Teljesen távol kerültem az élettől és az emberektől, régi önmagamtól (beszélgetés)

Csak te segíthetsz magadon, csak te! Gondolkozz el rajta.

Mást nem érdekel, hogy vagy.

Letettél róla, belefáradtál...?

Kérdeztem már: mi az, amiért nem tudsz örülni a más örömének?

Van iott az egyik klubban egy fizikai nem kicsit beteg. Mindenkit számon tart, drukkol, vele örül.

És ha meg nem kérdezzük, mi van vele, hogy nem ír, akkor nem tudatja, hogy ma különösen sz@r napja van. (Egészségileg.)

Nem értetek meg.Nem picsogni akartam.Az igazság, nem érzem jól magam, úgy fizikailag, mint lelkileg, agyilag, sehogysem.Ezt az életben nem mondhatom el, mert akkor elfordulnának tőlem a munkatársaim, családom tudja ugyan, de úgy kell csinálnom, mintha nem lenne semmi baj, hogy ne bántsam őket.Ők ilyenkor azt hiszik,

minden rendben van.Valameddig még csinálom, megyek dolgozni, eljátszom, hogy jó nekem, de van mikor a munkahelyen is nehezen folytom vissza a sírást. Egy riportot hallgattam a depresszióról és önmagamat fedeztem fel az interjúalanyban.Nem kicsi a baj. Igen, elcsesztem valamit, az egész életemet, de nem szándékosan, és sokszor jót akartam, de rosszul sült el.Minek írok ki fórumot?Talán, mert kapaszkodom még az utolsó cérnaszálba is.De tudom, felesleges.Pszihológusnál nyilván jártam, de nem lett jobb, mert már nem tud visszaterelni a helyes vágányra.

Én sem vagyok társasági lény. Hónapokig elvagyok magamban, szerencsére nem kell munkahelyre járnom.

Ha hirtelen mégis hiányozna valami társaság, akkor azért van.

Ez a birkára emlékeztető szó nálam nem használatos. Gyerekkoromban volt utoljára barátnőm, akivel nap mint nap együtt voltunk. Azóta csak terhemre lenne, ha valaki a mindennapjaimon lógna.

A fiammal együtt élek, de ő is van, hogy napokon át alig szól. Különben is 12 órában dolgozik, inkább csak a szabadnapjain kommunikál.

Viszont fórumot még nem írtam ki. Ha elcsesztem valamit, akkor sem. El kell tudni vinni a kudarcokat is.

Igen, van élet a net nélkül. De pl. te is itt keresel választ problémádra és nem "hagyományos módon" megpróbálsz az élethelyzetedhez alkalmazkodni vagy azon változtatni, hogy boldog legyél.

Nem azzal kezdted, hogy írsz egy listát, hogy mi tetszik és mi nem. Nem azzal kezdted, hogy miként változz meg.

Nem.

Ketten vagyunk a férjemmel.

Tökéletesen működik.

Az idő ami prioritást élvez.

Nem pazaroljuk felesleges dolgokra ,emberekre.

Az egyszerű ,értelmes és meghitt pillanatokat szeretjük.

Nekem ez a normális ,ezek szerint vagyunk még így páran👍

Nekünk.

Sokan nem értik ,hogy miért nem barinőzöm, és unom halálra magam érdektelen témák miatt.

Mi vagyunk ,kedves fórumtársam a kisebbség 😉

Nyílván nem gondoltam komolyan .

De azt mindenképpen vallom ,hogy sokat segít egy kisállat szeretete.

Eleve gondoskodni kell róluk ,nincs idő a vélt ill. valós sérelmekkel foglalkozni.

Nem vagyok egy barátnős típus ,el vagyok tök egyedül ,sőt!De ez az ên fura kattanásom.Ezért soha nem volt öribarim.😁Azt is megértem ,hogy másnak kell a kommunikáció más emberekkel .

Az állatokkal nem lehet, az emberek nagy többségével meg nem érdemes.

Én egyedül rendkívül jól érzem magam. Mindig van jobbnál jobb elfoglaltságom. Sajnos a kutyám meghalt, de most van egy befogadott cicám.

Szóval ha fontossági sorrendet állítok, az a következő: Első helyen vagyok én, egyedül. Második helyen vannak az állatok, aztán egy naaagy szünet, és csak ez után következnek az emberek. :)