Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Szerintetek egy ember hány évesen gondolkozhat a gondviseléséről? fórum

Szerintetek egy ember hány évesen gondolkozhat a gondviseléséről? (beszélgetés)


11. Guruljka (válaszként erre: 10. - Globus)
2016. jún. 22. 23:43

z intézetek, ahogy nevezed, egyáltalán nem terhelik az államot, mert mindenütt kérnek díjat. Ami követi a nyugdíjemelést.

Többféle finanszírozási forma van. Sok helyen a "beugró" az ember lakása vagy háza. Ezután a havi díj nem sok.

De ahol nem kérnek ingatlant, ott alig marad egy kis zsebpénz a nyugdíjból, és nem biztos, hogy ennyi teljesítés-értéket megkap a gondozott.


Van, ahol igyekeznek aktívan tartani az időseket, van, ahol nem, mert kényelmesebb, ha csak fekszik vagy a kis szobájában matat...


És van hoxás, aki a férjével együtt évek óta egy együtt kiválasztott otthonban él, rész vesznek sok programban, és igazán aktívak.

Az is számít ám, hogy sokkal kevesebb a megoldani való gond, ha valaki egy otthonba költözik.

Németországban láttam lakópark-szerű környezetben épült, több emeletes társasházakat, ahol idősek laktak. Voltak központi szolgáltatások, ellátás, orvos és nővér, de saját lakásában élt mégis mindenki. Ez is jó megoldás.


Sokszor az a baj, hogy az idős családtag nem érzi úgy, hogy felügyeletre szorulna, pedig bizony úgy van. Nem automatikus, hogy a gyereke el tudja és el bírja látni.

10. globus
2010. ápr. 24. 08:04
Mindenképpen akkor, amikor még tiszta a tudat, akarat és szándék. Egy ismerősöm eltartási szerződést kötött fiatalokkal. Szerinte nem szabad addig várni, míg az ember összetéveszti a kanalat a villával :) Az ilyen szerződésnek van hiteles jogi háttere. Idővel megjöhet a szeretet is, az összeszokás. Akinek nincs hozzátartozója, még mindig jobban dönt, ha otthon marad egy ápolóval, mint intézetbe vonul sokadmagával, és az államot terheli.
9. d560948772 (válaszként erre: 1. - Diderke)
2010. ápr. 24. 07:27
... azt az ember érzi, nekem fiam is és lányom is van... kb. 2-3 éve érzékeltem, hogy nekem pl. a fiam lesz, akire számíthatok... más a lelke... a leány céltudatos, erős, fegyelmezett.... a fiú simulékony, törődő, figyelmes... már most érezhető. De természetesen egyik gyerekemet se szeretném terhelni ilyesmivel... ezzel valószínű mindannyian így vagyunk, aztán majd meglátjuk mit hoz az élet és hogyan. :o)
2010. ápr. 24. 07:23
Gondviselésről, addig nem kell gondolni, míg fel tudom emelni a kezem és a mozgásomban sincs akadály. A gyerekekre pedig nem lehet gondolni, mert még javában dolgoznak,...ott az otthon, meleg van, társaság, ezt több okból nem szeretném.
2009. szept. 1. 20:58
Ez egyén függö,lehet fiatalabb korban is,én 40-túl még nem gondoltam erre.Ápolónö vagyok demens betegekkel foglakozom.
2009. szept. 1. 19:47
Az a baj,hogy a lányomra én magam sem számíthatok.Mivel már most elfordul tőlem és elsö neki minden mint az,hogy egyszer is meg kérdezzze hogy vagy anya.Mint mindig elö jön az életembe és mint most is ujból eltávolodik.Most már ugy érzem egyre jobban gondolkozom azokon a dolgokon,hogy mi is lesz velem vajon szükséges leszek e valakinek.Mert már arról lemaradtam,hogy hálát kapjak azért hogy egyedül betegen neveltem fel a lányom.Számára mindenki fontosabb mint én,mondván velem nem tud szót érteni.
5. Éva7407 (válaszként erre: 1. - Diderke)
2009. szept. 1. 19:29
szerintem ezek azok a dolgok amit ,jó esetbe te/mi irányitunk.De sajnos rossz esetben nem a mikezünkbe lesz az irányitás.Sajnos nagyonsok olyan emberrel találkoztam,akinek nem volt a kezébe ez az írányitás.És nem volt aki odavigye azt a pohár vízet.....ez az amit látnom kellet nap mint nap.s akkoe ott volt amit személyesen át éltem....
2009. szept. 1. 19:28

Az ember bármikor gondolhat ilyenre. Akár 20-30 évesen is, hisz ha erre gondolunk, akkor sokáig szeretnénk élni.

Gyerektől várni segítséget: ebben nem tudok nyilatkozni, hisz még nincs gyerkőcöm.

Idegentől: az idegen is csak egy ideig lesz idegen. Édesanyám ápolónő, így jár idős emberekhez segíteni. Sokszor érzem, hogy ragaszkodik hozzájuk. Soha sem lesz a gyerekük, de érződik, hogy szereti őket.

Magam részéről az idősek otthonától sem zárkóznék el. Hisz ott korombeli emberekkel lehetek, akikkel nagy valószínűséggel tudok beszélgeti olyan témáról, ami mind kettőnket érint.

Ezek persze csak felszínes gondolatok, amik már többször átfutottak az agyamon, de végleges majd csak akkor lesz, és akkor lehet, ha ebbe a helyzetbe kerülök. Elnézést, hogy ilyen bőven fejtettem ki a véleményemet.

2009. szept. 1. 19:12
Mi apusommal nem akarunk a gyerekeinkre szorúlni.Ha nem tudjuk ellátni magunkat irány az öregek otthona.
2009. szept. 1. 19:08

Szerintem ez személyfüggő. Nem vagyunk egyformák. Én a lányomtól várom, De!!! leterhelni és a terhére lenni nem akarok !!! - és/vagy a férjemtől, testvéremtől, de persze lehet az egy idegen egyén is, aki majd ott és akkor a segítségemre lesz.

Szerintem ezen mindenki elgondolkodik, van akin csak átsuhan a gondolat és tovább lép, van akit gyakrabban és intenzívebben foglalkoztat. Attól függ mennyire vagyunk idősek, betegesek, magányosak.

2009. szept. 1. 18:58
Kíváncsian olvasnám a véleményeteket a témával kapcsolatban.Mikor jutott először eszetekbe ez a téma,hogy kitől várnátok el ugy mond azt az egy poöhár vizet.Szerintetek csak a saját gyermeketekről lehet e szó vagy bár ki más szóba kerülhet?Mi lehet az oka,hogy valakinek ez a gondolata,csak csupán a kora vagy a magány,vagy épp a szeretet keresése?Meg található az a szeretet egy nem vérszerinti gyermektől?Meg bántó az ha valaki elöre gondol arra mi is lesz vele idös korában,mert hát semmit nem lehet tudni.Köszönöm aki észreveszi kérdésem és reagál is rá!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook