Tartalom és forma - exclusiv (beszélgetés)

Adjatok egy "normális" agyat!

"Nem isten akaratából vagyunk szegények. Azért vagyunk szegények, mert apátok sosem fejlesztette ki magában a vágyat, hogy gazdag legyen." Teljes mértékben felelősek vagyunk mindazért, ami történik és történni fog velünk

Teljes mértékben felelősek vagyunk mindazért, ami történik és történni fog velünk.-Ennek az állításnak az elfogadása talán a legnehezebb mindannyiunk számára.

Pedig ennek belátása nélkül nem lehet elindulni a változás útján, önmagunk megismerése felé, ami elengedhetetlen állomása gondolkodásmódunk átalakításának, sikeressé válásunknak. Feltéve, hogy elégedetlenek vagyunk jelen lelki- és fizikai, anyagi állapotunkkal. Tehát nem érezzük jól magunkat a bőrünkben.

"Hogyan lennék én felelős az életemért, mikor a külső körülmények, korlátok, objektív adottságok határozták meg sorsomat. Persze, hogy stresszelt, fáradt és hajszolt vagyok, a napi megélhetési gondok csapdájában élek, enni kell adnom a gyerekeimnek, ki kell fizetnem a rezsit, nincs időm pihenni, szórakozni. Utálom a munkámat, legszívesebben egész nap az erdőt járnám, de abból nem élhetek meg. Házat kell építenem, kocsit kell cserélnem. Csak akkor vagy valaki, akkor vesznek emberszámba, ha fel tudsz mutatni valamit."

Ilyen, és ehhez hasonló mondatokkal hárítják el magukról a felelősséget az emberek, mikor panaszkodásuk okán szembesítik őket saját felelősségükkel sorsuk alakulásáért. A külső körülményekre, másokra hivatkozás reflexéhez nyúló emberen nem lehet segíteni addig, míg a rajta kívül álló okokkal takarózásra szüksége van. Csak akkor lehet segíteni rajta, ha kész szembenézni önmagával, s nem fél a tükörben látottaktól. Ha szilárd az elhatározása a változásra. Mert sikeres akar lenni.

A másik leggyakoribb, mentegetőzésként elhangzó szó: a másoknak megfelelés kényszerítő motivációja. Az emberek igen nagy hányada életét úgy éli le, hogy a belé nevelt, a szűk és tágabb környezete által diktált elvárásoknak igyekszik megfelelni, függetlenül attól, hogy azok az életmodellek, viselkedésmodellek, értékrendek, etikai normák egyeznek-e az ő legbensőbb sajátjával vagy sem. Persze, hogy csak ritka pillanatokban érzi jól magát, kevés örömöt, boldogságot él át, élete legnagyobb hányadában kényszerből cselekszik.

Csodáljuk a sikeres embereket, mint akiknek minden könnyű, mert szerencsések. Nekünk bezzeg nem adatott meg annyi, mint a másiknak.

A sikertelenség okát gyakran objektív körülményekkel magyarázzuk, pedig mi teremtettük meg életünk helyzeteit, hogy utána lemondjunk a hatalmunkról és másokat hibáztassunk. Lehetetlen, hogy ne tudnánk, hogy elménk egyedüli irányítói mi vagyunk. Életünkben történt jó és rossz dolognak egyaránt okai, és a jövőbeni történéseknek előidézői vagyunk. Tudatos és tudatalatti agyunk, valódi lényünk irányít bennünket. Tehát mi magunk.

S ez az, amit elfelejtettünk.

Sziasztok,

A cím magáért beszél.

OK, elfogadom, hogy az sms, a "beszólok" és egyéb elektronikus formák világában a laza fogalmazás és forma jobban kézreáll, s lassan teljesen megszokottá válik.

Nem vaskalapos nyelvőrzőként szándékozom fellépni ezzel a fórum témával, csak egy leheletnyi igényesség igényével.

-------------------------

Vissza kell térjek a jógához néhány mondat erejéig, s ezzel talán érzékeltetni tudom, hogy mire gondolok.

Tartalom és forma.

Azt mondják a "lazák": a lényeget elmondom, az érthető is, mit vergődjek pl. a kerek mondatokkal, a megszólítással, stb.

Azért gondolj a kifejezésmódodra, mind formailag, mind tartalmilag, mert te ezen kettőből állsz össze a külvilág szemében.

Jóga mester: "Fiam, ragyogóan megcsináltad a gyertyaállást, de hol volt közben a gondolatod? Ott-e, ahol te most ezen ászanával voltál, vagy ott, hogy pl. mikor lesz ennek az órának már vége?"

Ebben az esetben a forma megvolt, de a tartalom talán nem.

Az írott kommunikáció esetén éppen fordítva van, az üzenet átjön - legtöbbször -, de a formája laza.

Nézd meg az öltözködést! Ha a tartalom és a forma nincs szinkronban, akkor nagyon rövidtávú a "siker".

Ha elmondhatom, elmondom az én bemutatkozásomat, amikor új jóga vagy karate csapatot kapok oktatásra.

Az első órára utcai ruhában megyek be, kezemben a sporttáska az öltözékemmel.

Üdvözlöm az új "nebulókat", majd kipakolom a szépen összehajtogatott - mondjuk - karate ruháimat a tatamira.

Levetkőzöm alsónadrágra (strandon is abban vagyunk végül is ...) és felveszem a karate öltözéket.

Mindez már az edzésre való felkészülés szerves része.

"Azonosulok a ruhával."

(2-3 perc alatt meg van ez, természetesen.)

Ez csak forma, vagy már tartalom is van benne...?

Érzitek ezt a finomságot?

Érzitek, hogy milyen érzékeny mérlegen méretődik meg minden megnyilvánulásod?

Na most a "slussz poén"!!!!

A fenti edzésre utalok most vissza.

Második edzés!!

A tanítványaim, mikor bementem a terembe, mind utcai ruhában voltak. (Én nem, mert mindenkinek az öltözőben kell átöltöznie.)

Szóval, mikor bementem a dojoba üdvözöltük egymást, s a kezdő tanítványok 2-3 perc alatt szépen átöltöztek az edző ruhába, az utcait összehajtogatva a terem szélére tették, s csoportba álltak.

Én azt mondtam: "Köszönöm éleslátásotokat."

S megcsináltuk az edzést.

A forma és a tartalaom, vagy a tartalom és a forma TE VAGY.

Ez lenne a lényege ennek a fórum témának.

Üdv: Travels