Te készen állsz a halálra? (beszélgetés)

még nem

Jelenleg még csak "értelmezni" sem tudom a kérdést...Nyilván nem akarok meghalni, de mit tegyek ha elcsap a villamos... 😂

Andinak igaza van, ezért 30-év életre vagy itélve, ha tetszik ha nem.

😘

Nemá. Beszélsz hülyeségeket.

Jó terv. Emelhetnéd a számot bátran.

Nem oltattam be magam Covid ellen,így az oltottak úgy tekintenek rám,mint egy halálraítéltre.Úgyhogy:készen állok.

Egy hete teljes mértékben készen álltam. Most úgy vagyok vele hogy legalább 3 hétig nem halhatok meg.

Felkészülve nem vagyok, természetesen várni sem várom, ha eljön az idő nincs választás, csak előtte ne szenvedjek.

nem

A halálra szerintem senki nem áll készen!! Az utolsó pillanatban is élni akar mindenki, és küzd az életéért mindenki,belénk van kódolva. Ösztön...

Lehet fura egy harmincas nőtől ez a fajta gondolkodás,de igazából mostanában úgy érzem,igen.Ha megtudnám hogy beteg vagyok is el tudnám fogadni,mert nem lenne más választásom. A halál amúgy bármikor jöhet ,akár egy baleset formájában,akár máshogy ,hirtelen és váratlanul, nincs mit tenni ellene.Nem szoktam ezzel a gondolatttal foglalkozni,de ha belegondolok úgy igazán,igen,készen állok,mert nincs ellene mit tenni,bár ez nem azt jelenti hogy meg akarok halni.

még nem

Még nem, de 50-év múlva gondolkodok rajta hogy az is lehetséges.

Idáig azt hittem , hogy igen ,de kezdek kételkedni benne .

Életképtelen embereknek megváltás a halál.

Ez nagyon szép gondolat.

Minden fordított annak ami látszik. Ez az úgynevezett élet egy kiképzőtábor. Halálunk után megyünk haza. Miért félnék? Hisz hazamegyek akkor.

Vannak napok mikor úgy érzem elég volt

Minden nap készen állok a felkészülhetetlenre, de egyenlőre az élet vezet egy kanyarhosszal!

mem félek különösebben, szüleim is meghaltak, ők is átélték, de a válaszom : még nem,

Micsoda b@om kérdés!??? :/

NEM!

Mostanság nem gondolok arra hogy készenállok-e. Viszont mikor nagy beteg voltam, készen álltam rá. Teljes nyugalommal vártam. Illetve nem vártam kifejezetten, csak nem érdekelt már hogy meggyógyulok-e vagy meghalok, csak kívántam hogy az az érzés valahogy szűnjön meg amit éreztem.

Nem azért küzdöttem idáig!

Igen , az ösztön , vagy valami más...

Nem.De nyilván átvillan az agyamon időnként,hogy már nincs "annyi időm",de azután elhesegetem a gondolatot.