Szerintetek rossz dolog az ha azt szeretném, hogy a párom jobban szeressen engem mint a szüleit? (beszélgetés)

Megértjük, hogy te csak arra vágysz, hogy a párod minél több időt töltsön veled. Gribedli nem bántani akar azzal, amit ír, hanem tanácsot adni. Attól, mert jogosan érzed elhanyagoltnak magad, a helyzet még nem fog változni. Neked is tenned kell érte, neked is dolgoznod kell rajta, és akkor mielőbb meg tudjátok teremteni a rávalót a különköltözésre. Ha viszont nem teszel semmit, csak ülsz a szobában, és dédelgeted a sérelmeid, amíg a párod kidolgozza a lelkét is, azzal semmi sem oldódik meg.

Na jól van hagyjuk a témát szerintem. Nem állok itt le vitázni.

Te mit teszel azért, hogy ez a vágyad megvalósuljon? Mert ő dolgozik, azt mondod, elég sokat is. Ha te is odatennéd magad, a szülei segítségével lehet, hogy menne is egyhamar. Feltéve, hogy a szülei akarnának-e segíteni ebben,azok után hogy végülis nem sokat segítesz nekik most sem, ott laksz, de ennyi.

Az a baj hogy neki eszébe sincs itthagyni a szülői házat. Még albérletbe se akar menni meg is mondta. Másnak ö nem akar fizetni. Inkább akkor személyi kölcsöt vesz fel házra és azt fizeti inkább. De ahhoz rengeteg pénz kell hogy házat tudjunk vennk.

Ha ez így van, biztos, hogy nagy szerepet játszik a problémában. Mindenesetre csak a saját hozzáállásán tud változtatni.

Szerintem az a probléma, hogy Marika is ott lakik és inkább kuksol a szobában és vár. Mintha szállodában lenne. Így jóhogy neki úgy jön le, mintha vele kevesebbet foglalkozna a barátja

Akkor marad az, hogy legyél ott akkor is, amikor a szüleivel van, addig is vele vagy. Ha amúgy is kevés szabadideje van,igen, nehéz lesz rábírni, hogy azt az egészet veled töltse. Kivéve, ha te is elmész dolgozni és nem laktok a szüleinél, akkor igen, szinte csak egymással fogjátok tölteni a szabadidőt. Viszont a szülői házban élve, nem úgy megy az, hogy hazamegy mintha albérletbe menne és se szó se beszéd csak rohan hozzád. Ilyen egyszerű ez. Pl ha elmèsz dolgozni, kevesebb időd lesz ezen kattogni.

Ezek szerint nem is az a probléma, hogy ragaszkodik a szüleihez, hanem hogy túl kevés a szabadideje. Gondolom a kettőtök közös jövőjéért dolgozik ilyen keményen. Lehet, hogy neked is többet kellene dolgoznod, hogy hamarabb meglegyen, ami kell. Vagy segíthetnél neki jobban fizető állást találni, esetleg megteremteni a lehetőséget, hogy képezze magát egy jövőbeni jobb állásért.

Szia hát az a baj hogy vele nem igazán lehet programokat szervezni mert sokat dolgozik nem igazán járunk el sehova. Pedig néha kéne egy kis kikapcsolódás is.

Ilyenkor mikor hazajön a melóbòl és a szüleivel beszélget, miért nem mész le te is? Legalább addig is vele vagy te is, nem? Esetleg szervezz vele közös programot, hogy kimozduljatok otthonról és akkor nincsenek ott a szülők.

Sajnos én is ugyan ebben a cipőben járok mert a párom nagyon ragaszkodik a szüleihez és nagyon szereti őket. Bár tudom a szülői szeretet meg a szerelem között sok különbség van. De én is azt szeretném ha én lennék az első számára nem pedig a szülei. Sokszor volt már rá példa amikor hazajött a munkából lent maradt a szüleinél beszélgettek és hozzám meg csak sokára jött fel. Nagyon rosszul esett. Sajnos az a baj,hogy őt magukhoz nevelték meg a kedvenc gyerekük volt mindig is. Én úgy érzem,hogy a párom nem tud tőlük elszakadni egy nő kedvéért se fogja itt hagyni a szüleit.

igen,mert cask te erzed ugy,hogy szuleit jobban szereti,de 50/50 szeret mindkettotoket ami ertheto.

teljesen más a szülők iránti szeretet mint a párkapcsolatban lévő szeretet. Nem lehet a kettőt összehasonlítani.

attól függ mit értesz ez alatt,ha több időt tölt velük őket helyezi előtérbe helyetted ö tőlük vár segítséget nekik ad igaz nem áll ki melletted akk egyszerű rossz pasinál kopogtatsz valaki nem tud vagy nem akar el szakadni mikor elindul egy párkapcsolat ott a másik lesz fontos,lesz egy határ a gyermek és a szülő közt aminek ugye ki is kell h épüljön természetesen nem azt jelenti h ne keresse őket ne beszéljen velük de már más lesz az első aki ott van és lesz neki,van olyan felnőtt férfi aki nem is akar el szakadni hiába van egy társa és ez nehezíti azt is ha a szülő is túl ragaszkodó.

