Tanmese mindenkinek (beszélgetés)

Aranyos mese. Mindenki életében van / vannak olyan emberek akiknek nehéz a megbocsátás mert olyan természetű vagy nagyságú volt az ellenük elkövetett cselekedett, hogy nem egyszerű a feledés.

Idő kell hozzá és reméljük mindenkinek sikerül:)

Ez is tetszik 👍

Én ezt a "mesét" kövekkel ismertem, amiket nehéz cipelni. Kövek, amik lehúzzák a hátizsákod, ezért szép lassan még kell szabadulnod tőlük. (Epithetsz belőlük hidat, vagy templomot.)

Egy tanár, aki a megbocsátásról és főleg a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára.

Megkérte őket, válasszanak ki mindenkihez egy krumplit, akinek nem akarnak, vagy nagyon nehezen megy a megbocsátás. Írják rá az illető nevét és a dátumot a krumplira. Azután pedig azt mondta nekik, hogy egy hónapig magukkal kell vinni a zsák burgonyát bárhova is mennek, és sehol sem szabad otthagyniuk.

Ha csak a mosdóba mennek, akár éjszaka, oda is vinniük kell magukkal. Csupán pár nap elteltével a diákok elkezdték felismerni, mekkora súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk, hogy el ne hagyják.

Később, ahogy teltek a napok, a krumplik elkezdtek rothadni és bűzleni. A diákok rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog, amit tehetnek, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük...

Milyen sokan cipelnek talán egy életen át feleslegesen rothadó krumplival tele zsákot. Görnyedve, rosszkedvűen, és bűzt árasztva a környezetükben. Neked sok krumplid van? Szabadulj meg tőlük. Bocsáss meg.

IGAZI JÓLÉT

Egy gazdag ember megkérte Szengait, hogy írjon egy

mondatot a családja jólétének folytatódásáért, amit

az egymást követő nemzedékek kincsként adhatnak

át egymásnak.

Szengai átvette a papírt, és írni kezdett: "Az apa

meghal, a fiú meghal, a fiúunoka meghal."

A gazdag ember dühösen így szólt a mesterhez:

- Azt kértem, írjon valamit a családom boldogu-

lásáért! Miért csinál ebból viccet?

- Nem állt szándékomban tréfálni. Ha fiad elóbb

halna meg, mint te, az szörnyű fájdalmat okozna ne-

ked. Ha fiúunokád apja előtt távozna el, mindkettő-

tök szíve megszakadna. Ha családod tagjai, nemze-

dékról nemzedékre, abban a sorrendben hagynák el

a világot, ahogy leírtam, akkor ez az élet természetes

rendje szerint történne. Ezt nevezem igazi jólétnek.

A drágakő

Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.

Ám néhány nappal később a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.

„Gondolkoztam…”– szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami nekem adta ezt a drágakövet.

Bruno Ferrero meséje.

“Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.

A szeretet megszólította:

– Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

– Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:

– Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

– Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! – Válaszolt a Büszkeség, – itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

– Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

– Oh Szeretet ! – mondta a Bánat – Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang:

– Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

– Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

– Az Idő volt – mondta a Tudás.

– Az Idő? – kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?

A Tudás válaszolt: – Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben Szeretet!”

Tökéletes!

👏

Ezt az idézetet még én kaptam évekkel ezelőtt egy papíroson! Hátha hasznát veszed! 😊

[link]

Tanmese a türelemről.

Egy elefánt és egy kutya egyidejűleg lett vemhes. Három hónappal később a kutya hat kiskutyát szült. Hat hónappal később a kutya ismét vemhes volt, és kilenc hónapon át további tucat kölyköt szült. Ez ment egy ideig…

A tizennyolcadik hónapban a kutya felkereste az elefántot és megkérdezte: “Biztos, hogy vemhes vagy? Ugyanazon a napon lettünk várandósok. Háromszor fialtam egy tucat kölyökkutyát, akik mára már nagy kutyákká nőttek, de te még mindig nem ellettél meg. Mi folyik itt? “

Az elefánt így válaszolt: “Van valami, amit szeretném, ha megértenél. Én nem kölyökkutyát, hanem elefántot hordok a szívem alatt. Két éven belül csak egyet hozok világra. De amikor a borjam kipottyan, abba még a föld is beleremeg. Amikor keresztül megy az úton, az emberek megállnak és csodálattal figyelik. Nem véletlen hordozom ily sokáig, figyelemre méltó lesz, hatalmas és nagyszerű. “

Ne veszítsd el a hited, ha azt látod, hogy mások imái hamarabb meghallgattatnak és rekord idő alatt teljesítenek valamit.

Ne irigyeld mások sikereit. Ha még nem értél célba, ne ess kétségbe. Mondd magadnak: “Közeledik az én időm, és amikor végre a földre hull kitartásom gyümölcse, a világ is beleremeg, s a csodájára jár majd mindenki!”

