Szerintetek egy gyerek mennyi idősen lesz elég önálló egyedül utazni? (beszélgetés)

Jó Marcsám, az élet nem válogat, de éretté, kitartóvá, bölcsebbé, rendkívül mód gyakorlatiassá, és döntésképessé tesz gyereket, felnőttet, ha kell..

M.

:)

hogyha egyszer majd jön a "helyzet" ..azonnal elképzeled.. addig foglalkozni sem kell vele, teóriát gyártani és elmélkedni róla végképp nem...ha ott állsz, hogy megoldást kell keresned rögtön, tudni fogod, mit csinálj.Akkora hajtóerőt kapsz, hogy időd nem lesz tépelődni, tudod, hiszed, vagy mi fene történik..kizárod a félelmet, hisztit, és teszed amit kell.

Az én korán reptetett kicsi lányom végigasszisztálta az édesapja és a nagyapja halálát, a lakásunk hospice kórház volt,gyerekem velem együtt tette amit kellett..nem volt hiszti, nem volt ájulás, fegyelmezett együttmunka volt az apja életéért, ő 14, én 38 éves voltam, 6 éve a történet..nincs olyan, hogy nincs, mondom én..

:)

Én már 8 évesen utaztam egyedül repülőgépen Angliába, igaz volt egy stuardess akit megkértek hogy kísérjen le és fel a gépre, senki se volt mellettem utazás közebn. Anyukám várt Magyarországon a reptéren és a nagyim Angliába.

Azóta is imádok repülni. Szerintem minél előbb önállósodni kell:)

maga, magának szabad ilyet, tudja..de maga látta, gyerek megnőtt, felnőtt, erős, okos, és szép, mint az anyja..á nem, még szebb..

:)

hja, mondtam, az élet nagy rendező, és lehettem parás, de helyzet az volt, mesélek még ha lesz kedvem és időm, életről, szépekről, erről, arról..

:)

:O

Jesszus..ezt még elképzelni is ..

Na jó, én túl parás anyuka vagyok, de azért ez..

Ezt a felelőtlen magatartást meg sem hallottam :))

(ezen a képzavaron meg majd gondolkodom egy kicsit :))

és te is leszálltál a határon valami szaros pótjegyet venni Moszkváig, és rohantál az állomáson lökve félre a sort, mert a csecsemőd a hálókocsiban üvöltött egyedül hagyva??

Tudom, hogy nem, de nekünk nagy kaland volt, szóval nem volt ingerszegény az életünk..kívánni tudom mindenkinek a túlélési ösztöne erősítéséhez...ahogy te is alakítgattad megad határon belül..

hisz olyan nincs, hogy nincs..

:)

sokáig utaztam azon a vonalon, minusz első osztály és négyszemélyes kabin, de jelentős túlélő ösztönnel ruháztam fel magam, megspékelve pár angol nyelvleckével a debrecenbe igyekvő menekültektől.

:)

ááá, ott nem jó..

szúrnak a kavicsok, kattog a sín, és jön a vonaaaaaattttt...

apropos.. vonaton is remek utazni egy izgőmozgó csecsemővel,kusettben, első osztályon, egy négyszemélyes kabinban..Szolnok-Nyíregyháza között elrendezkedve,mindent a helyére rakva, és a nyíregyházi állomáson először nagy levegőt venni, hogy milyen ügyes vagyok,én egyedül..de ez egy másik fórum, másik története.

:)

néha a sínek között.

;)

pont így..

alant, és fent..

földön, vízen, s levegőben..

:)

továbbra is azt mondom, az élet mindig hoz olyan helyzetet, amikor az álláspontod feladni kényszerülsz...kellő rugalmassággal, bizalommal, és hittel biztonságosan kezelhető minden..akár 20 éve, akár ma..

én ma sem tenném másképp!

soha ne mondd, hogy soha...

az élet hozhat olyan helyzeteket, amikor a kőbevésett verdikt puhulni kényszerül..

:)

Moszkva..rettenet hideg, nagyjából 18-19 évvel ezelőtt, lányom apró, odakinn semmi friss zöldség, az üzletek választéka a nullával egyenlő,az egészséges táplálása majdnem lehetetlen.. szükséges orvosi ellátás hiányos, a kötelező oltások beadása időszerű..férjem Grúziában gyakorlaton, én dolgozom, szabadságom nincs..teendő, a kétéves útját alaposan és biztonságosan megszervezni sírás-rívás közepette, az ő érdekében, a lehető legjobbat nyújtva..egy egész katonai gép személyzete áll rendelkezésre, pár hazautazó anyuka, néhány kisgyerek, az én apróságom..egyedül.

Megfőz,kaja bekészít, pelenka, játékok és egyéb hasznos dolgok bepakol, gyerek átad domogyedovói reptér, anya a lelkifurdalástól bőgve szűköl, gyerek vigyorog, hisz mindenki óvja, imádja, kényezteti, katonák olvadnak tőle,becsülettel bírja a 6 órás repülőutat, kézről-kézre jár, eszik, alszik, vigyorog, hisz barátságos kölök, majd hazaérkezik szolnoki katonai reptér, mama vár, mindenki boldog..

Igenis vannak elkerülhetetlen helyzetek, amikor nincs más választás, a gyerek érdekeit szem előtt tartva kell megtenni lépéseket, és a megoldás mindig adja magát..ugyanilyen biztonságosnak tartom a polgári repülést is, ebben is van bőséges tapasztalatom, igaz, csak ebben..közúton, egyéb közjárműveken már nem lennék ennyire bátor gyerekelengedésben..

ami érdekes, a helyi taxizást is bőven volt alkalmunk kipróbálni, bejáratott, gyerekbarát taxisok kísérték lányom növekedését csecsemőtől felnőtt nőig hurcolva a fenekét előbb anyatejért rohanva, kendőben rám kötözve, majd a hölgyet szállítva a város távoli pontjaira nyelvórákra már önállóan..

Következetesen vállalni azt, hogy tapasztalatok fényében alakulj és változz úgy, hogy az ne szembeköpés legyen-sztem ez a cél.

A következetesség jegyében önigazolásként használt röghözkötöttség nem.

Neked is jó éjt.

:)

és ez alapján te se félj a vélemény változástól.

:)

nem félek, többnyire kritikus vagyok magammal és számvbaveszem a tapasztalatokat.

:)