Szülés utáni történet, avagy mi történt velünk a kórházban (beszélgetés)

Leírtad a lényeget.Köszönöm,hogy ilyen emberek is dolgoznak az egészségügyben:)))Sajnos a köszönömnél többet nem tudok,pedig minden jót megérdemelnél!

1 hónapos kórházi tartózkodásunk alatt találkoztam hozzád hasonló eü-i dolgozókkal(sajnos a másik oldallal is),fél gyógyulás,nagyon sokat jelent egy jó szó,egy mosoly.

Sziasztok!

Köszönöm a sok biztató hozzászólást!

Szerencsére jól vagyunk és már csak ez van a szemem előtt, persze ez a pár nap felejthetetlen élmény marad, de reméljük legközelebb más lesz és másokkal sem kellene ilyeneknek történnie.

Nos, egészségügyi dolgozóként magam is megtapasztaltam már a másik oldalt is. Nem, nem a mohácsi kórházban dolgoztam (hálisten), s bizony, találkoztam már olyan betegekkel a munkám során, akik a legnagyobb jóindulattal is kihozták az embert a sodrából, mégis folyamatosan mosolyogtam és próbáltam megoldani a problémáját!

Egy beteg embert, ill. a baját nem hasonlíthatod egy elrontott papírhoz!

A másik dolog meg, hogy igen, az egészségügyi személyzet is ember, ezt senki nem vitatja, de sajnos az a tapasztalat, hogy a legtöbbje nem való a pályára! Nem azért csinálja, mert szeretné a munkáját, vagy mert segíteni akar beteg embertársain. Ez a legutolsó gondolatuk, ha egyáltalán felmerül bennük!

Tudom, hogy mennyire hiány van az egészségügyben, hisz mondom, jómagam is egészségügyis vagyok. Sokszor marhára nehéz pl. gumikesztyű nélkül, vagy fásli, vagy mit tudom én, gyógyszerek nélkül dolgozni. DE ERRŐL NEM A BETEG TEHET!!! - s ha kér valamit, abban a kiszolgáltatott helyzetben, s a nővér/vagy orvos/vagy egyéb személyzet nem tud rajta segíteni, ne vágjon már pofákat, vagy ne legyen még durvább vele, mert azzal nemhogy segít, de még jobban árt. Jó, ne is mosolyogjon, ha meghaladja az erejét, de ott van az a nagyon szép, igaz mondás, miszerint "Nil nocere" - ha jól emlékszem, magyarul kifejtve: "Ha már segíteni nem tudsz, legalább ne árts!" - ehhez kéne tartsa magát a legtöbb egészségügyis és akkor gördülékenyebb lenne minden.

Olvasgatom az ittleírtakat!

Igen igazatok van! De ne felejtsétek már el amai egészségügyi helyzetet sem! Persze másszemmel látja ezt a "beteg" és az osztályon dolgozó.

Én eü.ben dolgozom, a legtávolabbi kórházba mentem szülni, és most is ott fogok. Volt fogadott orvosom, mert szerintem ez sajnos ma alapdolog, hogy egy nőnek legyen nőgyógyásza, olyan ez mint a háziorvos!

Aztán én is megjártam, gyorsan szültem, fél óra alatt, nagy babát, és hát bentmaradt egy törlőkendő! Ami 4 hét múlva távozott!

Most már könnyen beszél erről az ember, persze akkor meg voltam ijjedve, de nem hibáztatok senkit, emberek dolgoznak a kórházban is! Azóta is ahhoz az orvoshoz járok!

Szerintem olyan ez, ha például az irodában elrontasz valamit, kidobod a papírt , vagy lefested hibajavítóval, és újra írod, vagy kérsz a boltban 10 dkg felvágottat és 13dkg.ot kapsz!

Na s utólsó sorban ne feledjük el azt sem hogy, az eü dolgozók is emberek! Az irodába beülhetsz, mérgesen, és problémákkal tele, a monitor nem szól vissza! De nekik minden nap mosolyogni kellene, mindenkire! Hát ember legyen akinek ez mindig sikerül! És akkor még nem beszéltem az egyébb problémáról! Mint a pénzhiány és a spórolásra való kényszerítés! Nem biztos, hogy azért nem adnak gyógyszert, gézlapot, mert lusták rá, hanem azért, mert megvan határozva az osztály anyagkészlete! Az ágyneműt sem lustaságból nem cserélik naponta elhihetitek!

