Elvált szülők-ti hogy közöltétek a gyerekkel, hogy váltok? (tudásbázis)

Én nem egy elvált szülő vagyok, hanem egy gyermek a családban akinek elváltak a szülei, de hátha tudok "okosat" mondani. Mikor édesanyám közölte, hogy elválna aputól még kicsi voltam és nagyon apás! Az volt számomra a legszörnyűbb hír, hogy apu nem fog velünk élni többet. Az nem érdekelt, hogy minden nap is láthatnám akár, csak az hogy nem lesz otthon.

Anyuval veszekedtem, úgy éreztem ő a leggonoszabb ember a világon, mert bántja "szegény" aput. Azt mondtam neki, hogy utálom őt és úgyis apuval fogok lakni, mert őt nem akarom látni.

Így édesanyám, komolyat hibázva mégsem vált el, mert nem akart elveszíteni.

Később mikor nagyobb lettem és kezdtem megérteni a dolgokat, már én mondtam hogy váljanak el, mert ez nem családi élet, és mindenkinek rossz így.

Ahogy sejtettem jóval jobb is lett, de addig anyu majdnem 10 évig szenvedett még.

Szóval csak azt akartam mondani, hogy főként a lányok lehetnek nagyon apásak, és érhet meglepetés a reakciója miatt, de te akkor se tágíts, mindenképpen válj el, mert csak rosszabb lesz.

A gyerek úgyis meg fog nyugodni (utólag visszagondolva sose lettem volna képes anyut utálni és elhagyni). Ha viszont nem teszed meg, akkor később a gyerek is megérzi a saját bőrén a rosszat, és ezt bizony senkinek sem kívánom.

Valahogy én is igy képzeltem, csak én ugy érzem, talán mellőzném a "válás" szót. Inkább azt fogom mondani: elköltözünk, hogy ne veszekedjünk mindig apuval. És ahogy eddig sem mondtam soha az apjukról rosszat, ezután sem akarok. Sőt szinte senkiről a rokonságban, majd ha felnő megítéli maga, ki milyen.

A te lányod hány éves volt a váláskor?