"Te, hogyha férfi volnál, lennénk barátok?" (beszélgetés)

En nem tudnek hosszutavon olyan ember mellett lenni,akivel semmi kozos nincsen bennunk...most rendes kapcsolatrol beszelek.Fontos,hogy a baratom is legyen,hogy elmondhassak barmit neki,amit masnak nem.Ne csak a szex erdekelje,hanem en,azon kivul is.

Kell a hullamhossz, kell az hogy erdekelje ot is,ami engem,nem mondom,hogy mindent ugy csinaljon...es mindent szeressen,amit en is.De nem art.:P :D

Én ezt a hsz-t már nem mertem megkockáztatni! :D

Tudod... ilyen nincs! :)

"Nem tudom lenne-e kedvem sörözni, disznó vicceket mesélni, meg mittomén mit csinálnak a férfiak egymás között :)"

Nahát, akkor én férfi (is) vagyok?!:D

Nagyon nagyon sokat számít. A közös érdeklődési kör az, ami hosszú évek múlva is közös élményeket, emlékeket ad, amiről lehet beszélgetni, lehet rá készülni. Legyen akár valamilyen sport, tánc, színház, bármi, ami közös és élvezik és ki tudják beszélni. És természetesen a kommunikációs képesség, amivel ugyanúgy el lehet mondani az élet minden területéről az örömöt/bánatot, mint a barátoknak.

Csak sajnos sok helyen az évek múlásával a beszélgetés leredukálódik a "szi, éhes vagy? Aha, köszi, jó éjt" mondatokra (erősen sarkítva...).

Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Mennyire számít egy kapcsolatban, hogy barátok (is) legyenek a felek?

Felderengett ez az idézet bennem a múltból, onnan a fórumnyitás ötlete.

Tűnődés

Van örömünk, van régi búnk,

mind a kettőnket egy csók andalít,

s tulajdonképp alig-alig

hasonlítunk.

Egy szó elég, csak egy szilaj,

és semmi pör,

örvény nyílik, és a vihar

kitör!

Azt hisszük, a szerelmünk végtelen-nagy

és tiszta, lágy,

de hát mihelyt bennünket elhagy

a vágy,

csak félig értjük azt, mi volt már,

és ott az átok...

Te, hogyha férfi volnál,

lennénk barátok?