Te jó ég! Terhes vagyok. :) 1. rész

Na neee...Hol jársz? Egy brazil szappanoperát nézel, vagy egy újabb Danielle Steel regénybe kezdtél bele? Nem mondom, hogy nem örültem neki, de a inkább szívem attól kezdett először hevesebben verni, ami igen, valóban melegséget okoz, hogy te jó ég, nem a kontroll csík az ami elkezdett színeződni basszus. Mert mindenki azt hiszi, hogy ez tényleg olyan, mint a filmekben. Teherbe esel, és onnantól fogva egy rózsaszínű, vattacukor illatú felhőbe huppansz, és ki sem kerülsz belőle életed végéig. Na jó, talán szüléskor, de akkor is csak azért, mert a fájdalom csillapítók hatására inkább szivárvány színűt kezdesz hallucinálni. Szóval lényeg a lényeg, nem, nem olyan. Előfordulhat, hogy inadba száll a bátorságod. De ez nem baj, hanem inkább teljesen normális. Mert aki azt állítja nekem, hogy egy cseppnyi félelme nem volt, és nem tartott az új feladattól egy fikarcnyit sem, az esetleg második gyerekes, vagy hazudik, esetleg egy tökéletes hiperanyu. Ami ugyebár, szintén nem létezik.

Szóval rápisiltem a tesztre, és elkezdtem várni. Gondoltam hamarabb telik az idő, ha nem a tesztcsík felett körmöt rágva múlatom az időt, hanem inkább fel - alá rohangálok a lakásban. Mert ugyebár mint már említettem, valamit én már elkezdtem látni azon a kis világ megváltó papír fecnin, de nem akartam hinni a szememnek, úgyhogy inkább kimentem megvárni az 5 percet, hagy legyen tuti biztos. A páromat már az őrületbe kergettem a gyorsgyalogló bajnoksággal, amit azalatt a pár perc alatt elővezettem az 50 nm-es lakásban, de nem tudtam nyugton maradni. Ugyan már, ki tudott volna? Nagyon szerettünk volna babát, és nagyon be voltunk rezelve, mi lesz ha megkapjuk.

Bementem a fürdőszobába, és ... hát nem is tudom..., tényleg nem tudtam, mert láttam is, meg nem is, azt a fránya kis halovány csíkocskát, amit akár tesztcsíknak is lehetett volna csúfolni a gyönyörűen virító kontrollcsík mellett, de nem volt meggyőző. Kivittem, megmutattam páromnak, és közölte, hogy nem vagyok terhes. Ez alapján nem. Hiába volt leírva a használati utasításban, hogy a halvány csík is csík, ő nem hitt benne, úgyhogy elszaladt a patikába egy újabb tesztért, este 9-kor. Ami szintén halvány pozitív lett. Úgyhogy kételyek közepette elszívtam utolsó szál cigarettámat. Gáborral, aki (most már bemutatom) a párom, jól összevitatkoztam emiatt, hiszen ő akkor már fél éve nem dohányzott. Azután lefeküdtem aludni. Vártam a másnapot, hogy végre beszélhessek a nődokival, hogy most miképp kezeljem ezt a “nemtudom” terhességet.

Reggel még be sem értem a munkahelyemre, már hívtam is az orvost. Ő közölte, hogy hiába halovány az a kis csíkocska, az bizony egy pozitív teszt. Sőt, kettő. Tehát, igen. Terhes vagyok. Csak épp senki nem játszott andalító lágy zenét eközben, amikor megtudtam. Vagy csak nem hallottam, mert azért csak sikerült elpityerednem, hiszen rózsaszín vattacukor ide vagy oda, ez a világon az egyik legjobb dolog.

A nőgyógyász persze nem adott egyből másnapra időpontot, csak én hittem azt, hogy ilyenkor, mintha tényleg valami betegség volna, egyből felügyelet alá kell vonni a gazdatestet.

Na most vesztettem el az olvasóim 80 % - át...

Sőt ha még azt is elárulom, hogy azért hívtam saját magamat anya, vagy kismama helyett gazdatestnek, mert az én drágaságos kicsikém, először viccből, mert annyira leszívta az összes energiám, a “kis élősködő” nevet kapta. Egyszerűen nagyon elcsépeltnek tartottuk a pocaklakó és más egyéb aranytündérbögyörő elnevezést, és akartunk valami jobbat. Dr. House segített.

Tehát lényeg a lényeg, hogy a dokival való telefon beszélgetésemtől számítva 2 héttel későbbre kaptam időpontot. Emlékszem, december 20. volt. Úgyhogy családi és baráti körben már már szállóigévé vált ez a dátum, és egy örökkévalóságnak tűnt, mire elérkezett. Az első vizsgálat, ahol végre biztosan megtudom, hogy tényleg növekszik bennem egy apró élet. Főleg azért is telt nehezen az idő, mert dolgozni nem tudtam. Összeszedtem valami hasmenős vírust, úgyhogy otthon a WC-n ülve vártam a a huszadikára, amikor is egyszer csak jött a hideg zuhany. Pár csepp vért vettem észre a WC kagylóban. Borzasztóan megijedtem. Egyből telefonhoz nyúltam, és hívtam is az orvost, aki szerencsére, mivel a leges legjobb nőgyógyász a világon, másnap be is hívott ultrahangra. December 15-re. ... folyt.köv.