Hát persze a hátrányokat mi betegek fogjuk megérezni, de ezekről a hibákról nem a személyzet tehet!

Ja, a nővérek nem a pénz kérdés miatt nem foglalkoztak velünk. Legalábbis azt gondolom. Nem is nyitották ránk az ajtót, nem is nagyon láttam Őket. (Kivéve, mikor már háromszor kértem ágyneműt és a harmadik megmondta, hol találom. Ezután kicseréltem magamnak.)

Egyébként az orvos fogadott volt, a szülésznő is...Ők tényleg naponta többször is felénk néztek.

Én úgy gondolom, ha valaki megérdemli, adok neki pénzt. De az alap nálam, hogy nem előre adok és még én keresem meg Őt. Ez számomra etikátlan.

Azért van ott a nővér, hogy a munkáját végezze. Megértem, hogy nem fizetik meg őket, ezért adnék is nekik, de vérlázítónak tartom, hogy először a pénz, aztán a szolgáltatás. (A fogorvosnál, nőgyógyásznál, fodrásznál, kozmetikusnál...és még sorolhatnám, sem előre fizetek. Utólag, az elégedettségemet kifejezve.)

És igen, ez eléggé elvette a kedvem a szüléstől.

Azt nem is említettem, hogy más helyett tőlem akartak vért venni, mert összekeverték a betegeket. (A másik nő még nem szült, neki kellett teljes vérkép. Gondoltam, nekem szülés után 1 nappal minek.)

Az orvost kértem meg, szedje ki a branült, mert már fájt az erem...stb.

Sziasztok!

Én is szeretném leírni a tapasztalatomat a veszprémi kórházról! 2 gyerkőcöm van, a fiam természetes úton született ügyeletes orvosnál (a veszprémi kórház volt az első aki ezt bevezette), a kislányom pedig császáros baba volt, programozott, egy közben kiderült betegség miatt (én lettem beteg).

Mind a két szülésnek megvan a szépsége és a maga fájdalma, én mind a kettőtől nagyon boldog vagyok, tapasztaltam ezt is, azt is, egyik sem több vagy kevesebb a másiknál, higgyétek el...

A csecsemősökről csak jókat tudok elmondani (talán 1 v. 2 kivétel persze volt). Luca nagyon nehezen tanult meg szopizni, pedig akkor már "tapasztalt" voltam, de egy csecsemős nővér nem hazudok órákat ült az ágyamon, és segített nekem és a babának.

Soha nem szóltak be, bármikor-bármit mertem kérdezni, szóval ilyen is van, mégha kevés is.

A Te esetedet nagyon sajnálom, lelkileg borzasztó megterhelő lehet, ezért azt kívánom, amilyen gyorsan csak tudod, felejtsd el, és örül az egészséges kisbabádnak!!!

Minden jót!

Viki

Valaki írta lejjebb, hogy azért csinálják ezt a nővérek, hogy ne csak az orvosok kapjanak pénzt, hanem nekik is csurranjon-cseppenjen valami.

Már maga ez a hálapénz is borzasztó... mert sok orvos előre megmondja, kiköveteli magának, hogy ennyit-meg ennyit kér. Én mondjuk nem értem, hogy miért mennek hozzá mégis a nők?

Nem hazudok, mi is adtunk annak idején (6 éve) a dokinknak, merthogy ez a szokás, 15.000 ft-ot, s miközben gyorsan zsebre rakta a borítékot, legalább elvörösödött...

Igaz, hogy ezzel szemben a többi egészségügyi személyzet nem kap semmit. Ez azonban nem mentség a viselkedésükre, mert az ember, úgyis megajándékozza őket egy bon-bonnal, mikor elhagyja a kórházat. Természetesen csak a kedves, együttérző nővért. A bunkó, kegyetlennek mi sem adtunk semmit.

