Szerintetek miért divat manapság "anorexiásnak lenni"? (beszélgetés)

Anorexiásnak lenni nem divat, az egy iszonyú betegség amiből kijönni a kínok kínja - és benne lenni is.

Persze, aki még nem volt anorexiás - áldja a Sorsot érte -, az ezt nem tudhatja.

Én gyógyulóban vagyok, de hazavágtam a szervezetem. Lassan ürül a gyomrom, ha túl zsírosat eszek, görcsöl, felpuffadok, sokszor van hányingerem, néha hányok is (nem akarok, de kijön)... borzalom. És hízáshoz enni kéne, de így, h fáj, baromi nehéz többet kajolni.

Ma pl. negyed nyolckor ettem meg fél szelet vajas-sajtos-párizsis kenyeret paprikával, de még mindig teli vagyok, görcsöl a gyomrom, és az előbb majdnem felhánytam egy adag kaját... :(

Hello!

Hát eléggé felháborodva olvastam el a kérdést.

Divat?

Nahhh..persze..nagy divat. Ez egy szörnyű kör, és annyira magadba zárkózol hogy mindenkit eltaszítasz aki segíteni akar, nem divat mikor összeesel, nem divat ha hónapokat töltessz kórházba.

Ez a divat?!

Grat.

Nem a divat miatt lesz valaki ana, hanem valami lelki probléma miatt: halál,válás, bántalmazás, testi lelki erőszak...stb.

A soványság és az ana más más, aki ezt nem tudja felismerni az ne írjon hülyeségeket.

A sovány az aki a BMI szerint is sovány, de nem feltétlen ana.

Az anorexia teljesen más. Az nem csupán testi elégedetlenség. Nem véletlen jár vele gyakran az öngyilkossági kísérletezés is.

Nit.

Nem tudom miért fogynak..., de amikor fórumra írnak lehet, hogy csak azért, mert így könnyebb "kiírni magukból" az elkeseredést, másrészt olyanokkal beszélni akik hasonló cipőben járnak. Személyesen nem ismerek én se anorexiást, de valószínű, hogy ezt szemtől szembe senki nem ismerné be. Valójában nekik tényleg nem az a fontos, hogy milyen szépek, vékonyak legyenek, hanem valamilyen lelki probléma, törés miatt magukat büntetik ilyen módon- tudatalatt. Így próbálják feldolgozni a problémát, s mivel többségük fiatal tizenéves nincs magukról kialakított reális képük, nem tudják még eldönteni konkrétan mi a helyes út, ingadoznak.

Viszont személyiségfüggő is, meg mind különbözőek vagyunk, szóval vagy van az anásoknak egy másik csoportja úgymond, vagy tényleg az egyéntől függ. Szerintem a lelki probléma+ megfelelni akarás (azaz, hogy másoknak) egyszerre is jelentkezhet. Mert végül is ha valaki vékony, szép, akármi akar lenni és ezt az utat választja, szenved- valamilyen szinten csak beteg ő is, hiszen olyan dolgot csinál, ami nem egészséges, nem normális.

Szerintem nem minden ana vagdossa magát, de sokszor együttjárhat a kettő.

Szintén fórumokon olvasotakkra tudok hivatkozni szülő ügyben. 1. tényleg annyira nem figyel a gyerekre, hogy észre sem veszi. 2.annyira takargatja amgát az emberke, hazudik (már ettem a suliban, a szobámban eszek-majd kidobja)- mivel manapság már ritka az, hogy együtt egyenek a családok. Mi is egy héten csak 2-3x- úgy értem szüleim együtt esznek, én meg vagy szobámban, vagy egyedül.

