Te szeretnél már babát, de a párod még nem? (beszélgetés)

Szia! Rég hallottam felőled! Sajnálom, hogy szakítás lett a vége, ilyen esetben azért még talán jobb is, hogy nincs babátok!

Ez nagyon jó felfogás, hogy majd lesz mással!:) Lehet amikor nem számítasz rá akkor jön a Nagy Ő és babát is szeretne majd.

Mi december óta próbálkozunk, sajnos sikertelenül még. Eddigi 2ciklusom alatt 2szer jött meg a mensim persze eddigiektől nem megszokottan. Direkt kibabrál velem a természet. Most a 3. ciklushónap következik, de nem nagyon adok sok esélyt, ugyanis eddig percre pontosan 30 naposak voltak a ciklusaim, erre decemberben 25napra, januárban 41 napra jött meg. Hát nem kicsit vagyok pipa! De hááátha! :)

Hát nálunk az van, hogy december 10-én szakítottunk... úgyhogy ennyit a babaprojektről. De sebaj, majd lesz mással :)

hogy alakul a "gyártás" Nálatok? :)

Igen ez tényleg konkrétabb a jövő nyár. Na mintha az én páromról mesélnél, ő is megjegyezte, hogy hát ő már megmondta hogy mikor jöhet a próbálkozás (lesz pénz, biztonságosabb megélhetés, nagyobb albérlet...stb.) és nem érti hogy most mi ez a nagy fellángolás, miért ilyen sürgős... :)

Én is készülök nagyon, próbálok többet mozogni mint eddig, egészségesebb ételek (minimális szénhidrát, üdítők, alkohol, nasi...stb.), jó lenne fogyni is, októbertől meg szeretnék folsavat, c-vitamint szedni és páromat is vitalizálom! :)

Nagyon jól hangzik, örülök Nektek :-)

Az én párom azt mondja, hogy ő eddig is ezt vallotta (hogy 1-2 éven belül jöhet), nem érti, mitől vagyok most ennyire feldobva :) Dehát szerintem az "1-2 év"-nél azért sokkal konkrétabb azért a jövő nyár :-)

Én most azon vagyok, hogy addig még esetleg csináljunk együtt olyan dolgokat, amiket a baba után már nehezebben engedhetnénk meg (külföldi nyaralás pl.), illetve arra törekszem, hogy a lehető legjobb egészségi állapotban legyek, mire terhes leszek. (Mozgás, no alkohol, egészséges életmód.) És nagyon boldog vagyok :))))

Megértelek, persze, hogy nem állíthatsz így oda... meg hát a fiúknál ez azért másképp megy, mint lányoknál. Mármint nem hiszem, hogy ők dumálnak ilyesmiről egy sörözés alatt, hogy na te mikorra szeretnél gyereket? :) lányoknál viszont, a mi korosztályunkban ez már teljsen természetes téma.

nálam az is a gond, hogy a párom elég csendes, visszahúzódó, szerintem ő alapból nem nagyon mesél a barátainak rólunk, a kapcsolatunkról, hogy hogy élünk. ezért sem kerül szóba a téma szerintem.

Ez igen, jó nagy korkülönbséggel választott párt magának párod barátja, de hát a szerelem nem ismer korlátokat! Remélem sokáig boldogok lesznek!

Nálunk igaz vannak kisgyerekes barátok, de a párok férfi tagjaival nem igazán tudok ilyen dolgokról beszélni. Most állítsak oda elé, hogy figyi dumálj már vele... ááá ez olyan gáz! Na majdcsak haladunk előrébb! :)

Hm abszolút jó ötlet. Főleg, h a pasik általában elég nagy hatással vannak egymásra, bár végülis mi nők is nagyon hallgatunk a barátnőinkre. :)

de nálunk ez is a gond, a barátai mind vele egyidősek, és még csak komoly kapcsolatuk se nagyon van... bár épp a legjobb barátja házasodni készül, 25 évesen elvesz egy 33 éves lányt!

igen tényleg egy hullámhosszon vagyunk! :) Áh én sem akarok eljutni az ultimátumig! És tényleg igazad van, hogy jobb ez a helyzet, hogy gondoskodni szeretne és mindenből a legjobbat szeretné ha meglenne.

Nos igen, tényleg nehéz, Zsuzsa helyébe is bele tudom élni magam. Mi is kb.6éve vagyunk együtt és megörülnék, ha így állna hozzá a párom.