Nagyon rosszul van ez így és lehet, egyre rosszabb lesz. Főleg, amíg nem szakemberek vannak a pályán.

Mert ki is éghet egy nővér - sajnos van olyan osztály -, ahol megértem, hogy ez történik vele egy idő után, de nem igaz, hogy nem tud megereszteni legalább egy együttérző mosolyt... az egy beteg embernek nagyon szükséges! Legalább ez elvárható lenne, nem pedig amikről ti is és én is már írtunk.

Lehet, hogy az lenne a jó, ha nem hagynánk magunkat, de emlékszem, mikor én szültem császárral utána mozdulni is alig tudtam, nemhogy még leordítsam az ápolót, hogy ugyan, ne bökdösse már a kislányom fejét a kétméteres körmeivel, hogy szopjon!

A szobában, természetes úton szült anyukák is csak nyelték a könnyeiket, amikor az ő kisbabájuk felé is hasonló módon közelített a "kedves" nővér.

Vagy amikor végre már egyedül tudtam járkálni és beosontam a csecsemőkhöz megnézni a lányomat, s az éjszakás nővér javában horkolt, míg a sok kisbaba egyedül sírdogált... akármi bajuk történhetett volna! Senki nem veszi észre.

Vagy hogy pont a mohácsi Szülészet az átjáróház az egész kórházban... hogy a cementes zsákokon át a különféle betegeket ott tolták át és senki nem szólt semmit! Vagy hogy úgy kellett kimenni a mosdóba a lábad között a véres lepedővel, hogy egyik kezeddel ezt a semmi lepedőt tartottad, a másikkal meg a jobbról-balról kilógó draineket, s imigyen kellett elhaladnod a bámuló hozzátartozók előtt, ha nem akartál bepisilni??

Vagy amikor még terhesen vizsgált az orvosod, s hirtelen azt veszed észre, hogy betódul még vagy 5-10 idegen orvostanhallgató, hogy te legyél engedély nélkül a tanulmányuk, széttárt lábakkal? Egyébként is szégyenlős voltam mindig, de most képzeljétek el a helyzetet széttárt lábakkal! Csak egy medikuson vettem észre, hogy átérzi a helyzetemet, a szemével olyan együttérzően nézett rám és nem a lábam közé!

A terhesgondozás is egy katasztrófa volt, huzatos, szék nélküli helyen kellett várni, hiába volt időpontod, soha nem időre mentél be... s azért egy többhónapos kismamának már elég nehéz álldogálnia!

Aztán ott voltak a kedves nővérek beszólásai is "Most maradjon nyugton, akkor kellett volna gondolkodnia, amikor széttette a lábát...", "Úgyis el fognak hízni, a férjük meg majd elhagyja magukat" - ó, hát igen, így kell biztatni egy érzékeny kismamát.

Vagy legutóbb, amikor elvetéltem, s műtöttek, másnap hajnalban elmentem fürdeni, mert már annyira nem bírtam, hogy rám volt száradva a lábamra a vér... s a mosdóban ért a döbbenet, hogy az alsótestemen is van belőle és nem csak vér, hanem a méhemből kiszívott húscafatok is... ha ezt tudom, rögtön a műtét után kibotorkálok a fürdőbe!

Igen, EZ A MOHÁCSI SZÜLÉSZET! Aki jót akar magának, ne vegye igénybe a "szolgáltatásaikat". Persze, itt is vannak a pályára való nővérek, de sajnos csak egy-kettő.

Valaki már írta, hogy ez az egész elvette a kedvét egy újabb szüléstől. Ebben a cipőben vagyok én is. Ha belegondolok a vizsgálatok körülményeibe, a kényszerű kórházi tartózkodásomba, a bánásmódra, semmi kedvem még egyszer végigcsinálni és őszintén szólva, a férjem bármennyire is szeretne még egy babát, én rettegek a teherbeeséstől. Pedig valamikor három gyermeket szerettem volna, de most úgy vagyok vele, hogy megelégszem eggyel is.

Sajnálom, hogy így jártál/jártatok; ez borzasztó!