Hát én elvetemült szülőkre csak a gyerek kinézetéből tudok következtetni. XD Például, amikor 11-12 éves kiscsajok úgy öltözködnek, mintha 16-17 évesek lennének..., tök hideg van, de azért miniszokny, harisnya...vagy úgy van befestve a haja a csajnak 15 évesen, mintha lehányták volna :/kék, rózsaszín, mittom'énmi egyszerre...elég ocsmány. Ilyenkor jut eszembe, hogy tejóég, így anya engem az udvarra nem engedne ki, nem, hogy az utcára emberek közés :P.

Am. a fent említett proana oldalakon az egyik nagy problémájuk, hogy mindig elenőrizgetik őket-szülők- ahogy ők mondják "tömik" őket...- ergó otthon kell reggelizni, ebédelni. És pont ezért rossz a kapcsolatuk, kivannak akadva -.-

Jó nem védekezni akarok, vagy de? Na a lényeg, hogy nem hinném, hogy 18 évesen mindenki olyan felnőttesen viselkedik már. Most megint említhetném, hogy nem is egy ana már nem éppen 14-15 éves...sőt riportok, cikkek, akármi...nem csak tinik esnek bele ebbe az egészbe.

Egyébként valóban sok dologban igazad van, és kettőnk közül még ha nem is ismeri be szívesen az ember azt hiszem neked van igazad, sőt...de én csak azt próbálom magyarázni, hogy elméletben én is tudom mi volna a helyes, gyakorlatba még nem sikerült minden téren ezt kivitelezni...

/majd a végére is reagálok-addig is próbálom tisztázni magamban a dolgokat/

Jó kérdés...egyrészt vékony akarok lenni, félek attól, hogy hízom- és tényleg nem tudom miért. Mármint hiába tudom, hogy akár az 55kg is teljesen normális lenne, mégis...mintha így akarnék bizonyítani másoknak, hogy megtudom csinálni...butaság, tudom ezt is.

Másrészt attól függ milyen hangulatom:

- egy része tetszik annak, amit a tükörben látok

- egy részével talán sosem leszek megelégedve

- olykor megijedek egy kicsit, hogy mit akarok én 48kilósan??? így is kiáll minden csontom, látszódnak a bordáim (máskor pont ezek tetszenek).

AZt hiszem az az alapvető problémám, hogy elég gyorsan változik az önmagam megítélése. Nincs egyensúly.

Egyébként egyrészt megértelek, mert amikor pár hónapig normálisan kajáltam- na jó túlzásoba is estem olyan 54-55 kilósan én is csak néztem, hogy mit írogatnak az anások, magamban el is könyveltem, hogy nem normálisok, másfelől tudtam, hogy valami probléma van a fejükben...tehát ez már nem megvetendő, de nem hiszem, hogy az összes anorexiásra ugyanazok a jellemzők vonatkoznának.

Azon gondolkozom most, hogy akik proana oldalakra írogatnak (na jó én is írtam már :/) valójában melyik kategóriába tartoznak. Bíztatják egymást, örömködve mesélik el a "sikereiket", bűntudatuk van a kajálás miatt, képesek szenvedni, koplalni- ergó tényleg olyan életmódot élnek, mint egy ana, annak is vallják magukat, de mégis...

Na de pl. ezt sem értem. Mert: az anorexiások takarják, hogy fogynak, akkor minek fogynak? :D Már nem azért.

Én szeretem kihozni a legjobbat magamból... Ha lapos a hasam, igen is felveszek haskidobós pólót vagy ha a combom vékony, szoknyát. Hogy dicsérjenek, mert ezért csinálom. Magamért és másokért. Magamért: hogy tetszek magamnak, másokért: a visszajelzésekért.

Ha jól értem, az anorexiást nem érdekli, hogy néz ki, (hisz más se látja), azért nem eszik, mert depressziós. Depressziós = vagdossa magát ?

Ilyenkor kell két szülő. lehetőleg együtt, de akár egy, gondoskodó, szerető : anya vagy apa.

