Milyen gyakran szoktatok szorongani? Mi váltja ki belőled? (beszélgetés)

Igen, egyéni terápiára járok. A terapeutám viselkedésterápiát csinál.

Ez inkább a jelen problémäira koncentrál. A rosszul fixálódott dolgok kijavítására.

Bár nekem szerintem hasznos lenne emellett az az igazi, filmbeli analitikus terápia is, de akihez én járok, ő csak viselkedésterápiával "operál".

Kedves Kérdező Srác!

A pszichológusodtól nem kapsz érdemi segítséget?

Ő mit javasol?

Én kb március óta járok terápiába szorongás miatt. Gyógyszert nem szedek és nem is tervezem. Igaz talán nálam nem olyan súlyos a helyzet.

Belőlem is a szociális interakciók váltanak ki diszkomfortot, de vicces módon csak ha felnőtt módjára valamilyen ügyet kell intézni...vagy amit a legjobban utalok, az a telefonálás.

Éppen emiatt hosszú idő óta halogattam olyan dolgokat, amik egyébként a fejlődésemet szolgálnák.

A terápia kezdete óta több fronton is elindultam. Most legalább érzem már, hogy halad valamerre az életem.

Amit én észrevettem, hogy nem feltétlenül akkor jön ki rajtam a stressz, amikor az aktívan történik. Hanem totál random, valamikor később.

Engem ez kicsit haza tud vágni, mert éppen amikor már azt hiszem jól vagyok, akkor jön ki rajtam a sz@r.

A terapom azt mondta, hogy az ember nem erre a hajtásra van kondicionälva alapjáraton.

Nem csoda ha a szervezet tiltakozik olykor.

Én legzőgyakorlatokat csinálok, napi négyszer 5 percet. Ha valakinek komolyabb gondja van, akkor evidens módon többször hosszabban javallott.

Azt hiszem a szakemberek bem javasolják az elkerülést. De ez biztosan egyénfüggő is.

Nem, mert én abban a fázisban vagyok, amit Amaunet leírt, tehát már fokozatosan edzem magam.

Az általános szorongásom inkább ilyen szociális fóbia+izgulós is vagyok. Covid után volt nagyon rossz, mostmár lazábban kezelem, persze olyan sosem leszek, mint egy teljesen laza és magabiztos személyiség, de nem is ez a cél, csak, hogy ne befolyásolja az életminőségemet, és ezt elértem, mert már csak extrém helyzetekben jön elő: vizsga, állásinterjú, szereplés...

A másik az élethelyzetemnek és életstílusomnak köszönhető. A helyzeten próbálok változtatni, már amennyi ráhatásom van a dolgokra, az életstílusom viszont egyelőre még a szorongással együtt is így jó, még akkor is, ha ez már napi szinten előjön. Szakember segítségén viszont el fogok gondolkozni, ha a helyzet megoldódása után is lesznek ezzel rendszeres problémáim.

Az hogy a gazella fél az oroszlántól, az teljesen helyénvaló, ahogy mi sem lépünk ki a forgalomba vagy a villamos elé. Az a fajta félelem egyáltalán nem baj, a túléléshez szükséges.

Szerintem ennek egy része gyakorlással jobb lesz. Ha ideges vagy szereplés előtt, akkor ha többet csinálod, gyakorlatod lesz benne, és javulni fog a helyzet. Lehet erre különféle technikákat is tanulni.

Szerintem ésszerű kereteken belül el lehet kerülni az ilyen helyezeteket, de pl. az hogy szorongok a fogorvos előtt, nem azt jelenti, hogy akkor nem kell fogorvoshoz menni inkább. Vagy ha a tömegközlekedésen szorongok, akkor nem megyek be a munkahelyemre, kirúgnak, és hajléktalan leszek. Van az a helyzet amikor felül kell kerekedni rajta, ha máshogy nem megy, akkor segítséggel, gyógyszerrel stb.

2: Sajnos elvárások mindig vannak és lesznek is ebben a társadalomban, pl munkahelyen is vannak elvárások, családban, iskolában stb..

3: Igen, biztos van, akinek ez segíthet, de lehet másnak még rosszabb lesz.

4: Pszichológushoz járok jelenleg, gyógyszert nem szedek. Jól látom, akkor te is szorongtál ilyen helyzetekben.

5: Örülök, hogy sikerült leküzdened a szorongásodat a mások előtti szereplés/előadás miatt.

6: Átérzem, nekem is hasonló. Nem is gondolkoztál gyógyszeren?

Egyébként az megoldást jelenthet a szorongásra, ha konzekvensen kerülni próbálom a szorongást okozó helyzeteket? Nyilván nem lehez megúszni mindent, de ha tudom, hogy nem bírom a tömeget, akkor próbálom kerülni.

Vagy ha félek az előadás tartástól, próbálom ezt is kikerülni. Összezárt helyen sok ember, ezt nagyon nem szeretem.

Ami meg a szorongást illeti: A gazella fél, azaz

szorong az oroszlántól, nagyon helyesen, ugyanis az oroszlán fel fogja falni őt. De erre nem az a megoldás, hogy a gazella bemegy az oroszlánbarlangba, hogy így küzdje le a szorongását, ellenkezőleg.

