Ha Te szeretnél külföldön dolgozni, a párod pedig hallani sem akar róla. Teendők, tanácsok? (beszélgetés)

Köszi. :)

A volt főnöködnek szerintem nagyon igaza van! Ismerek én olyat, aki azért ment külföldre, mert nem találta itthon a helyét... Külföldön "belül" is már több helyen élt, x havonta költözködött, mert sehol nem volt igazán jó a közeg, a hely.

Szerintem előbb magadban kell "otthon" legyél, és akkor aztán már könnyen megtalálhatod azt a helyet, ahol jól érzed magadat. :)

Nem vagy lúzer. Semmiképpen ;) A lúzerség ott kezdődik, hogy valami nagyon nem jó, de saját felelősség helyett mindig valaki más a hibás.

Így jó ez, hogy nem vagyunk egyformák, akar a fene Stepfordban élni ;)

A barátnőm 26 éves lányát bottal sem lehetne kikergetni az országból. Sőt, a pasija épp most költözött haza Dániából, ahol sokkal több volt a fizetése, de mint mondta, arányaiban nem rosszabb a helyzet, mert ott a költségei is magasabbak voltak.

Volt nekem egy nagyon édes idős főnököm, egy francia üzletember. Tőle hallottam először, hogy ha magammal rendben vagyok mindegy hol élek, mindhol jól leszek. Ha pedig nem, megkaphatom a Dáriusz minden kincsét is, akkor sem lesz jó semmi, sehol. Azóta eltelt jó tizenöt év, és látom, hogy igaza van. Akkor kiröhögtem.

Én is megértem azokat akik elmennek, és igen, szerintem ők okosabbak, jobban csinálják! :)

Azt viszont nem értem megérteni, és elfogadni, hogy a gondolkodásom miatt én lúzer leszek, vagy mama pici leánya. És ahogy itt a fórumot most olvasgattam, amiket mondtak többen erre az emberre, csak azért, mert úgy gondolja, hogy nem csak akkor akar ott lenni a szülei mellet, ha ápolni kell őket... Háááát nem is tudom, engem azért elszomorított. :(

Tudom, hogy nem vagyok praktikus, és túlságosan is röghöz kötött, illetve a szív embere vagyok, de ezért nem kell szerintem lenézni!! Más vagyok, másik vagyunk.

Az unokatestvérem Dániában élt kint éveket. Nagyon-nagyon jól keresett, az élete megalapozódott teljesen. Viszont a szüleinek a temetésére két repjegyet is kellett vegyen. És utólag már bazira bánja. Mert azokat a perceket, amiket a jobb élet reményében hagyott itt, azt ő már soha, egyszer se kapja vissza. Ebben az életben már nem...

Melyik a jobb, ha te mutogatsz rá, hogy miatta adtad fel az álmaidat, vagy az, ha ő mutogat, hogy neki kellett miattad feladnia?

Korántsem biztos, hogy ő lesz a kölykeid apja ;) Menj, nézd meg milyen az élet, aztán vagy visszajössz, vagy ő megy utánad, ha az derül ki, hogy Angliában tényleg minden fényesebb ;)

Ahogy olvasom, itthon sem keres keveset. És bármilyen fura, és hihetetlen néhányaknak, igen, itthon is van aki elégedett a munkájával és a fizetésével ;)

Szerintem egyébként aki teheti, az tényleg menjen el, legalább néhány évre. Tanulja meg autentikus köryezetben a nyelvet bitang jól, szerezzen nemzetközi tapasztalatokat, lehetőleg nem egy, de minimum két országban. Behozhatatlan előnyei lesznek a munkaerőpiacon akkor is, ha visszajön.

Néha tényleg megmosolyogtató, hogy kolbásztöltő üzemekben, takarítóként, raktárban dolgozók, egy szobát bérlők lenézik azt, aki nem megy el ;) Bár ez utóbbit álalában azoktól hallani, akik 'angolba, 'németbe dolgonak :DDDD

Szia!

A párodnak egyszerűen fontosabbak a családi kötelékek, az érzések, mint az, hogy külföldön keressen sok pénzt.

Ahogy Neked az önmegvalósítás az lenne, hogy kimenj, úgy neki pedig az, ha itthon marad. Én is ilyen vagyok egyébként. Szar itthon nagyon, és lenne lehetőségem, sőt, segítségem is kimenni. De nem megyek, a családom miatt.

A szüleim tökre jól elvannak egyedül is. Természetesen nem őrzöm őket. De nekem pl. fontos az, hogy ne csak öregebb korukra legyek ott, amikor már ápolni kell őket, hanem akkor is, amikor értékes és minőségi időt tudunk együtt tölteni. Mert nem lesznek ők örökké...