Hogy ránézzen a kicsire (mert még csak 12-13 éves!), megkérdezze, éhes e. Ha látja a változást, orvoshoz kísérje. Hol vannak az ilyen szülők? Csak nekem vannak normális szüleim? Vagy már túl öreg vagyok?

Komolyan mondom, kiakadok a joghurtos pultnál ágaskodó 10 centis tűsarokban feszítő "anyukáktól", akik már 4 évesen activiára szoktatják a gyereküket, mert ugye egészséges... Főzni nem tud, étteremből hozat: salátát. A hús ugye egészségtelen. Apuci sem különb: folyton megjegyzi anyucinak, mennyire megasszonyosodott ... Erre ő nem eszik semmit, a saláta adagját negyedére csökkenti, a gyerek ezen nő fel.

Anyu szuper & vékony & szupervékony (Vic Beckham), leányzó is az akar lenni. Na és itt kezdődik.

Ó persze, a többség anyukája nem is ilyen. Nem hát. Csak a szomszéd. Vagy az ovitárs anyuja, vagy legjobb barátnő ésatöbbi.

Média, buta nők, szexéhes pasik, politikusok (nem tudom miért, de biztos ők is hibásak :D).

És kész a képlet.

DE ha valaki 18 évesen sem tér észhez... ott tényleg csak orvos segíthet. Meg az, hogy nem jársz pro ana oldalakra, nem méred magad naponta, nem hasonlítod magad másokhoz, nem versenyzel a soványakkal, nem hiszed azt, hogy vékonyságoddal egy lépéssel közelebb kerültél a tökéletességhez.

Mert tökéletes ember nincs. Írta valaki itt hoxán azt hiszem, mennyire unalmas volna a világ, ha mindenki olyan papírvékony elől deszka, hátul léc típusú nő lenne, csak ők szaladgálnának az utcákon. A pasik is jobban szeretik a formásakat (na, azért ne folyjon le a székről :D). A pasik szeretnek etetni. Szeretik nézni, ahogy esznek a nők, jóízűen. Ezt Lilura is megerősítheti :D

Hidd el, azzal, hogy fogyózol, hogy nem el, hanem belemenekülsz ebben a betegségbe, barátokat, célt, szülőket vesztesz el. Ne akard MOST tönkretenni az életed. Ne akarj erre emlékezni 50 év múlva. Ne akard, hogy azok irányítsák az életed, akik szerint a 40 kilós modellek SZÉPEK ( ?????). Te sem voltál mindig ilyen. Szerintem 10 évesen simán benyomtál egy pizzát három puncs szelet után. És?? Lehet, hogy nem voltál sovány, de legalább élvezted az életed. Mert pillanatnyilag csak azt élvezed, abban éled ki a szenvedélyed, hogy számolgatod a kalóriákat. Tudod, hogy soha nem éred el az álomsúlyt. Mert nincs álomsúly. Most 48 akarsz lenni, de majd kiderül, hogy ez nem is olyan, mint képzelted, inkább leszel ... 45. Aztán 40... Aztán kevesebb nem igen, mert ehhez a magassághoz már nem dukál. Modellek haltak bele ebbe a sz*rságba már! A francba, felidegesít a téma. Ne akarj már meghalni! 17- 18 évesen még nem is éltél. Nem is voltak igazi problémáid. Annyi nő, gyerek esett át már szenvedéseken, és túlélték, egyszer sem fordult meg a fejükben, hogy nem kéne már tovább élni. Pedig igazi gondjaik voltak. Majd meglátod, ha férjhez mész, igazán nagyon szerelmes leszel, születik egy kis csöppség és a karodban tarthatod. Ha majd a csöppség már az unokád lesz... És a végén... a végén fogod bánni, hogy elcs*szted az életed elejét. Hogy nem kellett volna. Hogy meg kell látni az élet szépségét. . .

Ha tudod.. miért csinálod mégis? Az anorexesek nem tudják, nem jut el az agyukig, azt hiszik örökké fiatalok, szépek, soványak lesznek. Aztán hopp hirtelen felszalad 30 kg. Oda a 15 éves szenvedés...

