Velem történt (érdekes történetek) (beszélgetés)
Tegnap főnökéknél takarítottam az emeleten.Egyik szobában voltam,és olyan érzésem volt mintha egy elsuhanó alakot éreztem volna egyik szobából a másikba átlibbenni.Még a hideg is futkosott rajtam.
Lehet csak az idegeim rendetlenkednek
Édesapám meghalt mikor 18 éves elmúltam . Kicsivel később férjhez mentem,terhes lettem.Megindult a szülés,kórház.Megszületett este a legnagyobb lányom.
Fáradt,kimerült voltam elaludtam.Arra eszméltem ,hogy valaki megérinti a kezemet.nem láttam,de tudtam ,hogy apám volt
20 évesen volt egy nagy szerelmem. (Legalábbis akkor nagy szerelemnek éltem meg.) 4-5 hónapig alkottunk egy párt.
Körülbelül 28 éves koromban cseteltem egy csevegő oldalon, ahol legalább 8200 felhasználó volt aznap, abban az időpontban. Az adatlapomon nem szerepelt rólam sem fotó, se a lakhelyem nem volt megadva, ennek ellenére mégis rámklikkelt az a bizonyos fiú. Teltek-múltak a percek és addig-addig cseverésztünk, hogy egy idő után összeállt a kép, hogy mi anno egy párt alkottunk. Háááát nem akartam elhinni, hogy ennyi felhasználó közül pont az én nickem (nevem) szúrt szemet. Nekem ez egy érdekes és kedvem történet, emlék. :)
Velem is történt ilyen fénygömbös izé..:D
A haverommal az udvaron lévő hinta ágyon...
Ki akart kisérni és ahogy egyre közelebb értünk
lassuk h a kapu tárva-nyitva állt...
Én lattam egy fényes gömböt amiböl kis fénycsovák törtek ki...Meg kérdeztem h ő látta-e...
Azt felelte h nem...
Másnap reggel átmentem és meg kérdezte töllem h komolyan láttam-e...
Mondtam h Ja...erre azt felelte h akkor jo mert ö is latta hajnalban amikor ki ment inni.
Azt monta h az asztal mögül bukant fel és rá mosolygot...és aztán lement és eltünt...
Azota nem lattuk...
Nem tom h mi volt..de elegé furcsa élmeny volt...
Sziasztok.
Velem a következő érdekes dolog történt.Még kicsi voltam 10-11éves max.Hugommal nekünk kellett levinni sétáltani a kiskutyánkat minden nap.Mint ilyenkor lenni szokott már ismertük az összes arra sétáló kutyusos embereket és nem eggyel jóban is voltunk.Volt köztük viszont egy öreg néni, aki mindig furcsa, földönkivülis történeteket mesélt nekünk. Mindig csak ufósnéninek hivtuk. Nem hittünk neki, de azért tetszettek a story-k, és szívesen hallgattuk őt. Igy volt akkor is amikor lent ültünk nappal egy padon és épp mesélt nekünk.
Mikor felnéztünk az égre egy fényes gömböt láttunk eltünni és előjönni.Nem sokáig törödtünk vele, felmentünk.Később este már sötét volt mikore levittük a kutyánkat. Akkoris ott volt az ufósnéni. Megint felnéztünk az égre a közel hozzánk egy kerek valami repült el lassan felettünk. hangja sem volt.csak egy sötétebb folt.nem tudom, hogy ezek szemfényvesztések-e de akkor ezeket láttam.A néni egyébként olyanokat mesélt, hogy ő a mennyországban lakik, ufó volt a taxis vagy épp hajnali egykor meztelen hosszúhajú ufó lányok járkálnak a kutyasétáltatóba...
Két éve elköltöztünk egy kertes házba.Legkisebb gyermekem akkor volt két és fél éves.Épp a költözés előtti időben,kb.két-két és fél éves korában kezdett el szavakban beszélni.Költözés után,az új helyen állandóan az egyik szoba egy bizonyos pontjára mutogatott és mondogatta,hogy "néni,néni",s mintha félne,elbújt fotel,ágy mellé,de még előfordult,hogy szekrénybe is.Napokon,heteken keresztül ment ez így,nem tudtuk mire vélni a dolgot....