Én annak örülnék a legjobban, ha lenne egy olyan haverja, barátja a páromnak aki tudna "beszélni a fejével", de nem rábeszélni! Mondjuk már így is hatásosnak bizonyul a kisgyerekes barátainkkal való össze-össze járogatás. Igaz ez nekem kissé rossz érzés és ha tehetném önvédelemből nem is mennék hozzájuk, de hát ezt nem lehet. Szóval nektek is tudom ajánlani a kisbabás családok gyakori látogatását! ;) Hátha bejön már valamelyikőnknek! :)

ajh nagyon egy hullámhosszon vagyunk!

"De mondjuk egy ilyen ultimátum után akarna gyereket már az sem lenne az igazi" - abszolút egyetértek! nem is akarok idáig eljutni, szerintem nem szabad! a kapcsolat mimndig kopromisszumokból áll, és ez is az kell, hogy legyen. meg hát nem erőltetjük.

abban is teljesen egyetértek, hogy ha becsúszna a baba, az én párom is boldog lenne, eleinte megijedne, aztán már örülne.

és valahol a párodat is megértem az anyagi biztonság tekintetében. hidd el, ez még mindig a jobbik eset: gondoskodni szeretne majd rólatok, fontos neki, hogy mindent meg tudjatok adni a babának, egy férfi legyen ilyen!

de szegény Zsuzsát nem irígylem ezzel az "5 éves tervvel". azért egy 7 éves kapcsolatban 28 évesen ez nagyon nehéz lehet. de szerintem tényleg most kellene még beszélnie komolyan a párjával, mert most még nem késő. de mondjuk ha majd lesz 31-32 éves és ugyanitt tartanak majd... na az gáz.

Ti pont egyidősek vagytok, 2 '83-as :)

Egyetértek Babussal... ami az elhidegülést illeti, meg azt, hogy furin viselkedik a párod. Szerintem ez így nagyon nincs rendjén!

Az 5 éves tervben nincs benne?! Te jóég... na ha velem ilyet közölne, már biztos dobbantottam volna. Mert így, h 1-2 évet mondott, ennyi alatt mással nem jutnék el idáig. Node 5 év?! azért ez gáz...

Szia!

Szerintem is itt az ideje egy nagy beszélgetésnek, vajon mi a terve a jövőre nézve. Nekem furi, hogy nem akar veled lenni, ill. utánad költözni. Így lassan, de biztosan el fogtok hidegülni egymástól...sajnos :(

Az én párom sajna nem pontosítja az időt, hogy kb. mikor jöhetne a baba. Én mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni, úgy terveztem, hogy első babámat 25-26 évesen szülöm, aztán a másodikat 27-28 évesen. Nos e terv szerint most már a másodikat kellene hogy tervezzem, de sajna nem így jöttek össze a dolgok...De még nincs minden veszve, örülök, ha én is tudnék szülni 30 éves korom előtt( még van 2 évem)!

Helló,

én is így gondolom, nekem is ő az első akiről azt mondom, hogy szülnék neki. És hát nem egy fél év alatt jutottam erre:)

Meglátjuk,hogy mi lesz 2 hét múlva. Nem lesz könnyű beszélgetés:( De az 1-2 szerintem biztató nálatok. Az én páromnak nincs benne az 5 éves tervben:(

Nekem is hasonló, én 30-ra már szeretném, ha meg lenne a baba, szóval hogy ne akkor legyek terhes, hanem mondjuk legkésőbb 29 évesen szeretnék teherbe esni (én most novemberben leszek 27).

hát ő azt mondja, hogy 1-2 év és ő is akar. Hogy meddig tudok várni - jó kérdés. Mi mást tehetnék? még ha tegyük fel szakítok, és lesz egy új párom, vele is legalább 2-3 év, mire eljutok oda, hogy baba, vagy hát én nem mernék felelőtlenül bizonytalan kapcsolatban szülni, azért annyit nem ér az egész, hogy utána apa nélkül nőjön fel a gyerekem...

Szia,

igen, igazad van. 23-án jön haza, egy hétig itthon lesz, akkor mindenképp kell egy hosszú beszélgetés. A baba már nálunk is szóba jött, és ő még nem vágyik rá.

Te hogy vagy ezzel? Mit gondolsz mennyit tudsz várni? Én azt mondtam, hogy legkésőbb 30 körül szeretném már legalább az elsőt megszülni (kettőt szeretnék). Erre azt a választ kaptam, hogy az ő biológiai órája még nem jár ott:(

Szia! Ugyan nem írtad, de az adatlapodon megnéztem, hogy nagyjából egy korosztály vagyunk, én '84-es vagyok. Teljesen megértelek, pláne így, hogy már 7 éve együtt vagytok, természetes, hogy szeretnéd, hogy a kapcsolatotok egyről kettőre jusson, és ennek már igencsak része lenne egy kisbaba is. Viszont én a sztoriban abszolút nem értem a párodat...mármint az, ahogy jelenleg "éltek" (azért idézőjel, mert végülis nem is éltek együtt, amióta te visszamentél), az nem éppen egy egészséges előre fejlődő kapcsolat, 20-21 évesen még oké, el van így az ember, de szerintem nektek nem itt kéne tartanotok. Nyilvánvaló, hogy ebbe a mostani szituba nem jöhet baba.