De,... nem értem.

Én majdnem annyi vagyok, mint te, 174 cm. Voltam 50 kg, szánalmas volt. Na de 48? Én több okból sem lennék annyi.

1. Összeesnék az utcán, vagy szimplán elfújna egy kis tavaszi szellő :)

2. Nem ehetnék azt, amit szeretek. Kedvenc sütim, fincsi kenyér, mmm... kaják...

3. Legközelebbi véradáson szeretnék majd vért adni. Na de 50 alatt? Lehetetlen.

4. Nem akarok 30 éven keresztül orvostól orvosig járni, gyomormosásra, és a többi..

5. Egyszerűen: nem vagyok anorexiás.

Egyszer ezek az emberek is rájönnek, hogy a valódi értékek nem súlyban mérendők. Kérdés, hogy mikor... Haláluk előtt, vagy ...

Nem sértődök meg, ha már írok egy fórumra elfogadom, hogy bárki szabadon válaszolhat, leírhatja a véleményét (még ha nincs is igaza).

A pengézésnek vannak előzményei. Nem úgy működik, hogy unatkozom a szobámban, a neten lógok, meglátok pár képet, és azt gondolom "jajj, de menő, miért ne, had sajnáljanak már engem is"). Ennek lelki eredetű alapja van, nem ész, logika vagy érettség kérdése. Elméletben én is tudom, hogy amit csináltam az nem jó, tudom mi lenne a helyes út, és küzdök is, azért, hogy sikerüljön rálépnem arra az útra, de ez nem mindig ilyen egyszerű. Másokat mindig próbálok felvidítani, megnyugtatni, de hiába tudom a megoldást az érzelmek olykor erősebbek. Ha minden felnőtt olyan érett lenne akkor talán senki nem járna pszihológushoz, nem gyógyszereznék magukat, nem lenne káros szenvedélyük. Ezzel szemben sokszor hallani olyan esetekről, amikor még a legértelmesebbnek vélt felnőtt, egyetemet végzett emberek követnek el öngyilkosságot, vagy zuhannak igen mélyre akár lelki, akár anyagi viszonylatban. Amíg az ember nem kerül maga is hasonló helyzetbe nem képtelenség, hogy átérezze a dolog lényegét. Ezzel csak az a baj, hogy megalapozatlanul jelentenek ki olyan állításokat, melyek csak az ő elfogult felfogásukban állják meg a helyüket. Sok osztálytársam, ismerősöm hétvégenként úgy lerészegedik, hogy beszélni alig tud- igaz nem vagdossák magukat (legalábbis nem tudok róla, de ők se arról, hogy én miket csináltam régen, senki nem tudja valójában, talán 1-2 közelebbi ismerősöm sejti, de nem beszéltünk róla többet)- szóval ők lennének az értelmes fiatalok? Vagy aki totál bunkó, vagy cigizik, stb.? Gimnáziumba, egyetemre közülük is járnak egy jópáran.

Nekem ez nem jó, hogy a kérdésedre válaszoljak, szüleim se onnan tudták meg, hogy elmondtam nekik, hogy ezzel zsaroltam volna őket vagy nem tudom mire gondoltál. Valóban nem fogod megérteni, csak az a gond, hogy így téves képet alkotsz magadban- csak a felszínt látod, azt, hogy mi van a dolgok mögött nem, így nem is tudsz olyan véleményt alkotni, ami ebben a témában megállná a helyét, mivel eddigi megnyilvánulásaidból ítélve elég távol állsz a valóságtól. Ki mondta, hogy büszke vagyok rá? Te jó ég, legalább gondolkozni lehetne, okos, érett felnőttként...

