Szerintetek lehet egy férfi szerelmes egy másik nőbe a felesége mellett, úgy hogy az nem vezet váláshoz végül? (beszélgetés)

Persze, hogy lehet!

Minden esetben így történik.

Milyen oximoron vagy.

Hiszen nyakig benne vagy; és nem, az nem iszappakolás, amiről beszélek. :)

Ugye ezt, ha őszinte vagy magadhoz, te magad sem hiszed el?

Mind ezt mondja, hogy otthon már semmi intim kapcsolat...

Így nagyon kényelmes neki. Ott a hátország, ahogy fogalmazol, és ott vagy te, mint izgalom. Mindene meg van, csak annyi a dolga, hogy mindenhol a megfeleő dumával tartsa fenn a helyzetet.

Hány ilyent láttam már...

Ez a becsületes duma azért meredek volt. 😅

Amúgy megértek én sok mindent, de jobb lenne, ha tudnád, hogy bár nem te vagy a főgonosz ebben a sztoriban, de becsületes az azért nem vagy.

És jobb, ha tudod, ha borul a bili, te leszel az érintettek szemében az aljas kis rüfke, és igen, a szerelmed szerint is, ha ragaszkodik a családjához.

Te aztán vagy egy drámakirálynő.

A becsületed?

Kinek hazudozol? :D

Édes, hogy azt hiszed, még megvan a becsületed...

Azt csak mondod, hogy nem akarod szétrombolni a családját. De csak a tettek számítanak, a szavak nem. Amit igazán akarsz, az a pasi. Csak közben eljátszadozol a gondolattal, hogy milyen becsületes maradsz, és senkinek sem ártasz. Ezzel a lelkiismeretedet altatod el.

Keresed a jó, a könnyű megoldást. De vannak helyzetek, amikor csak olyan végkimenetel létezik, hogy legalább egy embernek fájni fog. Ez dühítő, mert igazságtalan, de ettől még ez van.

"Álom ,álom, édes álom ,álomkép,, álmodjuk hogy egymásé leszünk majd még"

Ez a csárdáskirálynőből van,,ez jutott ide eszembe.

Próbálod megmagyarázni, hogy ti nem tesztek semmi rosszat, a ti szerelmetek tiszta és különleges. De ez csak duma. Az igazság az, hogy ez nem szerelem, hanem vágy. Neki van egy rendes házassága, de mint oly sok férfinak, neki sem elég ennyi. Úgy érzi, jár neki mellé még egy nő. Szegény nem kap meg mindent otthon? Az a rossz hírem, hogy nem jár minden. Ha valaki elköteleződött, az vállalja az ezzel járó lemondásokat is. A házasság nem egy tökéletes tündérmese, ahol ha kicsit kopik a szenvedély, máris be lehet újítani egy kis tiltott izgalmat, mert egyből ő a szegény, elhanyagolt férj.

Ha tényleg, igazán, mélyen szeretnéd, akkor képes lennél lemondani róla. Képes lennél a saját vágyaid elé helyezni az ő érdekeit. Ha meg magadat szeretnéd és tisztelnéd, akkor meg nem aljasítanád le magad annyira, hogy valakinek csak a sokadrangú, fel nem vállalt, mocskos kis titka legyél, egy kis mellékes szórakozás a valódi élete alatt mélyen eldugva.

Ha ez mindkettőtöknek "pontosan így jó", min változtatna esetleg, ha ő szerelmes lenne? Vége is lehetne a topicnak.

Te szerelmes vagy, szerintem szeretnéd , ha ő is az lenne. Kvázi Te többet akarsz. Vagy mégsem? Nekem ez nem egyértelmű.

Ha ez így Neked jó és neki is, akkor minden oké, nem?

Gond akkor lesz, ha valamelyikőtök többet vagy kevesebbet akar ennél.