Remélem, nem lesz semmi gond a kisfiaddal; jó egészséget és sok boldogságot kívánok Nektek!

Szia! Véletlenül nem a mohácsi kórház szülészetén szültél?

Én itt jártam meg, anno, mikor a lányom született.

Sajnálom, hogy te is részesültél a sorrorigen pszichikus ártalmakban. Épp ezt írtam le nemrég, hogy sajna sok helyen nem szakképzett az egészségügyi személyzet vagy pedig teljes mértékben hiányzik belőlük az empátia! Ezért mondják, hogy katasztrofális a magyar egészségügy. Az, hogy nincs pénz semmire, nem a betegeken kéne visszaüssön. Sok nővér még direkt gonoszkodik is a kiszolgáltatott kismamákkal. Tapasztalatból beszélek én is sajnos.

Van betegjogi képviselő, de amíg kórházban vagy, ugyan hogy mersz odamenni hozzá, hiszen akkor talán még rosszabb lesz az ott tartózkodásod. Utána meg már örülsz, hogy megszabadultál tőlük és reménykedsz, hogy isten nem ver bottal.

Szia!

A hideg futkározott a hátamon a cikked elolvasása közben - után...Hihetetlen, hogy mit kellett átélned odabent :( Komolyan felháborító! Méghogy neked kell ráébresztened a dokit, hogy sárgának látod a kisfiadat! Normális helyeken a születés után 1-2 nappal viszik megvizsgálni a babákat. Nincs annál rosszabb, amikor összesúgnak az ember háta mögött, főleg, hogy te semmiben nem vagy hibás! Nem tudom azok az emberek mit tettek volna a helyedben...Én alapvetően nyugodt természet vagyok, de lehet, hogy be-beszóltam volna.Bár tudom ez mit sem ér, lehet, hogy még rosszabb lett volna a bent eltöltött időtök. Remélem nem lesz semmi baj az inkubátor miatt! Szerintem elég idő eltelt már azóta,nem lesz beteg amiatt. Legközelebb gyere Berénybe szülni! ;-)

Biztos szép lett a konyhátok!Jó lenne már látni benneteket! Jók legyetek és vigyázzatok magatokra!Puszilunk benneteket!//Katóék...:)//

Nekem mondjuk nem volt túl pozitív élményem a kórházról. De csak a kórházzal volt bajom.

Az ott dolgozó orvos és szülésznő nagyon kedves volt, többször is rám néztek egy nap. De a nővérek és a csecsemősök viselkedése kritikán aluli.

A szülészeten nem volt hely és a nőgyógyászatra tettek. (Ezt megértettem, mert telt ház volt a szülészeten.) Nővért igazából nem láttam, csak a pultnál. Ott kértünk ugyanis ágyneműt, hogy szülés után áthúzhassam. El is küldtek, hogy hol a szekrény, kivettem és áthúztam. Csak épp a stílusa nem volt kedves. (Arról nem is álmodtam, hogy a nővér cserél ágyneműt.)

Csecsemőst csak egyszer láttam, pont fürdés és hajmosás után jött. Kinyitotta az ablakot, hogy kell a friss levegő. A problémám ezzel csak az volt, hogy télen, vizes hajjal ez nem esett jól.

Ja, és úgy indultunk, hogy fizetünk a külön szobáért. Ez ugyan nem jött be, de legalább a két gyerekes anyuka megmutatta, hogy ápoljak köldök csonkot, pelenkázzak...stb.

Hazaindulás: összecuccoltunk és vártuk a papírokat kb. 3-4 órán át. Igaz, nem ebédeltem már ott, gondoltam, majd itthon. Aztán rohantunk haza, hogy a kisfiam kapjon enni.

De az idő mindent megszépít. Csak a mai fejemmel nem biztos, hogy szülés után ott maradnék a kórházban egy percet is. (Max. a gyerek biztonsága miatt. Ha esetleg valaha az életben még egyszer szülnék.)

na neee...hazaküldették veled?? az nem semmi...én biztos beintettem volna :D Amúgy rendesen szültem,nem császárral.