Nem tudom, hogy rossz-e, de azt érzem, hogy hülyeség. Az ember a szüleit más szeretettel szereti mint a párját. Nem jobban, hanem máshogy.

IGEN

Aki így akar birtokolni kizárólagosan, az vegyen magának egy kutyát.

Szia.nekem is voltak már ilyen érzéseim..és azthiszem ez rossz dolog.valószínűleg a hiba a saját családunkban van.te szereted a szüleid?és ők szeretnek téged?vagy írigyled az ő idilli családképét?

gratulálok! vajon hogy esne, ha a gyer eked viselkedne így veled, mint ahogy a párod viselkedik a szüleivel/remélhetőleg nem a Te hatásodra!/

Ha most jobb neked, mint ahogy eddig éltél, akkor örülj neki. Nyilván nem lehetett olyan jó -ezek szerint- a szüleiddel való kapcsolatod.Akkor pláne jó, hogy bekerültél egy családba, és a párod szüleire szülőként tekinthetsz.A korod rengeteget számít! 18 évesen még mindannyian igenis éretlenek vagyunk. Ha lesz gyereked, majd másképp fogsz gondolkodni ezekről a dolgokról, és be fogod látni, hogy a szülő-gyerek kapocs a legeltéphetetlenebb kötelék! Ha a párod ragaszkodik a szüleihez, az azt jelenti, hogy képes a kötődésre, és Hozzád is tud majd erősen kötődni egy idő után./Ha el nem marod idő előtt magad mellől a- ténylrg nem akarlak bántani, ne haragudj- dedós, önző viselkedéseddel.

A párunkkal kapcsolatos érzelmeink -sajnos- változhatnak az idők folyamán./Az ő irántunk érzett érzelmei is változhatnak!/ A szüleinkk et és a gyermekünket pedig feltétel nélkül, állandóan szeretjük. /Feltéve, ha normális az érzelmi világunk, és nem hagyjuk, hogy a nyafka, féltékeny, önző párunk elmarjon tőlük!/

Ne félj, az anyjáról nem fogja lehúzni a tangabugyit...

Nem rossz, hanem önző. Ha ezt kéred a párodtól,nem szereted igazán, csak azzal foglalkozol, hogy Neked jó legyen, birtokolni akarod Őt, nem akarsz osztozni senkivel a szeretetén. Az nem érdekel, hogy közben Ő mit érez (mert ha komolyan foglalkoztatna, fel sem merülne benned ilyen kérdés, de Te ezt le is írod). Mint az előttem szóló is írta: A szülők iránti szeretet nem összehasonlítható a párkapcsolati szeretettel.

Lehetetlen vállalkozás. A szeretetnek rengeteg árnyalata van. A szülői szeretet és a párkapcsolatban kialakult szeretet/szerelem nem szembeállítható. Mindkettőnek más a gyökere, és más földből táplálkozik. Felesleges összehasonlítani, és versengeni.

Engem pl az bántott, hogyha ott voltam, úgy csinált, mintha nem is lennék. Nem szólt hozzám, ha kérdeztem, nem válaszolt.

Hat nem hiszem , hogy errol van szo. Nallunk nem ez volt. De azert irto idegesito volt, hogy fiatal aszonyka vegzi a szobajukba a dolgat , a ferj meg ha volt egy kis ido az anyaval beszlegetet . Par honapja volttam ott.Azttan ha arrol volt szo , hogy mit rakunk a foldekre az anyaval beszeltte meg engem meg sem kerdezttek , ha mondttam vallamit" nem kerdezet senki". Na erre egyszer nagyon merges lettem es mikkor eljot a munka ideje, ott hagyttam vegezze a munkat akivel megbeszeltte a dolgokat. Anyosom at sem tudja lepni a kuszobot. Na volt egy oriasi veszekedes, azt hiszem meg a szomszedok is csomagolttak a larmanktol, de azert a dollgok valtozttak

Jaaaa, én meg azt hittem a Zsóka idézetére mondod, hogy értelmetlen. Jól elbeszéltünk egymás mellett, illetve én. A többivel egyetértek :)

Az én anyám azt mondta vagy ő vagy a szerelmem.Pakoltam.Ennek 13 éve.Még mindíg együtt vagyunk!