Én a Te helyedben egy dolgot tennék: nyugodt körülmények között, higgadtan (nem hisztisen:)) leülnék vele beszélgetni, elmondanám, hogy mit érzek, először is azt, hogy ez így semmiképpen nem jó, másrészt a baba dolgot is, mert ők ezt nem értik ám anélkül, hogy elmagyaráznánk nekik. Tedd számára világossá, hogy a mostani helyzet nagyon nem jó irányba viszi a kapcsolatotokat, és ha ő is akarja, hogy együtt maradjatok, és családotok legyen (oké, ha nem is most, de később), akkor kell találnotok valami kompromisszumos megoldást. Ha szeret Téged, akkor nem hiszem, hogy Neki ez így megfelelő, ahogy most van.

Egyébként én is ezt tettem, hogy leültettem a páromat, csak azt hiszem, én túl sokat vártam vele. Mármint hónapokig halogattam, mondván úgyis tudom, hogy mi lesz a válasz: ő még nem akar gyereket... de aztán mégis jól tettem, hogy beszéltem vele, mert tudatosítottam benne, hogy mit érzek, hogy mit szeretnék. Elmondtam neki, hogy én úgy érzem, semmi más nem hiányzik már az életemből, anya szeretnék lenni. Saját lakásban lakunk, mindketten jól keresünk, van autónk, persze ne mindenből a legszuperebbet képzeld, meg a lakáson is hitel van, de azért akkor is, anyagi gondjaink nincsenek. Viszont ő elmondta, hogy szeret, és szeretne tőlem gyereket, de MÉG NEM MOST. szóval én egyet tehetek, türelmesen várok... :( Csak nagyon nehéz :(

Sziasztok!

új vagyok még, szeretnék csatlakozni hozzátok. Olvastam a hozzászólásokat- bár még nem végeztem az összessel:) ), de nagyon tetszik a csapat, és kíváncsi lennék a véleményetekre.

A sztorim: A párommal 7 éve vagyunk együtt, ebből 4 évet közös albiban. Tavaly még a Velencei tó környékén laktunk, mindketten ott dolgoztunk. Aztán szóba jött, hogy hazaköltözöm (Borsod). Igazából mindketten innen származunk, és húzott haza a szívük is, nekem nem sikerült nagyon gyökeret vernem ott:)Aztán kaptam itt melót és haza is költöztem, ez volt tavaly jun.-ban. Azóta távkapcsolat:( Én már nagyon szeretném ha a párom is hazajönne, és szívem szerint azonnal belevágnék a babaprojektbe:)Ő viszont,bár nem érzi jól magát a jelenlegi munkahelyén és pénzt sem tud így megspórolni -mivel egyedül fizeti azt az albit, meg azt a rezsit, amit korábban ketten,mégsem akar hazajönni ugyanahhoz a céghez és ua. munkakörre, ua. fizuért-őt jó a csapat, és szereti a kollégáit.

Máshova szeretne menni, de oda nincs elég jó "ismerősünk":), és jelenleg nem is vesznek fel senkit.Ez megy egy éve.... Tavaly mikor hazaköltöztem vettünk egy telket, bízva abban, hogy nemsokára ő is utánam jön, pénzgyűjtés, építkezés stb. Na az egy év alatt nem történt semmi:( Havi egyszeri találkozás, persze naponta többször beszélünk meg skpe, csak hát ez így kevés szerintem egy idő után. Pláne úgy, hogy én 7 év után már szeretném látni, hogy valamerre haladunk.... Persze akkor más lenne, a helyzet, ha ott annyit keresne,hogy tudjunk félretenni, de nem így van, sőt. Az egy éve alatt-pláne , hogy én közben álláskereső is voltam- nem nőtt a megtakarításunk. Tudom, hogy szeret, csak velem egy idős és az én biológia órám előrébb van. Ráadásul ők elég nagy szegénységben nőttek fel, így olyan anyagi helyzetet szeretne a baba előtt, amire én jelen helyzetben semmi esélyt nem látok. Nem akarom, azt mondani neki, hogy vagy hazajössz, ua. a munkakörre,amit ott csinálsz , vagy vége. Ez félek később visszaütne, de nem tudom, meddig vagyok még képes elviselni a jelenlegi helyzetet.

A sztori hosszúra sikeredett csak azt akartam ,hogy minél jobban képben legyetek. Ti mit tennétek a helyemben?