Aztán kb.két-három hónap múlva az egyik szomszéddal beszédbe elegyedtünk,és kiderült,hogy a házban,amit megvettünk,az előző tulajdonos,egy idős néni épp abban a szobában,azon a bizonyos helyen halt meg,ahová a kisiam mindigis mutogatott...
Sokáig nem mondtuk senkinek,nehogy hülyének nézzenek,mígnem máshol is ugyenezt csinálta,s azokon a helyeken,lakásban (rokonoknál,ismerősöknél),ahol szintén halt meg valaki...
Halottak napja előtt kimentünk a helyi temetőbe,hogy rokonaink,ismerőseink sírjára virágot,mécsest vigyünk.....amint bementünk a temető kapuján,a ksifiam amint meglátta a sírokat,sírköveket,jobbra-balra kapkodta a fejét,és mintha félne,mutogatott körbe,mindenfelé,mondogatva,hogy "nénik,bácsik"....s láthatóan nagyon megrémült,mert a földre vetette magát,és sírt,ordítozott....de annyira,hogy a férjemnek ki kellett vinnie a temetőből.Egy közeli sírnál egy idős néni takarítgatta a férje sírját,s megkérdezte tőlem,látva,hogy a kisfiam milyen furcsán viselkedett,hogy "Tán látnoki képességekkel rendelkezik a kisfiú?",és hogy máskor is szokott-e így viselkedni.Mondtam neki,hogy ilyet ne kérdezzen,mert jómagam és a férjem sem tudjuk,hogy mi ennek az oka,de meglehet,hogy valóban van ilyen képessége a kisfiamnak,mert máskor is viselkedett már így vagy hasonló módon.
Egyébként azóta is szokta elég gyakran mondogatni itthon,hogy "néni",és folyton mutatja,hogy hol látja,pedig rajta kívül senki semmit nem lát....
Eleinte azt hittük,hogy nagyon megviselte a költözés,hogy a régi,megszokott környezetet egy újra cseréltük....és emiatt viselkedik így,ill.hogy emiatt nem akar már régóta csak továbbra is szavakban beszélni,holott már eltelt azóta két év,és ő már négy és fél éves lett azóta.
Közben kiderült,hogy vannak autisztikus tünetei,de nem mondták ki rá,hogy autisa lenne.
Másik furcsa benne,hogy az autistákkal ellentétben nem kerüli a szemkontaktust (sem az érintést),sőt,kifejezetten mélyen a szemébe néz az embereknek,annyira,hogy már-már zavaró,úgy érzi mindenki,mintha a gondolataiba látna....
Rokonoknak,ismerősöknek mondtuk már ezeket a dolgokat,de hogy valóban vannak-e látnoki vagy más képességei a kisfiamnak,nem tudjuk....mindenesetre gyakran ismétlődnek a furcsa dolgok körülötte.
Érdekel minden gömbvillámmal kapcsolatos tapasztalat. A téma azóta foglalkoztat, amióta én magam is láttam egyet.
Kb.15-20 cm átmérőjű, gömb alakú, fehér fényű jelenséget láttam. Felém közeledett gyorsan. Először azt hittem, hogy egy motor fényszóróját látom, de mikor közelebb jött, láttam, hogy más. Közeledve lelassult, így jobban szemügyre tudtam venni. Gyönyörű szép vol. Apró szikrák pattogtak ki belőle, sistergő hangot adott, a földel párhuzamosan haladt lebegő mozgással majdnem egy egyenes vonal mentén. Mikor eltőnt, nem hallottam robbanást, valószínűleg fokozatosan vesztett az energiájából.
A férjem egy helyi kórházban dolgozik,és egyik alkalommal szólt az egyik kollégája,hogy a nagyfiunkat bevitték a kórházba,tud-e róla.
Szegénykém nagyon meg volt ijjedve,és rohant,hogy utánanézzen a dolognak,hogy valóban a mi legidősebb gyerekünkről van-e szó.