Megfigyeltem, hogy nagyon sokan lenézik azt, aki így gondolkodik. Nem értem, miért van ez?!

Egyikőtöktől se lehet elvárni, hogy feladja azt, ahogyan élni szeretne. Én biztosan nem adnám fel a helyedben. A párod helyében sem. Úgy tűnik, hogy nagyon nem illetek össze. Ennyi.

Azért én egyáltalán nem értem ezt a fajta gondolkodást. Elhűltem, hogy ezt olvastam. Szóval a pasi a mama pici fia, illetve nem szereti elég jól a nőt, ha nem ad fel itthon mindent? És a nő, ő szereti a pasast, ha elvárja tőle, hogy mindent adjon fel itthon, és akarata ellenére külföldre költözzön? Akit szeretünk, attól elvárunk ilyen dolgokat a szeretetünk fejében?!

Egyszerűen itt két különböző típusú és gondolkodású emberről van szó. Egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál. Egyiktől se lehet elvárni, hogy azt az életet amit élni szeretne, adja fel. Ennyi.

Szia! Azóta hogy alakultak a dolgaid? :) Kimentél a pároddal, vagy nélküle? Ő hogy állt hozzá?

Érdeklődve olvastam a topicnyitó posztod, mert olyan érzésem volt végig, mintha én irtam volna :D Ez részben jó, de a másik oldalon meg elszomoritó.

Annyi minden stimmel hogy az szinte hátborzongató. Én ki szeretnék menni, párom nem. Őt jobban ideköti a munka, a családja, és még az egészségüggyel is példálózik, hogy itt jobb az ellátás mint Angliában. Neki első munkahelye, ahol bár sok juttatást kap, félő, hogy később ez változhat, és ha neadjisten lehúzzák a rolót (mert Mo-on bármikor lehet ilyen), akkor hova tovább? Tulajondképpen elvárja, hogy én megelégedjek az ő fizetésével, ami jóval több mint az enyém... De én is szeretnék valamit letenni az asztalra, mert én be vagyok jelentve netto 65-re, feketén még kapok ugyanennyit. Szakmám van, amit végülis kedvelek, de biztos vagyok benne, hogy normálisabb hozzáállással én is máshogy dolgoznék. Vonz az, hogy sokkal többre értékelik kinn a munkát, és nem a folytonos eltaposás van, a bólogató jános-nevelés, mert ha felemeled a hangod, te vagy a szar ember, még ha valójában te is vagy a legszorgalmasabb munkaerő benn. Itt nem ez számit sajnos. Szemétség a köbön, és még örüljünk, hogy van munkánk... LOL.

És akkor mindennek tetejébe itt van a párom, aki tökjól elvan itthon, kényelmes, mint a férfiak jó nagy része (akinek nem inge, ne vegye fel), és ezzel engem is visszatart. Kérdem én, mi lesz 10 év múlva, amikor majd a két kölyköm mellett rá fogok mutogatni hogy "temiattad adtam fel az álmom". Ki tudja, hogy alakul még az életünk. Anyám legalább támogat, ha más nem is.

Cs

én azt tanácsolnám neked, próbáld most nem női párkapcsolati szemmel, hanem puszta józan ésszel nézni a dolgokat. ha a párod azt mondja, nem akar költözni, mert ki fogja 20-30 év múlva ápolni a rokonokat, ha esetleg lebetegednek, az elég nyilvánvaló válasz. azt is mondhatta volna, ha elköltöztök, ki fog vigyázni a szomszéd macskájára :)

és ne legyél rá zabos, arról nem tehet, ha ő nem szeret annyira és nem akar ilyen módon elköteleződni. csak tudomásul kell venni, hogy erőltetve semmi sem jó. ha ki akarsz menni dolgozni, menjél. attól még találkozgathattok, de valószínűleg ha itthon maradnál, akkor sem lenne hosszú életű ez a kapcsolat. neked is olyan pasi kell, aki szeret, veled tervez, közösen tervezi az életet, és nyitott a megoldásokra, hogy mindketten jóljárjatok minden téren

szerintem ez csak ürügy, nem kéne annyit belefeccölnöd ebbe a kapcsolatba. őszintén szólva, ha jól ellennék egy pasival, de nem lennék szerelmes, akkor én is így állnék hozzá. eszem ágában nem lenne változtatni az életemen a másikért, mert ugye nem fog "örökké" tartani.

mondhat a pasika bármit jövőről, tervekről és hogy mennyire szeret, azért szerintem lassan leeshet neked is, hogy itt nincs meg az, amire építeni kellene. és erőltetni sem kell, mert ha alapból nincsenek meg az érzések, felesleges áldozatokat hozni akár a te, akár az ő részéről. ne erőltesd, a pasi nem szerelmes beléd, és valószínűleg te sem vagy belé, nem?

