Szülők- ti hogy jöttök ki? (beszélgetés)
nekem nem gond...nem hiányzik, mert ha jelentkezik, akkor tuti, hogy valami baj van...
Én egyelőre nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz, ha felénk se néznek hiszen ritka nap, ha nem találkozunk! Viszont ez a legutóbbi vitánk nagyon kiverte a biztosítékot és most nem akarok engedni! Anyám meg úgy érzi (tesóm mondta), hogy választania kell köztem és apám között! Hát akkor nem kell, mert kihátrálok a képből! Én nem fogom választás elé állítani, nem kell (és nem is hagyom, hogy válasszon!
Én speciel könnyen kijövök....anyám felénk se néz
Ja!!!És mi is így állunk a most már felnőtt gyerekeinkhez.Soha semmibe nem beledumálni!!!Ha kell segítünk,különben meg mindenki éli a csendes kis életét békességben,szeretetben.
Nem tudok mást mondani, határozottan tisztázni kell, és neked kell lépni, lazítani. Nem élhetsz így még 20-30 évet:)
Az eszem megáll milyen önző szülők vannak!!Soha nem tudnám így zsarolni a gyerekeimet.Egy felnőtt embernek miért nem lehet önálló élete?Igaz ki milyen mintát lát azt követi.Az én szüleim hagytak minket gyereknek lenni,de hagynak minket felnőttnek lenni is.Soha nem telepedtek ránk--4-en vagyunk testvérek--kedvesen és határozottan terelgettek bennünket az életben.Ha kikérjük a véleményüket még akkor is csak óvatosan szólnak hozzá és meghagyják a döntést nekünk.A férjem szülei homlok egyenest mások,de ott meg időben érzékeltettük,hogy három lépés távolság és nem bele beszélni az életünkbe.Nehezen de tudomásul vették,hogy mi már egy külön család vagyunk és ez a mi életünk.Volt egy két kitörési kísérletük,de nem vettük a lapot és csend lett.(Pedig szomszédok vagyunk)Nincs tartozik vagy követel--(nem anyagiakra gondolok) egyik oldalról sem és mindenki él békességben,nincs függőségi viszony.
Nálam is gondok vannak azzal, hogy elköltöztem (én 180 km-re). Nagyon nehezen viselik a szüleim, főleg anyu. Eleinte ment a lelki terror, hogy milyen nehéz neki, senki nem segít takarítani, ha vendégek jönnek sütni/főzni. Nem segítek nekik semmiben. Meg anyóshoz is mennyivel közelebb lakunk (70 km). Szóval minden probléma volt. Éreztem hogy lelkiismeret furdalást akar kelteni, mert nem vagyok otthon. Azóta kicsit jobb a helyzet. Bár havonta azért előjön hogy a páromnak a környékükön keresnek munkát. :(
Igen, tudom, hogy elrontottam, nagyon is! Tudom, hogy hihetetlen, de ha nincs segítségük, akkor hánytorgatják, hogy bezzeg ők mennyit segítettek nekünk és nem ezt érdemlik! Nem, nem 99 éves magatehetetlenek az egyik 51, a másik 47 és nem tudom mi lesz később, mert félek, hogy idősen még nehezebb lesz velük, én én lakom velük egy településen (nagyon-nagyon kicsi településen). És most mi legyen? Né adjam el a saját kézzel felépített otthonunkat és futamodjak meg???? Hidd el nagyon nehéz!
Főként most: itt ülni, és várni, hogy mikor jön fel a lépcsőn! Ebbe beleőrülök!
Igen. Csak ott rontottad el, hogy mentél is bocsánatot kérni. Ha higgadt maradsz, kedves..akkor nincs miért. Csak ne rohanj hozzájuk minden színre-szóra. Ha ezen megsértődnek, ne tégy semmit, majd belátják. Csak sok idő kell. Egyszerűen megmondod, hogy más dolgod volt(gyerekek, munka, párod..bármi)
Végül is gondolom nem magatehetetlen 99 éves emberek.
Tudom, hogy hihetetlen, de párszor már próbálkoztam. Vagy az lett az eredménye, hogy oké, igazad van és két nap múlva ugyanúgy folytatódott, vagy sírás, meg vádaskodás, hogy ezt érdemeljük és végül nekem kellett bocsánatot kérni!
Akkor sem szabad hagynod , hogy ezzel befolyásoljanak, amíg csak élnek. Lehet, hogy kellene egy jó nagy beszélgetés, higgadtan, kedvesen, de határozottan. Elmondani, hogy már elég felnőtt vagy, hogy a saját utadat járd, ne akarjanak mindenbe beleszólni, és tartsák tiszteletben , hogy önálló ember vagy. Világíts rá, hogy mennyire gáz, ez az öngyilkossági dolog, és ezzel hatni a gyerekünkre..nagyon szánalmas. Ha vmit megértenek-jó. Ha nem, te nem tehetsz róla. Ne figyelj rájuk annyira. Érezhetően lazítsd meg a gyeplőt köztetek.