Ne hasonlítgasd az általad járt utat a máséhoz! Sosincs két egyforma út, sosincs két egyforma talp mi járja…

/Angol nyelvről fordítva,szerző ismeretlen/

Forrás: Facebook – Gaudy Gréta

"Ezért mondják a fizikai síkot "tükörképnek"!"

Míg zavaros a tudat, a tükörkép sem tiszta.

Èn elfogadom mások Istenképét, vagy akár ennek hiányát is.

Magamban viszont, keresem a békétteremtőt. Néha sikerül, néha nem.

Egy napon mikor Un Mun zen mester kijött a mellékhelyiségből, egy szerzetes megkérdezte tőle:

"Mi a Buddha?"

Abban a pillanatban a zen mester pillantása éppen egy hosszú fabotra esett, amivel a budit szokták tisztítani, és ami ki volt akasztva, hogy száradjon a napon. Így a szerzetes kérdésére azt válaszolta:

"Száraz szar a boton."

Elfogadom az Istenképet, bár inkább én azt látom hogy mindenki a másik egójával harcol! Van az a pont, amikor az Istenkép zavarja az egót, olyankor nincs mit tenni, mert nem érhet el hozzád, te meg csak szemléled.

---

Nem éppen úgy sült el, ahogy számított rá!

Miért?

Mert igaz, hogy a tudatra értette, de az elméje olyan nehéz volt, mint egy kő!

Értem, és köszönöm, hogy bővebben is kifejtetted.

3-an, 3 felől kozelîtettük meg.

Alina! Ez a "példabeszéd" szerintem azt jelenti számomra ,hogy mindig lehet rosszabb a helyzetünk és az viszonyitás kérdése.Meg azt ,hogy nem tudjuk gyakran értékelni azt amink van.És azt ,hogy gyakran akkor értékelünk valamit igazán amikor az már nincs vagy rosszabb helyzetbe kerülünk,mint azelőtt voltunk.A boldogság néha kicsi dolgokon múlik ,nem tudjuk értékelni kellőképpen azt amiben vagyunk,mert lehetne rosszabb is..

Persze ezt én gondolom róla,de remélem másnak újabb dolog is jut az eszébe erről a tanmeséről.Én nagyon aktuálisnak találom ,mert manapság telhetetlenek az emberek és nem becsüljük meg azt amink van,legyen az személy..pl.családtag vagy tárgy vagy más dolog.Azonkivül a magyar ember keserű lett és a végletekig elégedetlen sok mindenben.Ennyi

Én teljesen más vonalon indultam el.

Azt gondoltam, hogy azért költöztette be a Mester az állatokat, hogy a "kliens"( 😄) figyelje az állatok viselkedését ( vissza a természethez) hogyan viszonyulnak egymáshoz?

Egymás Istenkèpeivel harcolnak ahelyett, hogy magukban keresnék a békétTeremtőt.

A tudatossághoz, (bár ezen jót mosolyogtam), egy történet. Nem tudom kihagyni 🙂

KŐ-TUDAT

A kínai Hogen zen mester magányosan élt egy kicsinyke templomban. Egy napon négy vándor szerzetes jelent meg nála, és megkérték, hadd rakjanak tüzet az udvaron, hogy átmelegedjenek.

A négy vándor szerzetes, miközben tüzet rakott, a

szubjektivitás és az objektivitás kérdéséről vitatkozott.

Hogen füleit, majd 'odament hozzájuk, és így szólt:

- Itt van ez a nagy kő. Mit gondoltok, a tudato-

tokon kívül vagy belül van-e?

Az egyik szerzetes így válaszolt:

- A buddhista létszemlélet szerint minden a tudat-

ból fakad. Tehát azt kell hogy mondjam, ez a kő a

tudatomon belül van.

Jó nehéz lehet a fejed, ha egy ekkora követ cipelsz- válaszolta Hogen.

A Boldogság! - Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!

- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked'? - kérdezte a Mester.

- Esküszöm, bármit megteszek.

- Jól van. Hány állatotok van?

- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.

- Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.

- Boldogság? - Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!

- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.

Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.

- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas! (Anthony de Mello)

Igen, jó hogy kiegészítetted!

Mert itt nem csak "szerencséről" van szó, ha közben nem értik egymást és előítéletei vannak egymás felé! Az gáz!

De ugyanígy fordítva! Mi a garancia arra, ha én előítéletek nélkül fordulok a másikhoz, akkor "szerencsésen" fogok járni? Mert nem biztos, hogy értenek! Az az ő részükről ugyan, de megint csak szívás!

Egyszóval, nehéz kijönnie az embereknek egymással!

Miért?

Az előítéletek, a hitrendszerek, az illúziók, a "vélt" igazságok miatt!

Nagy barátságok mehetnek rá erre!

Mert amikor nagy "ideológiák" (elméletek) csapnak össze, az majdnem olyan, mint egy "vallásháború"! Egymás torkának esnek, a megértés helyett!

Megint csak a józanság hiányzik!

A tudatosság! (szebb szóval)