Szerintetek minden anyuka tudja szülés után mire "számíthat"? (tudásbázis)

Szia

Azt nem mondom,hogy irigyellek,de nem tudok jobb fogalmat...

77-ben ami ugye más korszak volt a kislányom lábát megnéztem a kórteremben szoptatás közben a védőnő megszidott.Így!-Miből gondolja,hogy nincs lába? Látta nem??

Sose felejtem el.Mintha bűnt követtem volna el..

Hát nagy szerencse hogy nem repedtél...

Igazából a kérdés kiírója szerintem a fizikai dolgokra gondolt. A többi tényleg megy magától. :-)

Nekem nem voltak gondjaim. Én itthon szültem (16 napja), már legelső este egyedül fürdettem a lányomat, öltöztetni nem is engedtem volna másnak, két nappal szülés után már takarítottam. :-) Egyedül főzni nem kellett, mert anyu mindig hozta a kaját. Simán megfőztem volna, ha kell, de nem hagyták, mindig visszaparancsoltak pihenni. Nálunk a szopival se volt gond soha még, remélem, nem is lesz.

Szerintem mindez köszönhető annak, hogy otthon szültem, gátmetszés és repedés nélkül, senki nem vette el tőlem a babát egy pillanatra sem, így ő is nyugodt és kiegyensúlyozott. Ezen kívül egyik barátnőm kisfiával rengeteget foglalkoztam, már pici korától, így a gyerekkel való tennivalók nem voltak újdonságok számomra. Amúgy is sokat babysitterkedtem a szomszédoknál és a rokonságban is, már 14 éves koromtól. Nálam egy peluscsere éppúgy nem okozott gondot, mint az, hogy mit tegyek, ha lázas a gyerek. Így valóban könnyű dolgom volt és van.:-)

Igen!

Egyebkent nem, hiaba tud az ember mindent elmeletben, fogalma sem lehet arrol, hogy valojaban erzelmileg stb. milyen lesz.

Jól is teszed,ne hallgass senki másra.Pláne olyanra aki csak kritizálni tud.Azzal teszel a legjobbat a babának is.

Fiam szerintem hamarabb szobatiszta lett volna ,(még éjszaka nem az,3éves)ha Anyu nem cseszegetett volna minket miatta,hiába mondtam -vesztünk össze,hogy hagyja békén s engem is,mert annál rosszabb.Pl. a tesóm lánya egy 2éves nincs pelusa.De neki nem ossza senki az észt!

Főleg ha kapsz egy nem mindennapi gyerkőcöt, aki nem olvasta hogyan kell egy jövevénynek viselkednie. Nulla szakirodalom.

S új élethelyzet is: 3 gyerekhez beosztani az időt, energiát.

Sajnos ezt senki sem tudhatja,hogy milyen lesz a kicsi.Én két gyereket szültem elég fiatalon.Az első a lányom olyan volt,mint ahol nincs baba.Aludt,evett,nézelődött.A második a fiam olyan hasfájós volt,hogy bármit csináltam vele,csak sírt.Sírt, az nem kifejezés,ordított!

Szülés után az anyai ösztönök lépnek életbe és azt teszi az anyuka amit a baba kíván.

Nem kell elfelejteni, hogy a kis jövevény önálló vérmérséklettel, génállománnyal érkezik.

Egy nyugodt, kiegyensúlyozott génekkel megáldott baba mellett lehet mintaanya az anyuka.

De ha beleválaszt egy klassz kis hiperaktív babába, aki még semmilyen szakkönyvet nem olvasott, hogyan kellene viselkednie, csak állandóan fent van, alig alszik, különösen viselkedik, amellett a baba mellett anya legyen a talpán, aki nyugodt is tud maradni és a környezetét is rendbe tudja tartani, ráadásul a napirendet is tudja tartani. S ott mindig történik is valami, ami felborítja az addig jól kigondolt napirendet...

Én már első fürdés után bugyit vettem/vehettem,s egyszer sem néztek "be",csak a hasamat nyomkodták.Minden reggel lemostak ott langyos vizzel ami nekem jól esett.A vizsgálóban kettesben,tehát nem volt ciki.Viszont nem kaptam semmilyen méhösszehúzót,gondolták minek ha visszamegy annélkül is.Még a bokám is fájt a szoptatásnál.nem is gondoltam bele mi vár rám.teljes időzavarban voltam akkor szoptattam amikor a szomszéd,ő jobban képbe volt.Igazából fizikailag nem volt bajom,csak a szétszórtság, az éjszakai "ömlikrólamaviz"miatt még hónapokig nem aludtam rendesen.A fürdetésen kívül mindent nekünk kellett csinálni,ami fárasztó,de hasznos.Másodszorra csak egy dolgon változtatnék:Ne látogassanak!