Nem, nem tartom magam anorexiásnak amúgy. Amit leírtál az anorexiásokról, már én is találkoztam ezen meghatározásokkal. "Az anorexia tünetei" címszó alatt néhány pontnál magamra ismertem, másnál meg nem. Olvastam már anorexiásoktól, valahogy ők sem otthon ülnek és nézik a falat egész nap. Sőt sokan épp azért keresnek magukat programokat, járnak el bulizni, hogy addig se kelljen az evésre gondolniuk.

Igazából rajtam se látszik, hogy 49-50 kg vagyok, többnyire lazább cuccokban járok, de korábban se szerettem a szűk, feszülős cuccokat.

"Vagdosás emo szokás."- Nálad: általánosítás, csőlátás. Persze tudom, hogy valamikor a 90-es évek elején/közepén alakult ki a stílus, de én magam azt tapasztaltam, hogy Magyarországon csak 2-3 éve lett ilyen nagy divat. Igen, előtt is voltak emok, itt nálunk is, de felkapottá csak később vált hazai viszonylatban. Mondjuk nem is értem miért akadtál ki, csak annyit írtam, hogy akkoriban én nem tudtam róla, hogy van ilyen is, szerintem sokan vannak/voltak ezzel így.

Gáz? Ha csak ennyit tudsz mondani valóban maradj meg abban a hitedben, hogy aki valaha bármilyen módon is ártott magának az gyerekes, éretlen, ciki. Tényleg, felesleges bármit írni, ha megragadsz azon a szinten, hogy csak a felszínt látod, és mindent elhiszel amit olvasol.

Szerintem a tegnapra gondolsz, de mindegy. Hm, egyelőre nem mertem mérlegelni :/ Mondjuk én ha elérek egy adott súlyt nem szokta visszajönni a kilók. Persze olvastam olyat, hogy 2 hónapja élt a csaj "ana életmódot" - amiben a koplalás, zabálás ugyanúgy benne van- mégis ugyanannyi maradt 2 hónap után, vagy még hízott is.

Most nem tudom, hogy állok. Bár tegnap mégis mérlegeltem, de délután, így azt nem is szoktam beírni- ruhástól, mindennel (ékszerek kicsit húznak) pont 51kg volt. Most nem tudom mi lesz, hogy lesz. Aki nem került bele ebbe a "körbe" nem tudja átérezni. Lehet piszkálni miatta, de aki megjárta már az anorexiát az tudja mit jelent ez pontosan, nem kívülállóként ad "okos tanácsokat", vagy tesz megjegyzéseket.

Ha voltál ana akkor...örülj neki, hogy sikerült megváltoznod, ha nem...az a legjobb.

Penge téma? nem is tudom...most nézegethet valaki éjjel-nappal véres képeket, mittudomén, ha nem olyan "típus" nem fogja magát vagdosni. Azért csinálni mert menő? mert az emo elterjedt? engem valójában baromira nem érdekel-ezen a téren. Szerintem aki vagdosta már magát annak más oka lehetett, mélyebb annál, mintsem egy stílus ennyire befolyásolja.

De gonosz vagy xD

Kövér ám. Látnád a csípőm. Inkább neeeee :D:D Ez van.- Most ezért nem fogom magam hánytatni. Van, akinek kövéren is tetszem :D

Athie.. már meg ne sértődj, de nem nézek ki belőled 18 évet. A mai érett fiatalok ma már valamivel értelmesebbek ilyen téren. Vagdosás? Hiába mondom, tudom, de miért jó az neked? S a világnak? "Hú, most büntetem anyucit, és ezért fáj nekem" címen? Vagy mi? Én ezt SOHA nem fogom megérteni. Nem lennék büszke sem arra, hogy már 5 éve depressziós és anorexiás vagyok felváltva.

Én tudom, hogy betegség. Amit te nem tudsz az az, hogy nagy része azt sem tudja, hogy beteg. Te vagy nem vagy anorexiás vagy az akarsz lenni. Egy anorexiás magába fordul, nem kommunikál a világgal, nem akar tudni senkiről és semmiről, csak a kaján jár az esze, nem hirdeti, hogy fogyózik, s takarni próbálja azt.

