Szociális fóbiások (beszélgetés)

Üdv!

Manapság voltál ezzel orvosnál vagy még korábban?

Amit felírt azt ki sem próbáltad, hogy hat-e?

Ha gondolod, akkor e-mailben nyíltabban is beszélhetünk ezekről a dolgokról, tapasztalatokról.

e-mail címem: patrik_1985@freemail.hu

Hello!

A nagyfiam küzd hasonló problémával. Mi most a hipnoterápiával próbálkozunk meg. Hipnózis kezeléssel kb 5-6alkalommal . Elegendő a kezelés.

Üdv mindenkinek!

Szerintetek mit tegyek? Szociálisan szorongok és nincs munkahelyem mert sorba ott hagyom az összeset hiszen egyszerűen nem tudok megmaradni az emberek között, bármit teszek folytonos szégyen érzetem van,de ugye tudjátok milyen... és hát elmenekülök már a boltba is alig birok elmenni, mert végem van ha utcán jön bárki szembe, pszichológushoz jártam már egész kiskorom óta, ez semmit nem segített ma már fiatal felnőtt vagyok és sehol nem tart a szociális életem, voltam pszichiáternél rexetint írt fel, de nem merem beszedni! mit tanácsoltok?

Köszönjük...

Mindenre azt mondja nem érdekli.

Hiába hajtogatjuk, hogy Így nem lehet hozzá állni. .Nem tudom már mit tegyek.

Neki tényleg addig jó amíg meg türelmünk van. De már fogyóban. Majd jön valami az életében, ami rákényszeríti a haladáshoz.. Ezt meg kell várnunk???

Hát igen, szinte lehetetlen feladat segíteni annak, aki maga is nem akarja.

Nagyon sajnálom, és kívánom, hogy találjatok valami megoldást erre a problémára.

Ő mit mond, hogyan gondolja az életét? Miből fog megélni? Ezeket átgondolta?

Sok szerencsét, sok sikert kívánok, sajnos mást nem tudok segíteni neked.

Az tök jó, hogy te legalább belátod, hogy ha menni kell, menni kell. Akár munkáról van szó, akar másról. Tudod kezelni ezeket a helyzeteket.

De ő teljesen elzárkózik. Az eves neki is nehezére esik más előtt. Még előttünk sem szeret. Sőt a szobáját is ő takarítja, ami szinte üres, mert minden útjában van. Úgymond rend mánia, tisztaság mánia. Közöhelységeket használja, de azt nem takarítja... A szobájába be sem léphetek mert beviszem a koszt... Már ott van, hogy falra szerelhető szekrényt, akar, hogy alatta is tisztán tudja tartani. Az ágya alatt , a szobájában, semmi, se szőnyeg, semmi mert azt is takarítani a kell az pedig sok idő...saját porszívója, felmosojs van.

Pedig lenne ideje bőven. Megjegyzi ha esetleg foltos a pohár, evőeszköz, tányér. Tálcán eszik a szobájában. Bonyolult gondolkodású. Mindig rendre tanítottuk, de hogy ennyire ??...

Szerintem hiába írna a doki nyugtatokat ha a gondolkodásmódja nem változik.

Ezen kellene dolgoznunk...

De makacsul kiáll amelett hogy utálja az embereket, mert hazugok stb...

Már lassan két hónapja nem volt az esti suliban...

Most arra hivatkozik, ciki elkérni a lemaradt jegyzeteket... Mondtam neki elkérem én. Csak folytassa a sulit. Oda felnőtt emberek járnak zömében, akik dolgoznak. Nekik nincs olyan hogy ciki. Mindenki azon van hogy elvégezze a sulit, családjukról gondoskodnak, dolgoznak. De ekkor csak annyit mondott, akkor meg pláne nem megy, mert ez ciki. De ő nem beszél senkivel... Így nem halad. Megrekedt.

Ha én tudta nélkül felveszem valakivel a kapcsolatot hogy elkérjem a tan anyagokat, nem tudom.... Próbáljam meg???

Hogy reagálna?

Van egy helybéli srác akivel egy csoportba jár. Rá gondoltam. Próbáljam meg?

Ünnepek után pedig újra csatlakozhatna.

Azt nem tudom pontosan mikor kezdődött, de talán valahogy iskolás koromban kezdődhetett. Nálam igazából társaságban, mások előtt evés-ivás ami gondot okoz, olyan embernek, aki nem élte meg ezeket a dolgokat, nehéz elképzelni, hogy ezen is be tud feszülni valaki, pedig igen, hiába tudom, hogy indokolatlan ez a félelem, mégis előjön a szorongás, ami kényelmetlen érzést okoz ezekben a helyzetekben, ilyenkor előjön a kézremegés is, ami meg már mások által is látható dolog. Azért valahogy mindig megoldottam ezeket a helyzeteket, végül azért csak elkezdtem a neten keresgélni, hogy mi ez, mert néha erősebben jön elő, és eljutottam odáig, hogy keresgéljek, majd utána a háziorvosig is, aki írt ki nyugtatót, amit az ilyen szituációk előtt kell bevennem, viszont ebben az a rossz, hogy előre kell tervezni.