Pl Te lehet egy válás után úgy érzed, hogy ne lépjen be senki a családodba, ez pont jó, oké, de 1-2 év múlva is oké lesz? Mondjuk ezen ráértek akkor agyalni, ha megtörténik. Addig meg egszerűen élvezzétek.

Kifogások, kifogások, ugye tudod?

Gyerekeket említeni mint kifogást, ugyan már. A gyerekek felnőnek, nem az az életcéljuk hogy a szülő boldogságát gátolják.

Ha úgy érzed hogy azzal az úrral az elköteleződés kalitka, akkor az nem szerelem. Szerelmes ember nem fél.

Hm, nekem női barátnők nincsenek. Barátok, haverok, és mind azt mondja nekem is amiket te leírtál.

Azt nem értem, hogyan lehet egy férfit úgy szeretni szerelemmel(?), aki hazudozik, aki nem vállalja a szerelmét.

Ez a sztori csak a tipikus ráhajtunk az egyedülálló és szeretetért bármit vállaló nőre. Lehozzák a csillagokat, vízet árasztanak, hegyeket mozgatnak. De vele élni? Ja hát azt nem, mert ott a feleség akivel a megszokás és miegymás összetart. Egy kis szex kötelezettségek nélkül, az egy tini lelkű nőnek pont jó lesz. Nem vele kell öregen kézen fogva egymást támogatva tipegni, arra a feleség csodás lesz. A szerető majd menet közben kikopik ebből a hármasból. (Ki szokott) Ha nincs szerencséje egyedül fog megöregedni.

Nem rosszindulatú voltam, de ez az általános bevált forgatókönyv. Ja és nem, nem vagyok megcsalt feleség.

Hát ez az.

Ha valaki őszintén szerelmes, az képes elengedni a másikat.

Ha valaki őszintén szerelmes, az a férfi mindent borít és nem elégszik meg egy kihűlt házassággal.

Nem is értem, ha ez jó fi-nek, akkor minek akar szakítani?

Valami nagyon nem kerek a sztoriban.

Kinek akarsz hazudni?

Lenne...?

Ugyan már! :)

Az van, hogy az igényeink pont passzolnak.

Én nem akarom, hogy belépjen a családomba, a gyerekeimnek így is sok volt a válás. Ő sem hiszem, hogy vágyna a gyerekeimre, van neki három saját. Rengeteget dolgozik, heti 7 nap reggeltől estig. Ebben a ritmusban heti egyszer-kétszer találkozunk napközben, néha este. Ő nem is tudna többet adni, ha otthagyná a feleségét sem jönne el velem nyaralni és én sem tervezek ilyesmit. Naponta beszélünk, hetente találkozunk, ez neki és nekem is pontosan így jó. Az együttalvás az egyetlen ami hiányzik. De őszintén én nem vágyok arra sem minden nap. Lehet, hogy bennem (is) van a hiba. De egyáltalán nem mondanám, hogy szándékos távolságot tartunk, a legközelebb vagyunk egymáshoz-egymásnak most jelenleg. Persze ez folyamatosan változik, lehet hogy csak nem akarok vagy félek elköteleződni újra egyelőre.

Miért hazudsz magadnak?

Ne mond, hogy neked csak a kufirc elég, az ünnepek meg maradjanak a feleségnél, gyerekeiknél.

Ne mond, hogy nem szeretnél pl. elmenni 2 hétre elmenni vele és a gyerekeiddel üdülni.

Ne mond, hogy nem hiányozna az ölelése, ha netán beteg lennél, ha bánatod van.

Ha szereted, akkor nem elég, ha az ágyba kell csak, akkor megfelel. De inkább úgy gondolom a lelked próbálod mosni, hogy te nem is vagy olyan rossz, mint a többi, te nem okozol olyan fájdalmat, mint az a nő, aki a te férjed vitte el tőled és a gyerekeitektől.

Ez még gusztustalanabb, mint aki bevállalja, hogy igen, ő is boldog akar lenni és mindegy milyen áron.