Kiderült,hogy ugyanúgy hívták a fiút,és ugyanabban az évben született,de nem abban a hónapban és évben,és ő nem Debrecenben,hanem Karcagon lakik.
Megnyugodtunk,hogy nem a mi fiunkról van szó...és a másik ugyanazon névű fiúnak sem volt komoly a baja.
(Ráadásul nem túl gyakori a vezetéknevünk sem....és ott még a születési év is megegyezett.)
Szia!
Már nagyon régen néztem meg ezt a topikot....úgyhogy csak most tudok rá válaszolni.
Én nem ismerem személyesen a hölgyet,csak a fórumon ismerkedtünk meg,ő keresett meg,mivel ő is Debrecenből került fel Pestre.Olyan aranyos,kedves volt mindig....egy ideig leveleztünk is...s bár nem egy korosztály vagyunk,mégis olyan jól megértettük egymást.Sok esetben adott jó tanácsokat is!
Csak tavaly,mikor decemberben névnapi jókívánságomat szerettem volna neki kifejezni,akkor nagyon meglepődtem,hogy már nem szerepel a neve a fórumon.
Először azt hittem,hogy megharagudott valamiért,esetleg sértőt írtam,vagy ilyesmi fordult meg a fejemben....aztán arra gondoltam,hogy netán megbetegedett,de később láttam egy másik felhasználó néven szerepelni,aztán már ott sem...aztán már megijjedtem,hogy netán valami baj érte...mert ismeretlenül is aggódtam.
Nagyon intelligens,kedves embert ismertem meg látatlanul is személyében!
Köszönöm,hogy leírtad,hogy nem én vagyok az oka annak,hogy már nem szerepel a fórumon....
Jó egészséget kívánok "Mamácskának"!!!!
Üdv.:Piros
Ez tényleg furcsa.
Egyébként a párodnak általános gyakori neve van? (Szabó, Horváth stb). Mondjuk ha igen, akkor is érdekes.
Piros35!
Napos szinten tartom a kapcsolatot a hölggyel,aki ezt a topikot nyitotta.
Hidd el,nem miattad nincs itt,más okok miatt döntött úgy,hogy elhagyja a portált!
Nem jár már fel régóta,nem is tervezi a visszatérését.
Én is hallottam már hasonló esetről.Állítólag a kutyák megérzik a bajt,különösen a halálesetet,mégha az jó távol történik is tőlük.Valószínűleg bánatában pusztult el a kutyátok,mert nem tudta elviselni imádott gazdája elvesztését.De neked sem lehetett könnyű,mert egy édesanya elvesztése bármilyen korban nagy trauma,fájdalom.
A mi németjuhász kutyánk határőrségnél szolgált,és már elég "öregnek"számított,mikor egyik éjjel hosszasan,órákon át vonyított.Nagyon mérgesek voltunk rá,mert hiába udvaron volt tartva,milyenek a szomszédok ugye?!Aztán szegény reggelre kimúlt,megérezte a saját halálát,vagy fájdalmai voltak,nem tudom,de sokszor eszembe jut az a keserves,szívszorító vonyítás.
Egyébként a másik fórumon sem sértésnek szántam,amiket leírtam,csak tudod sok tininek semmi dolga a tanuláson kívül,és mindent készen megkapnak otthon az édesanyjuktól,és bár a szülő nem vár el hálálkodást érte,egy köszönömöt vagy egy mosolyt,egy jó szót igen.Sajnálom,hogy neked már nem lehet benne részed.
Én alig 18 évesen mentem férjhez,majdnem 240 km-re kerültem a szülői háztól,teljesen magamra utalva,a férjem nagyon gyakran éjszaka dolgozott,úgyhogy nagyon egyedül éreztem magam.Aztán mire visszaköltöztünk ebbe a városba,úgy hozta a sors,hogy ők költöztek el rá két évre,egy távolabbi helyre.
Tegnap odapillantottam a "most kattintott" nicknevekre, és leesett az állam...Az állt ott, hogy csengeletti...Az én nevem pedig Csengey Letti...
Hirtelen azt hittem, én vagyok...:) A másik személyiségem (állítólag van, csak őt Rozinak hívják:))...