Szerintetek, ha egy 30-as nő nem ismerkedik, nem jár el kb. sehova, egyedül él, az beteges dolog? (beszélgetés)

Én azt hiszem, hogy a párban élés és a családalapítás sosem fog teljesen kimenni a “divatból”.

Mindössze azt tartom lehetségesnek, hogy egyre kevesebben elégednek meg majd olyannal, amit nem éreznek kényelmesnek.

Attól is függ, milyen régen a "régen". Pl. ha teherbe esett, akkor muszáj volt férjhez menni. Volt, aki mégsem, megszólták, bàr később azért leszálltak róla. Minden csoda 3 napig tart.

Ebből fejlődött a lányanyaság folyamata, később a "nem akarok gyereket", majd a " nem kell senki". Próbálom vizionálni az 50 év múlvát, de nem sikerül :) Nem, mert nem tudjuk a most születők attitűdjét sem. Annyi biztos, hogy amilyen környezetbe születik, neki az lesz természetes.

Talán irreálisnak nevezhető elvárások ivódtak az emberekbe. Vagy könnyen feladják az ismerkedést, ha nem halad minden kényük-kedvük szerint. Ez nem feltétlen rossz. Régen volt sok kényszerből született és fenntartott kapcsolat is, a “férjhez kell menni és nincs más a láthatáron” alapon. :D

Az rossz, ha semmilyen kompromisszumra nem hajlandóak a felek.

Én sosem láttam értelmét ennek, pedig anno engem is bosszantott.

Mi van, ha valaki önszántából nem megy férjhez, és nem azért, mert nem kellett senkinek?

De amennyiben nem is kellett senkinek, akkor is egy teljes személy marad, bármilyen férfi nélkül az oldalán.

Nagyon hangoztatják az egyenjogúságot, de a mai napig néhol megfigyelhető a hiánya. Az a társadalom pedig, amelyik ily módon kezeli a nőket, az nem egyenlő.

Amikor a 60-70 évesek voltak fiatalok, teljesen más életkorban volt általános a házasodás és a családalapítás. Akkoriban egy harmincas nőnek már volt 1 vagy 2, akár 3 nagyobb gyermeke.

Így a 21. században nem tartom kirívónak azt, ha egy 30-as nő egyedül él. Nem a többséget erősíted, de bőven vannak sorstársaid. Valahogy a pártalálás is egyre nehezebb lett az emberek számára a férfi és női oldalról egyaránt érkező elvárások miatt.

Amennyiben párban szeretnél élni, akkor próbálj meg tenni az ügy érdekében, de ha csak mások véleménye vezérel, azért ne rúgd fel az életedet.

Jav.:

beléd nevelnie

Bocs!

Csak ugye én 30-as vagyok, nem özvegy. És ha beszélgetek tegyük fel 60-70-es özvegy rokonnal, aki ugyanígy egyedül van, azt mondja: a "te korodban én férjnél voltam".

Tehát a társadalom szemében az pipa ha valaki elvált/özvegy, egyedül maradt.

Ez az örök egyedülálló a lenézendő.

Hát, a doktornőm nem egy pszichológiai elemző.

És igen, megkérdezi a férjhez menést a: szomszéd, a postás! , nagynéni.

És sokszor már ezért nem beszélgetek az emberekkel, mert mindig ez lesz a téma és magyarázkodnom kell. Aztán elszégyellem magam, hogy én más vagyok mint a többiek. Aztán jön a rossz érzés.

Habitus kérdése, hogy valaki mennyire igényli a társaságot.

A doktor bácsidnak lehet, hogy feltúnt, hogy Te nem vagy boldog így...

Azzal, hogy a szomszédasszony, a tanti vagy más családtag is noszogat-e a barátkozásra, szerintem nem kéne sokat foglalkoznod.