Szerintetek a sorsra bízzam? (beszélgetés)

Nem hiszem, hogy ez azon múlna... inkább az érzésein feléd...

Attól pedig, hogy valakinek milyen végzettsége van és mit csinál, még lehet egyszerű, mint egy faék.....nem hiszem, hogy ez alapján kellene megítélni bárkit is....

Ja, hallgatni biztos nem fogom tőle(inkább én szoktam papolni neki).

Az az igazság, h utólag mindig rájön, h nekem volt igazam.

Azon szoktam hoppogni, h ő minden fontos eseménnyel ugyanezt a bizonytalanságot eljátsza (nem lehet sztem megszokni a másik félnek ,azaz nekem).

Eljátszotta ezt az eljegyzés kapcsán, eljátszotta ezt az esküvő kapcsán...jaj, az is hogy kiborított, mert esküvő előtt pár héttel kezdhettem csak el a szervezést, mert ő bizonytalan volt ,nyilván csak annyit vallott be, h az időpontban bizonytalan....

Talán nem tudja az ember, hogy hol akar lakni, hogy reggel mit akar felvenni, hogy meg akar-e nézni egy filmet, stb..... Azt, hogy valaki akar-e gyereket vagy sem (mikor már a feleségével beszél erről), akkor igenis kell, hogy legyen határozott álláspontja.

Nekem aztán mindegy, te ismered, te tudod. Nekem biztos, hogy fontos lenne, hogy ez egy ilyen komoly döntés esetén tudjam, hogy számíthatok rá, hogy igenis akarja, és később nem fogom azt hallgatni, hogy "az én döntésem volt"...

Már hogy ne létezne olyan, hogy valaki nem tudja. Miért, ha azt nem tudta, melyik városban kíván élni?? Holott ő maga pályázta meg az állást.. Létezik ilyen.

Nekem is, és mindenkinek van hibája. Attól még miért ne szülne az ember neki, azért emellett rengeteg jó tulajdonsága van, ő ilyen, az még nem kizáró ok.

Érdekes ember lehet. Nem tudom jó ötlet-e szülni neki (bocsánat, de így érzem)

Olyan nincs, hogy valaki ezt ne tudja! Vagy akarja valaki, hogy legyen, vagy nem. Ez nem egy "ahogy esik úgy puffan dolog"... egy életre szól.... Nem gondolom, hogy ő annyira felelősségteljes lenne...

Viaskodik benned a két oldal?

Engem azért zavarna, hogy ha a férjem ennyire nem foglalkozna a kérdéssel.

Mi még a házasságunk előtt és utána is leültünk és elbeszélgettünk erről, ki hogy gondolja, mit szeretne... nem csak úgy "ha lesz lesz" alapon. Neked ez nem furcsa????

Megvettük a hülye gyógyszert... ha még vki olvassa. Gyűlölöm a gondolatot is, hogy bevegyem.

Gondoltam rá, hogy csak úgy teszek, mintha bevenném, és ezt csinálom hónapokon keresztül (vagy évekig).

Csak hát hiába... gondolom, úgyse esnék teherbe.

Eddig ugye abban maradtunk itthon, hogy februárig szedem. Aztán ma mikor felvetettem, hogy esetleg májusig kéne szednem ,hogy addig több pénzt gyűjtsünk, a férjemnek az is tökéletes volt.

Egyszer már volt olyan hónap, hogy abbahagytam a fogigátlót, de nem szóltam neki. (nyilván nem lettem terhes) De ő pontosan tudhatta, hogy mi a helyzet, mert nem volt elől a fogigátló, és feltűnően sokszor akartam...Szóval tudta. DE nem szólt. :(

Ja, igen. Az biztos.

Szombaton kell elkezdenem a következő havit bogyót, és ugye most pont elfogyott a gyógyszer, úgyhogy most háromhavit veszek.

El fogom kezdeni, és akkor már be is veszem a háromhavit.

Nem is arra gondoltam, hogy most van... hanem miután megszületik a baba és a Te kereseted kiesik.... Egy gyerek nem kevés pénz, még akkor sem, ha a közeli családban van kicsi és tudnak segíteni eszközökkel, ruhákkal....

Mindenképpen plusz teher a férjnek a család eltartása, ha anyagilag nem is, de mentálisan biztosan....

Ha várható, hogy nehezen esel teherbe, akkor hagyd el a gyógyszert és engedd a természetet, majd ő eldönti, hogy legyen. De csak úgy, hogy ha bármi közbe jön, akkor nem fog úszni a lakás hitelestől és nem fogtok nélkülözni. És persze csak ha mindketten akarjátok.

Jól át kell rágni mindent, mert nem igaz, hogy jöjjön, aztán majd mindig lesz valahogy, meg minek várni, tökéletes úgysem lesz. Lehet, hogy nem lesz tökéletes sosem, de ha az állandó viták az anyagiak körül, az állandó igavonás a férj részéről, hogy megmaradjon az életszínvonal, nagyon messzire tud taszítani benneteket egymástól és még a házasság is rámehet, hiába a gyerek....

Az idő ketyeg... és minél később adsz lehetőséget a természetnek, egyre kevesebb lesz az esélyed...

Persze az is megtörténhet, hogy nem lesz az elkövetkezendő 1-2 évben babád, így viszont a lehetőségét is kizárod...Dolgozhatsz még eleget...

Az anyai ösztönök legtöbbször nem hazudnak, és a gyermek iszonyú erőt tud adni az embernek.

A hozzászólásaim között kiolvashatod a tragédiámat... Jól vagyok... Az a pici apróság mindenben segített :)

" Ne félj,mert én veled vagyok,

ne csüggedj,mert én vagyok Istened!

Megerősítlek,meg is segítlek,

sőt győzelmes jobbommal támogatlak."

Ézsaiás 41:10

Pár napja mintha még csak 30 lettél volna, de lehet hogy én emlékszem rosszul...

Annál inkább bele kéne húzni a gyerekcsinálásba, dolgozni még dolgozhatsz eleget!

Ha olvassa még valaki.. Most meg fordítva érzem. Úgy érzem, várnom kell a gyerekkel. Nekem kell felelősségteljes felnőttnek lenni, nekem kell munkát szerezni, hogy gondoskodjam az életemről. Hogy nekem kell kialakítani mindent. Pénzt gyűjteni, spórolni.

De ne ilyen munkakerülőnek gondoljatok, tök jó szakmám van, nagyon nehéz szakma stb. Csak az van, hogy nagyon nehéz legyűrni a gyerek utáni vágyat magamban!! Biztos sokan értik ezt.

Ti mit gondoltok?

jó, azért 33 évesen még nincs elkésve a gyerekvállalással. :)

csak át kell gondolniuk, hogy tényleg akarják e!

az, hogy minden tökéletes legyen,,, olyan sajnos nincs!

Nálam is ez a helyzet áll fent, hogy nehezen jöhet össze a baba. Jelenleg sehol sem tartunk párommal, 1 fizetésből nehéz bármihez is kezdeni.

Viszont azt tudom, hogy a mai világban olyan, hogy tökéletes időzítés, tökéletes anyagihelyzet gyermekvállalásra nincs.

Ami biztos: a döntést nektek kell meghozni közösen pároddal, nem másokra hallgatni mikor milyen körülmények közöt vállalj be egy babát, hisz nem a tanáccsal ellátóknak, hanem nektek kell majd felnevelni.Sok sikert kívánok.