Én mindig kimentem és vettem rendesen reggelis zsemlét, estére is tettem el :)

Amúgy a Nyírő 200ezer ft és sztem ahhoz képest nem durva,hogy van doki aki 140et kér el csak a szülésért...és addig az UH-kon 10esek.....

Remélem már jól vagytok mindketten és elfelejtitek a történteket.

Sajnos nekem is hasonló volt a tapasztalatom. Majdnem 4 kilós baba, sok vérveszteség, 10 nap kórház sárgaság miatt plusz begyulladt kar a branül miatt.

Szerencsére nálunk első este még a babás szobában is felajánlják, hogy inkább ne maradjon a baba.

Velem is nagyon bunkók voltak az elején és én is szétsírtam magam, de aztán szóltam a főnővérnek, (mert nálunk meg nem mellettem volt a fényben, hanem elzárva az újszülött osztályon) hogy 5 óráig is elvitték a kisfiamat kezelésre, biztos, hogy éhes volt és így nem csoda, hogy fogy. Először azt mondták, hogy ez lehetetlen, ennyi időre nem viszik el. Aztán kiderült, hogy mégis, voltak nagy letolások, aztán valahogy kedvesebb lett mindenki. Hogy a hátunk mögött mondtak-e valamit, az már nem érdekelt.

Sok boldogságot és kitartást a picurkához! :)

szerencsére nem ilyen állapotok uralkodnak Magyarországon mindenhol. de elég sok a szemét kórház, voltak nekem is rossz tapasztalataim, ezért szülés előtt alaposan tájékozódtam, és előbb kórházat választottam, és utána orvost, aki ott dolgozik. Szörnyű, hogy mit engednek meg maguknak egyes helyeken az orvosok, a nővérek, mennyire nem törődnek a páciensekkel, csoda, hogy életben marad, aki bekerül... de nem mind ilyen!

én nem adtam senkinek pénzt a kórházban, mégis mindenki kedves volt, a nővérek éjszakai is rendesek voltak, segítettek, ha kellett.

Sajnálom a cikkírót, iszonyú, ami vele történt. Remélem, a következőnél már jobb helyre kerül ;)

az István kórházat Pesten csak ajánlani tudom.

Hálistennek én imádtam a babámmal kórházban lenni, bármennyire furcsa is. Pedig tovább voltunk, mert beteg volt...

De nem is ilyen kórház volt...

Egy valamiben viszont biztosnak lehet lenni: a Gyuri jobban tudja, mint az orvosok...

A rossz élményeket el kell felejteni, túl kell lépni rajta, mert muszáj, és ezzel nem szabad a további napokat fertőzni... Bár tényleg felháborító, hogy a gyerek egészségével szórakoznak.

Már később, egy gyerekosztályon volt nekem is olyan élményem, hogy az erőszakosságomon múlott a gyerek egészsége, de lehet, hogy az élete is...

uhhhhh :( Azért én az ÁEK-ben akkor a kajára nem is panaszkodhatom...tömtem magam rendesen, reggelire tejeskávé (2bögrét vettem mindig) vagy kakaó zsemle és felvágott kis vaj, ebéd is 2fogás és jók voltak...vacsi megint zsömi és felvágott.

Nem semmi....ha nem eszel jó hogy nem lesz tejed...mind2ő fontos: folyadék és étel.

Egyre több ilyen történetet hallok, olvasok, és kinyílik a bicska a zsebemben. Miért is vágja bármelyik nővér is a pofákat??? Mit is gondolt, mi lesz majd a dolga a kórházban? Az ilyet szalag mellé, 3 műszakba, kábeleket rakosgatni. Ilyenkor szokták mondani, a pénzhiány az oka.. ahhha... ez emberségesség hiányzik.

Sajnálom, hogy az átélt dolgok miatt gondolkodtok a következő babán! Talán az idő majd feledteti ezeket a rossz emlékeken.

Gratulálok a babához!

Megdöbbenve - de sajnos nem meglepődve - olvastam végig a cikkedet. (velünk is történt sok rossz az alatt a 10 nap alatt)

Nagyon gyors felépülést kívánok mindkettőtöknek és nagyon sok boldogságot!

Remélem hamar elfelejtitek ezt a pár napot!