Nem vesz 35ös nadrágot, habár az lenne rá jó, hanem a jó régi 27esben jár, mert nem akarja, hogy feltűnjön. Bő cuccok, rejtőzés, magány. Ez jellemzi őket.

Te: "dicsekedés", emberek, kommunikáció, hirdetés.

Ez sehogy se áll össze.

Persze valamilyen szinten beteg vagy, hogy 49 akarsz lenni, de ez nem anorexia, hanem testképzavar. Az nekem is van, ne félj :D Sokan mondják, hogy csinos vagyok, de én sokszor érzem magam husisnak. Ez van.

Vagdosás emo szokás. Mert emok nem csak 2-3 éve vannak, hanem legalább 10 éve, ember :)))

Amiről nem tud az ember, az nincs is? Érdekes... Csak mert Magyarországra most jutott el ez a divatmánia, nem azt jelenti, hogy előtte nem is volt. Volt. Vagdosás is. Depresszió is (Juhász Gyula idejében is!) Szóval.

És gáz. Gáz, hogy 18 éves létedre (?) csak most "sikerült" abbahagynod. Jézusom. Milyen lesz a karod. Csupa heg. Csupa seb. Még majdani férjed előtt is titkolni fogod a rejtélyes sebhelyeket... Már ha eljutsz odáig. Manapság túl sok anorexiás hal meg naponta. Vagy öngyilkos.

Szerintem gyorsan fordulj orvoshoz, míg nem késő..

Büszke lehetsz arra, amit ma megettél...XD aztán meg csodálkozol, ha hízol...

Úgy értettem, hogy valahonnan jött az impulzus, hogy megvágd magad...hogy így tegyél kárt magadban. valahol biztos láthattad.

Te meg a kövér?:D akkor Én mit szóljak a magam 56 kg-jával...:D

Viszont nem hordok karkötőt-mert nincs okom rá. Max néha, egy csilivilit, ha meg a rucimhoz:).

Sztem is emo szokás. Athie, ha nem láttad volna valahol, akkor Te sem kezded el csinálni...az emosoknak fáj az egész világ-így inkább önmagukat roncsolják-annyira ráérnek...erről régebben irtam egy cikket is-nem ide.

Jó, de mondjuk az anorexia is betegség- pld. a depressziót se szokták sokszor komolyan venni, mégis...ugye sok esetben végződhet öngyilkosságal-akár. EGy anorexiásnak hiába mondasz észérveket, ez főleg lelki eredetű, és aki egyszer belekeveredett nehéz teljesen kijönni belőle.

De miért gondolod, hogy a vagdosás emo szokás? Ez általánosítás vagy ma már közhely? Sajnos sokan vagdossák magukat, és állítom, hogy nagy részüknek köze nincs ez emókhoz. Ekkor jön be a divat kifejezés, ami már tényleg elég gáz...de most hol a határ divat, ill. betegség terén? Pld. valaki elkezdte puszta divatozásból, mert jajjdejó sokan csinálják, és kibírják, de aztán tényleg beteggé válhatnak, észre sem veszik talán.

Egek. Ez már nekem is sok(k).

Ébredjünk már föl, könyörgöm. Én is voltam 50 kiló (49 még nem, szerencsére) és azt hitték rákos vagyok vagy valami, hogy ennyit fogytam. Hű, a csontok (amik most is kiállnak, de akkor durvább volt) és a napi mérlegelés.

Reggel alma, délben brokkoli, este leves. Áh. Pokol volt. Azt hittem így lefogyok, de csak híztam, belül, nem is kívül. De szerencsére megjött az eszem, és rájöttem, hogy nemevésnek hízás a vége :))))) SPORT!