Amúgy van munkám már hosszú évek óta, annyi kellemetlenséget okoz ez az egész, hogy nagyon nem szeretem pl. a céges bulikat, az emberekkel, a társasággal alapból nincs bajom, szeretek beszélgetni, viccelődni stb...

Képessége biztosan meglenne rá. Így is önszorgalmiként itthon írogat programokat. Ezenkívül besegít a családon belüli vállalkozásba is .

Adategyeztetés, iktatás számítógépen. Gondoltunk online érettségire, de az anyagilag rengeteg lenne. Ott webkamerán keresztül kellene vizsgázni. Ez biztosan jó lenne neki, de sokba kerül. Igyekszünk segiteni, de neki is akarna kell a változást. Ajánlottam neki ma keressen fel hasonló fórumokat. Olvasson utánna más Szoc fóbiás ember hogy éli meg , hogy miként oldja meg ez betegség által okozott nehézségeket. Megkérdezhetem te mióta küzdesz ezzel a fobiaval?Neked milyen tünetekkel jár?És hogy. Kezeled ezt a dolgot?

Stresszoldót, gyógynövényes készítményt javasolt a pszichológus. Voltak tervei. Debrecen egy igen jó informatikai iskolájába járt. Kemény suli nagy elvárásokkal. Ott jó eredményei voltak míg nem kezdett folyamatosan hiányozni, majd már be sem tette a lábát. Szerintem ott történhetett valami... Ő csendes visszahúzódó gyerek.

Lehet ezt nem tudták elfogadni? Valamint egy tanarral volt gondja. Mert úgy jött egy nap haza"Anya én megadom a tanárnak a tiszteletet, de ő nem tisztel" Nem tudom...

Akkor azokon a napokon amikor a tanárral volt órája, nem ment be suliba. Azt gondolom, megalázó helyzetbe hozták őt. Neki ennyi elég az önbizalmának. Próbáltuk kideríteni mi történt. Senki nem tudott mondani semmit. Jó programozó lehetett volna...

Ért is hozzá. Ezzel biztatom.szeretném ha igazi barátai lennének( Nem online) , baratnöje, munkahelye. A szívem szakad meg így látni.

Ha olyan érett gondolkodású lenne, akkor ezt tudná, és próbálna valamerre elindulni, valahová eljutni.

A pszichológus nem orvos, nem véletlenül írtam pszichiátert meg pszichoterapeutát. Ők lehetséges, hogy tudnak segíteni, mert így nem élhet egész életében.

8 általánossal munkát sem kap sehol. Persze, amíg otthon üldögélhet a gép előtt, van hol lakni, van mit enni, miért is akarna ezen változtatni?

Ó annyi helyen voltunk. Pszichológushoz is kenyszeritettem, másként nem jött volna. Mondta is a pszichológusnak. A pszichológus annyitondott, okos, koránál erettebb gondolkodású.

Ott beszélgettünk. Mindent kiveséztünk. Stresszoldó legzestechnikat tanított neki, ha érzi kezd eluralkodik rajta a szorongás tudja alkalmazni. Nem alkalmazza. Így nem tudom hogy lesz... Suliba kell járnia, hogy haladjon az életben, mert mi sem leszünk örökké.

Üdv!

"Amikor a szakközép iskolába kezdett, azóta állandó szorongásban élt. Informatikai szakközépbe járt.Jo tanuló volt. Mindenféle kivizsgálásra elvittük.

Kineziologishoz, pszichológushoz, természetgyógyász hoz..."

írtad, hogy elvittétek több helyre is, ott nem mondtak semmi értékelhetőt, nem segítettek, nem küldtek tovább?

Szia!

Szerencsére nem vagyok érintett ebben, de mivel ez mentális betegség, pszichiáterhez, pszichoterapeutához kellene fordulnotok.

Talán a háziorvosotok v. barát, ismerős tud ajánlani jó szakembert.

Sziasztok!A18eves nagyfiam küzd hasonló problémákkal.

Először testi tüneteket produkálva , fej, has, fájás, hányinger, légszomj,...stb

Járt egyre kevesebbet iskolába.