Szóval, lehet egyébként a szorongás egy védekező, önvédelmi reakció is bizonyos esetekben. Ez a szorongás menti meg a gazellát attól, hogy oroszláneleséggé váljon. Így nem is megy közel hozzá.

Ez hülyeség most így szerintetek?

Ebből a szorongásos állapotból csak úgy lehet kijönni, ha a beteg is akarja. Nem hagyja el magát, nem törődik bele, nem zárja magára az ajtót, mert akkor csak súlyosbodni fog és elvezethet akár egy mély depresszióig is.

Első időkben kell az orvosi segítség, útmutatás, esetleg gyógyszer.

De a betegnek is tenni kell a gyógyulásért. Első időkben elég, ha a tömegközlekedést tudja használni, bejár dolgozni. Az legyen a cél, hogy ne veszítse el a munkáját.

Aztán fokozatosan keresni kéne az egyre nehezebb szituációkat. Edzeni kell magát ezekhez. Egyre magabiztosabbá válni ezekben a helyzetekben.

Mostmár napi szinten (többször is). Volt egy alapvető szorongásom: nagy tömeg, idegenek, nem találom a helyemet, vizsgák, munka, teljesíteni kell… ez az általánosabb típusa. Manapság van egy speciálisabb oldala is az egésznek, amit csak magamnak köszönhetek.

Nem szedek gyógyszereket, pszichiáternél nem is voltam soha. Legtöbbször tudom kezelni, csak nekem rossz érzés. A környezetemre nem nagyon van hatással.

Kezelni úgy lehet, hogy valahogy lenyugtatod magad, valamivel eltereled a figyelmedet, elkezdesz másra koncentrálni, tudatosítod magadban, hogy nem tehetsz semmit, szóval vársz, majd alakulnak a dolgok valahogy, te követed az általad kitűzött célokat vagy utat, és a környezet meg változik a maga módján, vagy szerencséd lesz vagy nem, de nem kontrolálhatunk mindent és mindenkit. Sőt igazából magunkon kívül senkit. Ez persze ijesztő, de tudni kell pár perc alatt megnyugodni, mert különben rámegy az egészséged.

Szia!

Én sem bírom a szereplést. Rettegtem még a felelésektől is. A kötött szövegeket nem tudom szó szerint visszamondani. Kisgyerekként még ment, felnőttként nem. Ilyen vagyok, ezt elfogadtam.

A szerepléseket elkerültem, nem vállaltam az iskolában. A felelést nem tudtam elkerülni. Ha versmondásból feleltünk, kértem az 1-est, vállaltam, hogy szar jegyem lesz. Szerencsére nem nagyon szólítottak fel ilyennel. Most már dolgozok, nem járok iskolába és jobb így sokkal.

18 évesen 1 évet az USA-ban töltöttem, egy családnál exchange student-ként. Egy állami középiskolába jártam 1 évet. Magamra voltam utalva, 1 magyarral sem találkoztam. Az volt a nagy vízválasztó. Ott nem röhögtek ki semmilyen balfékeskedésért. Azért sem, ha nem tudtam jól a nyelvet. Mások sem tudták. Ez megszokott ott. Ott rájöttem, hogy sokat kell kérdezni, nem ciki az, különben meg kit érdekel, hogy mások mit gondolnak. Mostanában már az inkább a baj, hogy lassan már átesek a ló túloldalára, annyira nem érdekel, hogy mit gondolnak mások.

Munkahelyen hangosbemondóba kellett néha beszélnem, behívni 1-1 kollégát. Azt a végén elkezdtem imádni, pedig az elsőnél remegett a hangom rendesen.

A mostani munkahelyen kellett egy 20-30 fős társaság előtt előadást tartanom 1-2x, mert megbeszéltük a problémákat. A résztvevőket ismertem telefonos kapcsolaton keresztül. Mivel kentem-vágtam a munkát és nem kötött szöveget kellett mondani, az első mondatnál remegett meg a hangom, de aztán elmúlt. Szinte élveztem.

'Épp ezért az iskolai előadásaim mind negatív emlékűek, instant gyomorideggel, reszketéssel.'

Gyerekkoromban rengeteget szerepeltem, mégis megvolt bennem is az idegesség. Ha most kellene sok ember elé kiállnom, ugyanez lenne. Ez nem szorongás. Valakiben megvan ez a készség, hogy minden gond nélkül kiáll mások elé, valakiben nem.

Egyébként ha szorongsz, menj el pszichológushoz első körben, ha úgy érzed, hogy nem segít, utána pszichiáterhez. Bizonyos mentális betegségeket csak gyógyszerrel lehet kezelni. Egy volt kolléganőmnek is voltak mentális bajai, és ha nem szedte a gyógyszert, messziről el kellett kerülnie, és egy szót se lehetett hozzá szólni.

Hogy tudtok ez ellen harcolni, ezt leküzdeni? Gyógyszereket szedsz rá?

Én például nagyon szorongok sok ember között összezárva, nem szeretem a nagy tömeget. Illetve a halálom nagy közönség előtt előadást tartani és szerepelni.

Épp ezért az iskolai előadásaim mind negatív emlékűek, instant gyomorideggel, reszketéssel.

Egy ilyen embert ha beteszünk sok ember közé és ilyen helyzetbe kényszerítünk, akkor csak rosszabbodni fog az állapota, vagy pont hogy így fogja leküzdeni egy idő után a szorongását?