Ezek ellenére szivesen gondolok ezekre a napokra,s lehet hűlyének néztek,de mikor hazajöttünk bőgtem,honvágyam volt,a kórházi szoba,a szobatársak jelentették közös életünk első napjait,otthonát,-kisem tudom fejezni magam.Azért ez elmúlt utánna azon bőgtem hogy ez a kis teremtés itt fog lakni velünk,új örökös családtag,ugyanaz lesz a lakcíme mint nekem.Ostobaságok ezek,de a szüléssel velejár az érzelmi labilitás is.

Nem...azt hittem, a könyvek és a tanácsadók mindet elmodtak, de már eleve szörnyű volt az a mocskos, tisztátalan dolog, amit gyermekágyi folyásnak hívnak. Mindezt kharántlepedővel, sorban aládnézegetnek a vizitelő dokik... Én császáros vagyok, de erre nem voltam felkészülve.. Ahogy az oxytocin injekciókkal járó méhösszehúzódásra sem, arra sem,hogy a szoptatás mennyire fáj.. a mell, a has.

Nem is a maga gyermekágyi folyás volt a legrosszabb,hanem a vele járó kellemetlenségek, hogy a kórházban nem szabad betétet és bugyit használni, de azért közlekedni KELL! oldd meg... amikor alig tudsz menni a varratok miatt, kismillió látogató jön ( a nyavalyás végtelenített látogatási időben!!!), akikhez menj ki a'la natur, a lábad közé szorítva valami betétfélét...

Nem voltam felkészülve arra, hogy a rooming in szobában a rajtam kívüli két kismama babája is egyfolytában ordít, vagy egyszerre a sajátommal..nem voltam felkészülve arra, hogy delíriumhoz hasonló állapotban leszek a nemalvás miatt hónapokig..

És akkor ez mind megatívum volt, a sok öröm és boldogság mellett, nem vagyok megkeseredett. ha ezt tudtam volna sokkal jobb lett volna, mert fel tudok készülni lelkileg, legalábbis ezt gondolom így utólag.

Bocs, ha leendő anyukákat elijesztettem...

Szerintem arra senki nincs felkészülve. Hiába kapsz elötte 1000 jó tanácsot, a nálatok úgyis minden más lesz, hiszen minden baba más.

És a szépségek mellett jön a nagy felelősség és a sok apró és nayobb gond is.

Szerintem nem. Amikor hazajöttünk a kórházból a kisfimmal teljesen kétségbe voltam esve, pici baba - nagy felelősség.Állandóan stresszben voltam, pörögtem ezerrel!

Fürdetni sem mertem vagy 3 hétig, nehogy elejtsem. A férjem fürdette. Kb 1 hónapos korára összeszoktunk, délutánonként a hasamra fektettem,átöleltem és úgy aludtunk jó nagyokat. Éjjel úgysem tudtunk,mert nagyon hasfájós baba volt.

A második kisfiamnál semmi "gondom" nem volt, én tudtam már vagy éreztem? -mire számíthatok.Ment minden mint a karikacsapás. :))))

Szilveszterkor szül.az ismerősömnek kislánya és épp tegnap hívott fel azzal,hogy ezt neki senki nem mondta/nem olvasta.Borzasztóan rossz alvó,hasfájós és csak sír,sír,sír...

Első gyerek.Azóta szegény anyuka csak tel-gat tanácsokért össze-vissza.

Hát nem igazán uaz,mint a baba-magazinok képein:sminkelt,csini,kipihent anyuka vidáman fekszik az alvó tündérke mellett...

De kitartás minden "kezdónek":összeszokás után enyhül a helyzet:)

Biztos, hogy nem. A második gyerekemnél olyan problémáim voltak, hogy mit fogok vele kezdeni, egy fiúval másképp kell bánni! Nem fogom tudni úgy szeretni, babusgatni mint az elsőt, a kislányomat. Hogy lehet egyformán szeretni két "embert"...

Na de mondanom sem kell, problémám nem volt miután megszületett, épp úgy megtanultam vele bánni mint az elsőnél... mert persze 4 év után újra meg kell tanulni, etetést, fürdetést, egyszóval majdnem mindent előlről kell kezdeni.