Amikor a szakközép iskolába kezdett, azóta állandó szorongásban élt. Informatikai szakközépbe járt.Jo tanuló volt. Mindenféle kivizsgálásra elvittük.

Kineziologishoz, pszichológushoz, természetgyógyász hoz...

Nos, érettségi előtt másfél évvel úgy döntöttünk az édesapjával, kivesszük az iskolából. Jelenleg esti felnőtt képzésre "jár"-na...(ami heti 2×3,5ora)

Beirattuk, egy két alkalommal el vittük, mert ugye tömegközlekedési eszközön képtelen utazni.

De már oda sem hajlamdó menni. Még fenn áll ott a tanulói jogviszonya. Hogy tudom, mivel tudom rá bírni, hogy elinduljon. Így elvágja magát egy lehetőségtől. Ami szerintem neki kedvezőbb. Mivel mentesül a szallagtűző, a közszolgálati idő, a tesi órákról.mindennap Délig alszik, majd gép előtt ül.

Nos 18eves, 8-osztálya van. Érettségi lenne a cél.

Így sokáig nem mehet...A tv fizetjük, hogy mégis orvosra van szükség, mégis ellássák.

Van esetleg infotok arról, hogy hasonló problémákkal küzdők tovább tanulás szempontjából hova fordulhatnak segítségért? Köszönöm szépen a segítséget.

Üdv!

Szociális fóbiás vagyok, az élet számos területén "teljesen normális" :), van munkám, sportolok, sok éves párkapcsolatom pár hónapja ért véget (a volt párom ebből az egészből semmit sem vett észre), nálam ez a "dolog" mások előtt evés-ivás problémaként jelentkezik leginkább. Aki benne van az tudja, hogy ilyenkor az ember ráfeszül minden kis összejövetelre, ahol ilyen helyzetbe kerülhet.

Szerintem sokan vannak még hozzám hasonlóan ilyen helyzetben, kíváncsi lennék, hogy másoknál ez, hogyan működik, pl. mások a párjuk előtt titkolják-e vagy megnyílnak neki, vagy van-e a fórumozók között olyan, aki egy másik szociális fóbiás emberben lelt társra, vagy direkt ilyen párt keres magának, mert tudja, hogy egy másik szociális fóbiás érti csak meg igazán, így elfogadják, segítik egymást. Én próbálom ezt az egészet a környezetem előtt titkolni, mivel úgy gondolom, hogy aki nincs benne ebben, az azt hiszi, hogy a szociális fóbiások bolondok, pedig az intelligenciával általában nincs gond, csak van ez a gátlásosság, ami bizonyos helyzetekben megbénítja az embert, és mások ezt nem értik meg.

Sok gondolkodás után egyre jobban úgy érzem, hogy hasonló gondolkodású, hasonló érdeklődési irányú emberek alkotnak általában jó párt, így lehet, hogy akár a társkeresésben, a barátkozásban a szociális fóbia lehet egy kapocs, egy közös "dolog" is két emberben, arról nem is beszélve, hogy két ilyen ember teljesen őszinte lehet egymással erről a témáról, nem kell a másik előtt titkolózni, arról nem is beszélve, hogy meglátásom szerint a szociális fóbiások lehet, hogy éppen azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert nagyon érzelmesek, hűségesek, ragaszkodóak, nagyon tudnak szeretni.

Kezdő fórumosként elég hosszú írással kezdtem, remélem, hogy bár nem túl aktív ez a fórum mostanság, azért sokan olvassák gondolataimat.

Szeretném mások véleményét, tapasztalatait, gondolatait is "meghallgatni", akár itt a fórumon is, de e-mailben is szívesen társalognék szociális fóbiával "megáldott" lányokkal, ki tudja, a tapasztalatcserék, társalgások során akár barátság, vagy más kapcsolat is kialakulhat. Én úgy gondolom, sőt tudom magamról, hogy jó ember vagyok, bár sokszor ez az egész elveszi az ember kedvét, de tudom, hogy sok olyan ember van, mint én, sokan járunk ebben a cipőben.

Egy szó, mint száz /ennyi írás után :) /, aki szeretne kommunikálni velem, az ezen az e-mail címen megteheti: patrik_1985@freemail.hu

Tisztelettel: patrik_1985

Azt mondja a telefonos tájékoztató, hogy nem baj, ha más nevén van, az egyeztetéssel automatikusan annak a nevére kerül, akiét ekkor bejelentik.

Online módszernél a születési helynél lehet elhibázni (szintén telefonos infó), miután ezt javítottam, egyből jó lett. Például nem elég beírni, hogy Miskolc, hanem Miskolc (Magyarország), pontosan ugyanazt, ami az igazolványon szerepel. Szóközök, zárójelek, ország, minden számít.