Szóbeli bántalmazás-fizikai bántalmazás = ?

Felbosszantott, feldühített egy publikus nyilatkozat a médiában a családon belüli erőszakról.

A családon belüli erőszaknak két fajtája van, a fizikai és a szóbeli.

A fizikainál még mellékesen szóbeli is van sok esetben. A fizikairól többet hallani, mert annak a legtöbbször vannak külső jelei is. Nem minden esetben, mert a bántalmazó megtanulja úgy ütni a másik embert, hogy ne legyenek látható nyomok. A bántalmazott meg még a láthatót is takargatja. A fizikai erőszaknak lehetnek beláthatatlan következményei. Belehalhat a bántalmazott. Ez lehet felnőtt, de lehet gyerek is.

A szóbeli erőszaknak nincsenek külsérelmi nyomai. Azt kívülről nem látni.

Az csak belülről öl.

A hasonlóság még az, hogy a bántalmazott ezt szégyenli. Nem mondja el. Saját magát hibáztatja. Elhiszi azt, hogy ő a hibás, elhiszi, hogy megérdemli. Elhiszi, mert évekig azt hallja hogy ő semmit nem ér. Elhiszi, hogy nem alkalmas semmire.

És nem tud lépni. Mert fél. Mert már addigra valóban nem alkalmas semmire, még akkor sem, ha megteszi azt a lépést, hogy elhagyja a bántalmazóját.

Miért? Mert nem hisznek neki. Mert nem segíti senki. Mert nem állnak mellé.

Persze, vannak szervezetek, akik próbálnak segíteni, de az ő lehetőségeik is korlátozottak.

A törvény nem áll a bántalmazottak mellett. Nem bünteti a bántalmazót.

Igen, van távolságtartás iránti kérelem. 3 nap. Vagy maximum 1 hónap. Ez alatt változik valami? A bántalmazó meg sem meri tenni, nem meri kérni. Fél.

A rendőrség sem segít. Nem hisz neki.

Megérdemelné az a sok családi erőszakban elhunyt, hogy megoldást találjanak a büntetésre. Talán ez még segítene azoknak akik még élnek.

Azt mondja egy politikus, szinte nyíltan: az ok a nő. Mert nem szül több gyereket. Mert önmagát akarja megvalósítani.

Mert ha szülne, akkor minden más lenne, akkor megbecsülés lenne.

Ez nem igaz. Az erőszak megmaradna. De akkor még a menekülés esélye is kisebb lenne. Hova menekülne a nő több gyerekkel? Hiszen nincs megélhetés. Még így is visszatartja sokukat, hogy ha elmegyek, mit adok enni a gyerekemnek.

Azt kérdezhetik sokan. Miért is nem lép ki a bántalmazott egy ilyen kapcsolatból.

Az aki nem élt egy ilyen családban, akár felnőttként, akár gyerekként, az nem tudja.

Iszonyú bátorság kell a lépéshez. Feladni mindent. Menekülni.

És nincs, aki segítő kezet nyújtana.

Írásom elején szándékosan írtam bántalmazott és bántalmazó kifejezéseket.

Mert lehet gyerek, nő, férfi a szenvedő alany.

Kérlek benneteket fogjunk össze! Támogassuk a törvény létrejöttét és segítsük ezeket az embereket! Hinni kell nekik. Lehetőséget adni egy új életre.

Ne szánakozzunk, ne hibáztassunk, segítsünk! Egy jó szóval, azzal hogy elhiszem azt, amit mond és felé nyújtom a kezem, már azzal is segítek.

Talán ha sok ember olvassa, megértőbbek lesznek. Talán sokaknak felnyílik a szemük. Nem szánalom és hibáztatás kell.

Segítség kell!