Tapintat nélkül (beszélgetés)

Én köszönöm!

Már felettébb untam a beszólogatásaidat:)

Jellemezted magad:)

A keserűségedet nem kellene másokon kiélned.

Ha a párod beteg, akkor legyél mellette, amíg teheted, ne fecséreld az energiádat másra...

na pont erről beszélek. árad belőled a rosszindulat holott igazából hasonló az esetünk is... én nem bántalak de te se gúnyolódj.

nem vagyok szent.. de te se.. ám megpróbálhatnál úgy kommunikálni hogy ne az legyen az emberekben (itt legalább) hogy egy undok liba aki még az élő fába is beleköt. :) hm?

csak arra próbáltam rámutatni hogy ne próbáld más farkával verni a csalánt.. én nem tudom milyen a te életed de neked sincs az enyémről fogalmad..

ja az nem csúnya jel.. csak nincs középső ujjas így ez áll a legközelebb hozzá...

És amikor az én férjem volt beteg és akár meg is halhatott volna, én akkor sem irigykedtem senkire, hanem bíztam benne, hogy meggyógyul és újra együtt lehetünk. És bizony ilyen értelembe 1,5 évig távkapcsolatban éltem. A férjem a Kékgolyóban, én meg otthon a gyerekkel és csak a látogatásokkor találkoztunk, illetve, akkor amikor olyan állapotban volt, hogy haza tudott jönni.

Na mindegy, tudom, hogy ez az én esetemben nem számít, csak az olyanoknál, mint amilyen te is vagy, hiszen te biztos sokkal érzékenyebb vagy nálam, ahogy a legtöbb hoxás is, hiszen én csak egy rosszindulatú, kötekedő ember vagyok, ellenben az olyanokkal mint amilyen te is vagy, mert ti nagyon érzékeny, kedves, segítőkész, humoros emberek vagytok.........:)))))))

Nem, nem tűnik nyafogásnak csak az írtam, hogy most mondhatnám, hogy nyafogsz...

Miért pont az én férjem? De volt rá példa, hogy haldoklott...

A jeledre inkább nem reagálok. Az elég csúnya.

neked tenyleg vannak olyan 'barataid', akik direkt akarnak neked fajdalmat okozni? mert azt inkabb el tudom kepzelni, hogy egy feluletesebb ismeros mesel olyan sztorikat, amikrol nem tudja, hogy a masiknal sebeket tephet fel. szerintem a tapintatnak semmi koze az irigyseghez, tapintatos az ember akkor szokott lenni, amikor nem akarja valaki erzeseit megbantani

a henceges az valthat ki irigyseget es rosszindulatot :)

Sztem el tudja (el tudta) o magyarazni egyedul is, hogy mit akart vele mondani:)

A te kirakatodat meg nem bantottam, nemde?

mar hogyne lenne jogom rosszindulatunak nevezni :)))) egyebkent nem neveztelek, amit irtam, arra vonatkozott, hogy aki ugy erzi, nem mondhat el valamit a baratai elott, vagy nem viselkedhet ugy, ahogy szeretne, mert irigynek, rosszindulatunak fogjak gondolni, az valoszinuleg irigy, rosszindulatu forditott helyzetben, hiszen honnan is jonnenek ilyen gondolatai?

ha en egyedulallo lennek, es a jelenletemben a baratnom nem puszilna, olelne meg a pasijat es tartozkodobb lenne, azt hinnem, valami problema van kozottuk, es rakerdeznek negyszemkozt, hogy mi a baj. eszembe nem jutna, hogy irigyseget elkerulendo viselkedik igy, az egyedulallosag nem tragedia, mindenki eleteben elofordul, sot van, aki elvezi :)

Valakinek segítséget nyújtani nem annak függvényében kell, hogy nekem épp milyen hangulatom van, ahogy írod is, vele örülsz, mert neki összejött, hiszen attól neked nem lesz jobb, ha utálod érte.

Ami félre értésre adhat okot: a férjem ha eszébe jut átölel, megpuszil függetlenül attól, hogy hol és kivel vagyunk, ezt így szokta. Soha senki nem gondolja azt, hogy ezzel mást akar piszkálni.

Tehát nem kérkedés ez, hanem a megszokott mozdulatok.

De miért rossz neked? Ha neked ez így nem jó, akkor miért nem teszel ellene? Miért nem keresel mást, aki közel van? Miért nem tesztek közösen azért, hogy egymás közelében legyetek?

Most mondjam azt, hogy csak nyafogsz és semmi mást nem teszel? Így okod sincs, hogy irigykedj, frusztráld magad, hiszen semmit nem teszel azért, hogy ne így legyen...

mások vagyunk, én nem így gondolom :) az én cipőm máshol szorít ;)

én most is az egyik haveromat támogattam és vele örültem hogy összejött neki végre egy normális(nak tűnő) kapcsolat. Tehát annak ellenére hogy az én szénám nem mindig áll jól a barátaimat támogatom és velük örülök (őszintén!!) attól függetlenül hogy a saját nyomorom megvan...

Mondjuk nem rovom fel senkinek hogy miért ecseteli hogy neki milyen jó és nekem meg nem de attól még picit rossz és frusztráló... ezt kéne megérteni szép és tökéletes Íriszkém :)

Van ennek másik oldala is:

A nővéreméknek nem és nem jött össze a baba. Én meg terhes voltam. Nem akartam hozzájuk menni, mert aggódtam, hogy ő szomorú lesz, ha engem meglát. Na, meg miről szokás egy terhes nővel beszélgetni? Általában arról, hogy hogy van, hogy viseli a terhességet, mennyit hízott, mozog-e a baba...

Már eltelt több hónap (ő sokat dolgozott, nem tudott elszakadni), hogy nem mentem hozzá, csak telefonon beszélgettünk, és egyszer csak megkérdezte, hogy mondjam meg neki őszintén, hogy miért nem megyek el hozzájuk.

Összevissza hadováltam.

Erre egyenesen megkérdezte, hogy ugye a baba miatt?

Akkor már elmondtam, hogy igen, nem akarom őt elkeseríteni. És ő azt mondta, hogy nekem miért nem jut az eszembe, hogy ő örül velem, alig várja a kicsit, és hogy az ő baját nem fogja rám vetíteni, de az én örömömet ő szeretné átérezni.

Ezzel azt akartam kifejezni, hogy nem biztos, hogy irigység van abban, aki mindig valamiről beszél, vagy nem hencegés, ha a másik oldalt nézzük, hanem természetes igények, amikről beszélgetni akar velünk a másik.

Azert az nem biztos, hogy ez nem kirajatba tetel. Ugy ertem, hogy a Te helyzetedben, a Te eleteddel, Te paroddal Neked igy kell csinalni, de nem biztos, hogy ugyanezt a semat kellene kovetnie masnak is.

Minden szituacioban minden ember mas es mas modon viselkedik mert nem vagyunk egyformak, ez egy finoman osszehangolt mechanizmus, lehet, hogy amit te mondasz-teszel a parodnak, o imad erte, egy masik asszonyt meg egy masmilyen ugyanezert kivagna az ablakon.

Hasonlo gondolkodasunak biztos bejon, ezt nem vitatom. Mindenki a sajat feladatait kell, megoldja, nem masoktol kapott semak alapjan