, de sajnos következő héten el is ment. Hivatalosan még nem nyilvánították terhességnek, de én tudom, hogy ott volt.

Nekem van olyan ismerősöm, akinek a kisbabája a kiírt nap előtt egy nappal halt meg, és következő évben egészséges kisbabát szült. Szóval még van remény. :)

Szívből örülök a kisbabátoknak. Remélem egyszer én is eljutok arra a szintre, hogy merek még egy terhességet vállalni.

Sok örömet és jó egészséget kívánok!

Nagyon sajnálom ami veletek történt. maximálisan tudom min mentek át, velünk ez tavaly július végén történt, a 18. heti UH-n kiderült, hogy beteg a baba és azonnali megszakítás, mert nem fog shoha életben maradni :((( pár nap múlva befektettek, a poklokat éltem át, 17 órás vajúdás utá végre sikerült túl lenni a dolgokon, de sosem gondoltam, hogy az csak a testi fájdalom volt amin a kórházban átmentem, a lelki még csak ezután jött. Minden percben sírtam heteken-hónapokon át egészen decemberig, amikor a születés napja nagyon közel volt (karácsony), ekkor páromtól laptam egy kölyök kutyust, aki átvészeltette velünk ezt a nehéz időt, hogy nincs karácsonyi babánk. Közben pedig nem is sejtettük, hogy december 17-én lesz az utolsó menstuációm, mert megfogan a kislányunk.

Szeptember közepére vagyok kiírva és teljesen egészséges babát hordok a szívem alatt. Boldogok vagyunk nagyon, de azt amin átmentünk sosem tudja az ember feldolgozni és elfeljteni. Még most sem, pedig lassan 1 éve történt és biztos vagyok abban, hogy még így 1 év után is sírni fogok azon a bizonyos napon....

Volt időszak amikor azt hittem tavaly, hogy nekünk sosem lesz gyermekünk, sőt volt, hogy nem is akartam már, mert mondtam, hogy én ezen még egyszer nem bírok átmenni.

Az idei vizsgálatokra is rettegve mentem, mi van ha azt mondják megint, én egyszerűen nem élem túl.....

De a párom mindvégig mellettem volt, a kórházban is és bíztatott.

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikerültmem, de csak így tudtam teljes történetet leírni.

Még ezt is sírva írtam :(((

Nagy erőt és kitartást kívánok nektek és higgyetek abban, hogy születik még egészséges babátok. Kapaszkodjatok a családban, gyerekekben, barátokban.

sok sok puszi

27 hetes kismama

ui: ha bárkinek segítség kellene nyugodtan írjon privát üzenetet, szívesen beszélgetek, megosztom a dolgokot

En koromban meg nem volt ez a csodalatos aldas - atok a orvosok kezeben mi neve ultra hang csak az utolso ket terhesegemben .De akkor is az egesz nem erdekelt!

Utolso harom gyermekem de fakto halalra itelte az ugy nevezett orvosi tudomany.

O - vagyok es nem kaptam soha sem D- globulint mivel az orszag hol eltem anyira maradi es sz@r volt.

Soha nem halgattam az orvosok tanacsara , az utolso gyermekemnel hivtak a laborbol , orvostol stb addig amig egyik telefonbol atomok lettek,

Nem adtam fel ! az orvosi tudomany elött nagyon csekely a respektem , nem megyek bele mert az nagyon hosszu lenne.

Mind az összses gyermekem egesszeges es mar szinten mamak es papak .

Van egy belsö erös hitt egy belsö hatalmas meggyözödes amit ha követunk a jo fele van eselyunk. Ez nem valami fele agykonrol , regen egy könuv akadt a kezemben ( mas nyelven ) onnan sokat tanultam .

Megnyugtató, amiket írtál. Az ember az ilyen történetekből érzi, hogy még lehet esélye, hogy egy új kisembernek adjon életet.

Nagyon féltek, hogy ez volt az utolsó esélyem az életemben, hogy kislányomnak testvére születhessen, de az ilyen történetek midig megvigasztalnak egy kicsit. Köszönöm.

Nem történ velem ilyen, de borzasztó olvasni is ezeket a sorokat. Mi 2 évet vártunk a kisfiunkra aki most lett 1 éves.

Végig paráztam a terhességem, nehogy baj legyen. Azt hiszem belehaltam volna...

Nem tudom, hogy ezt a szörnyűséget fel lehet-e dolgozni, de mégis sok erőt kívánok aki átesett ezen.

Nagyon-nagyon sajnálom!!!

Még annyit, hogy egy idősebb kollégámék is így jártak, félidőben halt el a baba, és született két egészséges, gyönyörű gyermekük (már mindkettő felnőtt azóta), a következő terhességnél a felesége rengeteg vitamint kapott, kórházban is feküdt (szintén pszichés félelem volt inkább az esetleges elvesztéstől), de rendben zajlott egyébként minden, a harmadik gyereknél pedig "eltűnt", vagy legalábbis kisebb volt a nyomás, és ott semmiféle orvosi beavatkozás nem kellett.

Tehát, ha egyszer megtörténik, nem ok arra, hogy a következőnél ne legyen minden rendben, sőt! az egész alaptalan, még ez is biztató talán.

Anyukám több mint félidős volt, mikor elhalt a terhessége a testvéremmel, már majdnem mérgezést kapott, amikor megvizsgálták (34 évvel ezelőtti dolog), és megindították a szülést - már felnőtt voltam, mikor elmesélte, végigbőgtük egymást átölelve, iszonyatos testi és lelki fájdalomról mesélt, hallotta, ahogy a babát egy vödörbe dobják...

Három teljes év kellett ahhoz, hogy ismét várandós legyen (velem), sokat olvasott, utaztak, rengeteget dolgozott, hogy felejtsen, de amikor pocakos mamát, vagy kisbabát látott az utcán, elsírta magát.

Velem az első négy hónapban csak feküdt, kapott nyugtatót, mert pszichésen annyira félt, hogy nem maradok meg. Testvérem már nem született, pedig soha nem védekeztek.

Nagyon nehéz, és együtt érzek Veletek! Nagyon banális, de talán az idő ami segíthet.

Nekem is volt a Kislányom előtt egy spontán vetélesem a hetedik héten, itthon, engem már az is borzasztóan megviselt:(.