Apropó, Lilura! Képzeld, érzem, hogy izmosodik a csülköm. Olyan jó érzés. Hűha :) A popsim is. A karom vékonyabb(nak) tűnik.

Kíváncsiságból ráálltam a mérlegre húsvét zabi után és nem lett több, egy anorexiás meg már egy szelet kenyértől is hízik... Ez ezért veszélyes...

Vagdosás? Hülye emó szokás. Azt hiszik, ezzel megoldódik minden. OTT MARAD, ÖRÖKRE. Cs*szd el, de bánni fogod majd, ha boldog leszel végre..

Mellesleg sz*rul érzem magam itt a magam 54 kilójával, már kövér disznónak számítok :(((

Az az igazság, hogy ez nem esik nehezemre, mert enyhén szólva karkötő mániás vagyok ^^ Szóval egy csomót hordok egyszerre, így nem megeröltető takargatni, meg nem is figyelek állandóan, tudom, hogy eleget takarnak.

Jött egy pont, és azóta nem vagdosom magam. Volt persze, hogy megijedtem, óh hányszor bepánikoltam- hogy elfertőződik vagy csak úgy fájt a karom, vagy arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a csuklóm :/

Eltakarni, egész életedben takarni?

ez az anorexia alapja is: Nem takarni a kilót fogyni :S ezért jutottam ide :S

De legaílább tovább ne vagdosd magad :) elég ijesztő nem félsz?

Lehet nálam nem stimmel valami, vagy már hozzászoktam a hegekhez, de...sok emberkétől hallottam, hogy eltüntetné a nyomokat, viszont én nem. Ránézek a csuklómra, de ez nem vált ki belőlem különösebben semmilyen érzelmet. Ott vannak, ennyi. Már nem csinálom, de nem is sóhajtozok, hogy "bárcsak eltűnnének".

Már kérdezték párszor, tényleg elég kellemetlen volt, de nem tudok mit tenni, igyekszem eltakarni karkötőkkel.

Hát igen, ma már az a furcsa ha valaki elégedett magával.

Nem történtek olyan nagy dologk de 13 évesen ennyi is elég volt :)

Sajnálom, gondoltam, hogy valami komolyabb dolog történhetett, ha már gyerekként idáig jutottál...ez a legszomorúbb, hogy egyes emberek minek vállalnak gyereket, ha utánna meg nem gondoskodnak róluk...

Amúgy Én nem vagyok anorexiás. Soha nem is voltam. Néha enyhe testképzavarom van, de ez mondhatni már "természetes".

Regina: Őszíntén szólva 2 nagyobb dolog történt, amiről sztem nem beszéltek velem elget.

1:- A szüleim válása

2:- anyukám új barátja

És nem volt utolsó tényező az sem hogy az apukám már elég rég leukéimás és alig látom. Rossz volt érezni hogy tényleg egyedül vagyok, voltak barátaim, de ők este nem tudták helyettesíten anyát. Nem voltak ott amikor 13 évesen napokig egyedül voltam otthon, mert fontosabb volt neki a barátja mint én.

Lilura: Azt hiszem ezzel neked is válaszoltam. Az anyukámnak ennyit jelentek.

Apám: szinte nincs is

Nővérem: nos hát igen, van nekem olyan?

Azt hogy nem haltam meg csakis az osztályfőnökömnek és a barátaimnak köszönhetem. És igen ugyan idegesít mikor minden mozdulatomat lesik de hálás vagyok.

Ti is anorexiásak vagytok?

A vagdosásról: Az már szerintem kicsit durvább az éhezésnél.

Athie: Hülyeség, 50 évesen is ott lesznek a nyomai, és soha nem tüntetheted el. Majd megkérdezik hogy mi az? és milyen ciki lesz már. Hány éves vagy?

Ettől szerintem senkinek nem fog megjönni az esze, mert ez általában nem ész kérdése...

Szép napot!