Szülés utáni kálvária (beszélgetés)

Sziasztok!

Tudom mire gondoltok,én is átestem ezen,de szerencsére én nem kerültem bele teljesen ebbe az ördögi körbe.

Kitartást,és sok-sok erőt kívánok!

Az első pár hét nekem is nagyon nehéz volt. Ráadásul, voltak már phszihés problémáim a szülés előtt is.

Sok minden megfordult akkor az én fejemben is!

S ha valami nem jön össze, a mai napig sokkal érzékenyebben reagálok rá, mint valaha.

Nem merek privit írni, de ha úgy gondolod szívesen írnál egy sorstárssal, várom a leveledet!

Húú ilyet még nem is hallottam, nagyon sajnállak.

Kitartás és szép életet nektek :D

Bennem is voltak ilyen gondolatok, elmentem pszichológushoz is, de valahogy sikerült túljutnom a dolgokon, kb 2 hónapon keresztül ment a huza-vona...de mostmár minden okés...

Kívánom hogy te is juss túl minden rosszon és csak a szép dolgok maradjanak meg...

Úgy gondolom, az vesse rád az első követ, aki soha nem volt még beteg...mert ez betegség, sajnos, nem tehetsz róla. A lehető legjobb úton vagy, kitartást!

Átérzem a problémát, nekem is sok tejek volt/van, és egyik gyerek sem szopott/szopik... Rossz érzés. Néha én is érzem a depresszió jeleit, olyankor próbálok kicsit kiszakadnia hétköznapokból! HAJRÁ NEKED IS!!!!

Csatlakozom az előttem szólókhoz! Le a kalappal előtted, hogy volt merszed elismerni hogy beteg vagy, és segítséget kérni! De elismerésem a férjed családjának is!

Sok erőt, egészséget, kitartást kívánok, és azt, hogy mielőbb visszakapd a Kicsikédet!

Én is csak azt tudom írni,sajnálom,hogy ez történt veled,borzasztó lehet.Rendes volt a családod,hogy melletted voltak segítettek segítenek,de szerintem nem volt jó ötlet elvinni a kislányodat tőled.Nem csodálkozom,hogy így most úgy érzed vissza esel ha nem kapod vissza.

Meg is őrülnék,ha a pici gyerekem nélkül kellene egyetlen napot töltenem,nemhogy öt hónapot.Miért csak 1x láthatod hetente?Ki döntött így?Mert orvos nem az tuti.Nem tudnának úgy segíteni neked,hogy a baba veled éljen?Neki melletted a helye,még akkor is ha beteg vagy és segítségre szorulsz.Kívánom mielőbb sikerüljön megkapnod a gyerekedet,és meggyógyulni teljesen.

kedves Szasza!

Éppen tegnap olvastam hasonló sztorit egy könyvben egy anyukáról. Már régebben is érdekelt a téma. Nem volt esetleg előtte terhességet, ami nem jól végződött (abortusz, vetélés, koraszülés)?

Vagy a szülés hogyan zajlott? Elvitték utána tőled? Rooming in szobában voltál? Priviben is írhatod, ha nem akarod kiteregetni!

Szia.

Le a kalappal elötted hogy merted állani betegségedet és félelmeidet,Ez az igazi anyuka!!!Büszke vagyok rád!!!

De hidd el minden rendben lesz,lesz időtők bőven hogy egymásba szeressetek és ott vannak azok az emberek(anyos,anyos anyukája,szomszéd...)akik mind mind melletted voltak/vannak és segitenek ha baj van!!!

csak igy tovább és meglásd meg lesz az eredménye és a célja az életednek,

Gratulálok a nagylányhoz!!!

Kislányodnak és neked is fura lesz a helyzet elsö pár hétben de ne engedd hogy a félelem legyen urrá rajtad,genetikaliga belánk van kodolva hogy miként vislekedik egy anyuka,jol fogod csinálni,hiszen a nehezén már tul vagy!!

szia

Ez borzaszta, nem gondoltam volna hogyu eddig is elmehet egy ilyen dolog.

De egyaltalan ne legyen buntudatod, arra gondolj, hogy nagyon jo anya vagy, Te ezzel tettel a legjobbat a babadnak hogy tavol maradtal tole 1 kis idore, amig meggyogyulsz!

Nagyon sok boldog, egyuttoltott eveket kivanok nektek.

Es csak elore nezz!!!

Szia!

Sajnálom ami veletek történt,de ezután már biztos sokkal jobb lesz!

Nekem is volt kb egy hónapig de nem ilyen fokú,nem volt kedvem semmihez,takarítani,főzni stb...

De én nem mentem sehova magamtól beláttam hogy ez így nem jó a férjemnek is szüksége van rám,így azóta nincs semmi gond,örülök minden egyes boldog pillanatnak,még ha csak a nap süt az is elég!

Én úgy érzem, anyának lenni sokkal több, mint maga a babázás. Felelősség valaki másért. A depresszió szülés után egy betegség, amit kezelni lehet és kell is. Teljesen egyet értek az előttem írókkal, hogy ezt felismerni, elismerni nagy bátorság.

A kezelést választani, végigcsinálni hatalmas erőfeszítés, és szerintem áldozat is, amit meg kell hozni, hogy egészséges anyukája legyen a babának, gyerkőcnek. Számomra ez is anyaság, annak a nehéz oldala, amire nem készít fel senki.

Kedves szasza14!

Én úgy érzem, megtettél mindent, ami a gyermeked harmonikus fejlődéséhez szükséges. Nagyon nehéz helyzetben, nagyon nehéz döntést hoztál, ezért elismerésem. Bár talán kívülről nem ez látszik, de én azt gondolom, hogy erős és bátor anyukája vagy a kislányodnak, akiért ezt megtetted.

Minden jót kívánok Neked!

Szia!Én megkönnyeztem a soraidat!Örülök,hogy meggyógyultál!Szívemből kívánok minden szépet és jót a gyermekedhez!

Azért látod,milyen jó hogy vannak ilyen fórumok..biztos sok erőt adnak majd a hozzászólók is..pl,Vanesszáé..Nos,a lényeg,hogy időben kértél segítséget,és nem fordult rosszabra a helyzet..

Üdv.

Azt a mindenit! Nem is gondoltam volna, h ilyen ilyen súlyos esetek is előfordulnak.. bár nem tudom mit csodálkozom. Édesanyám a szülés utáni depresszió következményeként lett öngyilkos mikor én 3 hónapos voltam.

Le a kalappal előtted, hogy volt merszed beismerni és kértél orvosi segítséget! A legtöbben ezt nem teszik meg! A továbbiakhoz sok sikert és kitartást kívánok, remélem hamarosan ismét együtt lehetsz a babáddal!!