Tegnap is szóba jött a téma, próbálom azért puhítani és nem a levesbe dobni az egész kapcsolatot.

Szóval azt mondta, hogy minden szép, minden oké, lesz pénzünk, jól tudunk élni, de mi van ha valaki a családból lebetegszik, ki fogja ápolni?!

Tudni kell, hogy a szüleink még aktívan dolgoznak és szerencsére nem betegesek. És nyilván, nem úgy költöznénk el, hogy hátra sem nézünk és itt hagyunk mindent. Hanem hazajönnénk egy évben 2x kb.

Szerintem ez felnőttként tartható, más is megoldotta már ezt.

És nem igazán tetszik ez az anyuci fia gondolkodás, hogy hát de neki itt vannak a szülei, a barátai. Nekem is...

ha olyan kompromisszumra sem hajlandó, hogy a határ közelébe költözzetek, és így mindkettőtöknek megmaradna az, ami fontos, akkor nem hiszem, hogy olyan jó lenne a kapcsolatotok. megértem azt is, hogy a párod nem akar külföldre menni, de hogy semmit sem akarna tenni, hogy megoldásra jussatok, azt nem.

nem gondolod, hogy később visszaütne, nem is kicsit az, ha te lemondanál a terveidről, csak mert ő nem akarja?

Semmi sincsen ingyen a vilagon!

Mindennek ara van.

Neha a tandij igen magas!

Csinald meg a "hazi feladatodat": pro, es kontra. Mi a fontosabb Neked.

Nem mindent lehet penzert megvenni...

Ugy hozzal dontest ...

Ne feledd, a szomszednak mindig zoldebbnek tunik a fuve.

Szerintem semmi gond a pároddal. Mi van ha ez az Ő álma, amit most csinál? Mi van ha nem akarja a te álmaid miatt ezt feladni?

Szerintem egyikőtök sem önző. Egyszerűen nem vagytok egy hullámhosszon. Menj, próbáld meg, láss világot, aztán majd alakul. Nem kell és nem is szabad feladnod az álmaidat.

a parodnak tamogatnia kene teged.

szerintem se add fo az almaidat.

en ugy gondolom, hogy a parodnak kellene engednie, es a te almod megvalositasaban legalabb annyira egyuttmukodonek kene lennie, hogy megy veled.

Ez de szép megfogalmazás volt! :)

Szerintem is menj, kövesd az álmaidat. (mármint a fórumindító :P)

bocs, de az van, ha kimész, és véget ér a kapcsolatotok, akkor csak jól jársz:)

nem érdemes olyan után sírni, aki még fontolóra sem veszi azt, amit kérsz, és neked fontos. ha lenne benne kompromisszumkészség, akkor felajánlotta volna, hogy költözzetek el valahova próbaképp 1 vagy 2 évre, utána hazajöttök, illetve majd meglátjátok.

ha maradsz, valószínűleg az élet minden területén erre számíthatsz majd tőle.

és semmi garancia nincs arra, hogy néhány év múlva még tartani fog a kapcsolatotok, ha feláldozod magad, akkor sem.

amúgy is, ha elköltözöl, annyi új élmény, inger fog érni, hogy nem lesz időd sajnálkozni, és egészen biztos találkozni fogsz olyannal, akinek hasonlók a céljai, mint neked, és nevetve fogsz visszagondolni arra, hogy miért/kiért akartad beáldozni a saját álmaid :)

Csak tudjátok, nem olyan egyszerű fogni csapot-papot, és elmenni. Szeretem Őt, és már nem a rózsaszín ködben élünk, mert már lassan 5 éve együtt vagyunk.

Mi van, ha kimegyek és véget ér a kapcsolatunk? Mi lesz, ha kimegyek, csalódás ér és hazajövök, de már Ő nem lesz mellettem?

Maximálisan érthető mindkettőtök álláspontja. De attól még hogy őt megérted, te még itt maradsz, és nem teljesül semmi az elképezeléseidből.

Ha most miatta nem mész ki, vajon mikor kezded el megutálni őt azért, mert "elvette" tőled az álmaidat? Ha nem is most, de később, évek múltán ez szerintem vissza ütne. Azt mondom amit a többiek, hogy nagyon mások vagytok. :(

minden további nélkül mennék..

ha kihagyod lehet, hogy megbánod.