"Témakarika -" Felejthetetlen nyár

Megfogadtam most is, bár nem mondtam ki, de megígértem magamnak, hogy ezen a nyáron mindent máshogy fogok csinálni. Igen, most lesz itt az ideje, hogy elkezdjek újra angolozni, egy kicsit felfrissítsem a nyelvtudásomat, és persze annak is, hogy ismét belevágjak az edzésbe, amire a hétköznapokon nehéz időt szakítani. Ehelyett a dolgok végül egy kicsit másként alakultak. Sajnos nyelvtanulásra nem volt időm, pedig a lakás szinte minden pontján bujkál egy-egy angol könyv, tele tudással, csak arra várva, hogy átadhassák magukat nekem. Remélem, várni fognak még rám egy kicsit, talán csak a következő nyárig!

Az edzéssel kapcsolatos elképzeléseim sem váltak valóra. A sport helyett inkább a nagy sétákat választottam, ezek valahogy csábítóbbnak tűntek, ráadásul a táj szépségét is jobban élvezem, ha séta közben nézem, mintha csak elfutnék mellette.

Ezeket az apróságokat leszámítva is elmondhatom, hogy szép pillanatai voltak a nyárnak. Akadtak éjszakába nyúló mozizások, eső áztatta Bikini koncertek, strandolós délutánok a tikkasztó forróságban, kacagással fűszerezett óriási séták, amikor már alig vártam, hogy kibújhassak a magas sarkú cipőmből.

Az íróasztalomon is kicserélődött a rám váró könyvek halmaza, miközben egyenként ragadtak magukkal és repítettek világukba a különböző történetek és hőseik, akik az életem részévé váltak pár nap erejéig.

Most itt ülök a gépem előtt, egy cseppnyi szomorúsággal a szívemben, mert mindjárt vége a nyárnak. Elsuhant, akár egy pillangó, akit megpillantasz, szeretnéd elkapni, de gyorsabban repül annál, hogy megfoghasd.

Még egy hét van hátra a pihenésből. Előre tudom, hogy hiányozni fognak a ráérős reggeli készülődések, aminek átveszi a helyét a szokásos korán kelés, és rohanás a busz után. Mégis, a szívem mélyén egy kicsit már várom.

Felejthetetlen volt ez a nyár is, akár a többi, egyszerűen csak azért, mert szerettem volna, hogy az legyen.