Aki öngyilkos akar lenni, annak ált.ban sikerül. Akinek nem sikerül, az ált-ban figyelem felkeltésből teszi.
Ja, jó lenne távolabb lakni, de mi itt terveztük életünket, letelepedtünk, ők jöttek utánunk!
A fenyegetőzésről annyit, hogy anya már próbálta!
Nehéz eset a családod. Bár amíg otthon laktam, nekem is meg volt mondva mit lehet, mit nem. A hajfestés tiltásában mondjuk semmi rosszat nem látok. De ezek az öngyilkossági fenyegetések elég furcsák. Azt talán te meg tudod ítélni, mennyire valósak. Mert ha csak zsarolást szolgálnak, sajnáltatást..akkor meg kéne próbálnod kicsit jobban leválnod róluk és nem törődni ezzel. Talán az lenne a legjobb ha távolabb laknátok és nem állna fenn napi szintű kapcsolat.
Valószínűleg azért, mert én sokáig csak hallgatok, nem szólok vissza, aztán ha kijön belőlem, az már csúnya!
Elfogadom, hogy másnak van nagyobb (sokkal nagyobb problémája), de most azzal fenyegetőzött tegnap este, hogy feljön a munkahelyemre egy kollégámat kiosztani! Aki csak egy papírt kért be tőlük, de apám szerint csak lusta és az ő dolga lenne a dolgoknak utánajárni. Most el akar jönni cirkuszolni (a sógornőm mondta)!
... vajon miért? Érdemes rajt elgondolkodni... ;)
Nekik ha én szólok, az csak hiszti!
És csak nevet rajtam, hogy ilyen hülye vagyok, hogy hagyom magam!
Van tesóm, és (gyerekkorom óta így érzem) Ő a szép (tény), a talpraesett, neki mindent könnyebben elnéznek!
Nyilvánvalóan az én hibám is, hogy ilyen sokáig kitolódott a leválás! De valami mindig akadálya volt. Nagyon sokáig anyagilag segítettek a szüleim (kölcsönnel). Ilyenkor, ha valami olyat tettem, ami nekik nem tetszett, akkor kaptam az ívet, hogy de tele vagy pénzzel.....
a gyereknevelésben semmit nem csinálok jól, mert én meg sértem a gyerekeim érzéseit! Holott apám nekünk, illetve nekem 17 éves koromig még a hajfestést is tiltotta, 18 éves koromig mindenhová kéredzkednem kellett. És most is beleszól a dolgaimba! Anyám öngyilkossággal fenyegetőzik, mert őt tönkreteszi a család! Apám meg ha ellent mondok azt hajtja, hogy ha ő ilyen szar ember, akkor felköti magát!
... ezt meg kell beszélni velük.... rá kell kérdezni, hogy mi is volt ez... és hogyan történhetett meg... nem durván, csak figyelem felkeltésként. Bizony a törődésre, a figyelemre Neked is szükséged van, hiszen csak így töltekezhetsz a további kihívásokra. :)
Rossz passzban vagyok, ezt nem tagadom! lehet, hogy túl negatívan látom a dolgokat, ezt is aláírom!
Ha valaki beteg a családban, kórházba járok minden nap viszem orvoshoz, szaladok gyógyszerért, segítek, amit tudok! a múlt hét elején nagyon rosszul voltam, de nekem nem volt segítségem. Nem kérdezte meg senki, hogy tudtál e főzni munka után, kell e valamit segíteni, amikor kértem, hozzanak gyógyszert, akkor is előre valóbb volt minden, mint én.
egy gyerek mindig gyerek marad a szüleinek.... ez ugyan annyira a gyerek hibája is mint a szülőké...
... pontosabban?
Nem lehet, hogy csak rossz passzban vagy?... a "kihasználás" általában - jó esetben - oda-vissza működik, ha szükség van a másikra, akkor ott vagyunk.
Szülők esetén én nem használnám a kihasználás szót. Hiszen akkor 20 éve meg te használtad ki őket?
Pár nap alatt ekkora változás...
Csak volt valami előjele a dolognak.
Szia!
Az én problémám sokkal nagyobb.
Én már 30 felett vagyok...
Néhány nappal ezelőtt még nagyon jó volt a kapcsolatom a szüleimmel! Aztán rájöttem, hogy nem kicsit kihasználnak, és állandóan zsarolnak! Elegem van: 29 éves vagyok, szeretném, ha felnőttként kezelnének! Van valakinek hasonló problémája?
További ajánlott fórumok: