"Te nem dolgozol, ezért én zajonghatok"- monjda anyám. Szerintetek? (beszélgetés)
Elgondolkodtam sok dolgon, úgy 26-28 éves koromig az otthonról hozott dolgok vittek.Tettem amit tanultam( ebben semmi rossz nem volt, hála anyunak apunak és két tesómnak).Valamikor akkor kezdtem élvezni a mostot, hogy itt vagyok és jó ez .
Agyban biztos hogy könnyebb 30 és a felett a gyerek téma.
Miért ne lenne normális :)
Ja, hogy korai?
Én még csak a gyerekben gondolkozom :)
Bár az az egy természetesen rizikó, hogy a páromnál biológiailag minden rendben legyen. Hiszen ő 37.
Ha választani kell, akkor inkább ez a rizikó, mint a forgatagba gyereket vállalni, amikor még nincs meg a hely és az érettség hozzá. Persze azért remélem, hogy egészségileg minden rendben lesz :)
Még ne gólyázz :)
Majd szólok :)
Most vagyok felkészülve a kakis pelusra és mindarra, ami a gyerek igénye lesz.
És nem aggódok azon, hogy megérem-e, hogy felnőjön. Nem vagyok aggódós típus. A félelem nem jó tanácsadó.
Nyugodtan megmutathatod, mert nem írtam semmi olyat, amit később másképpen kellene gondolnom.
De azon is elgondolkodhatnál, hogy mi van, ha amiket írtam pontosan úgy van? Mert látom, csak a saját verziódat tudod elképzelni.
Szóval mi volt az, amit szerinted másképpen gondolhatnék később?
A felelősség kérdése? Vagy mi a szösz?
"Egy érettebb személyiség sokkal nagyobb biztonságot, felelősségteljesebb nevelést tud adni, mint aki túl fiatalon vág bele a szülői feladatokba. Gondoljunk az utóbbi időkben hallott borzalmakra, amikor túl fiatal szülők brutálisan bántalmazták síró csecsemőjüket.
Ráadásul tudományos vizsgálatokkal is alátámasztották azt a megfigyelést, hogy az idősebb anyukáknak okosabbak a gyermekei. Az sem utolsó szempont, hogy manapság az életkor is kitolódni látszik, azaz várhatóan nem egy-két évet tölt majd csemetéjével az anyuka."
Van pro is és van kontra is :)
Á, tényleg nem számít. Csak bele gondolva hogy most kéne, kakispellus, nemalszoméjjelenként, táppénkelagyerekmiatt kombót csinálni. Azon aggódni megélem e hogy felnőjön a gyerek.
Nyilván 40 évesen már másként van, és persze van előnye is .
Belegondolva úgy 26-35 között lenne ideális a gyerekvállalás, de olyan nincs hogy minden klappol.
Tényleg várom , mert biztos írsz az élményeidről tapsztalataidról gyerek +ti.És kérdezek is majd.Minden úgy megy mint a nagykönyvben??
És majd megmutatom mit írtál:) még gyereketelenül....
Így van. Ezért is gondolom, hogy egy a fontos, hogy aki neki vág, az azt érezze, hogy meg van, ami a babának kell és fel vagyok rá készülve.
Ha valakinek az a fontos, hogy a babának a legjobb legyen.
Aki magának szeretne gyereket, az persze nem ezt fogja nézni. Sok az ilyen helyzet. Talán túl sok.
Az, hogy általánosítottál, amikor én a sajátomat írtam és erre reagáltál.
Egyébként manapság bezony stresszesebb a fiatalok élete, úgyhogy nagy általánosságban is igaz.
Ja értelek, te végig magadra gondoltál és nem általánosságban.
na én meg általánosságban gondoltam... nem rád.
Nyilván van előnye és hátránya, szerintem egyénje válogatja, hogy mi a több belőle... de ez majd csak 20-30 év múlva derül ki.
Pedig lassan, de biztosan ez a tendencia.
Egyre nagyobb korkülönbségek lesznek a gyermek-szülő között. Ennek van előnye, de hátránya is.
Ezeket már te kötötted össze. Én azt mondtam, hogy nem voltak meg a feltételek és az én életem stresszes lett volna a számára.
Amúgy te honnan tudod? Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy akinek nincs gyereke az ebben nem lehet hiteles :)
Látod ezért nem érdemes ezzel dobálóznod. Főleg, ha neked sincs :)
Nem attól stresszes egy család, hogy fiatalok a szülők...
De hála Istennek, valóban nem...
Meg bizony :)
És nem nem jött össze. Ennél kicsit tudatosabban élünk :)
Hát ez nem a te problémád lesz.
Én azt gondolom, hogy sokkal jobb, mintha gyerekkorában egy stresszes családba születik.
De akkor ezek a dolgok ezek szerint téged nem érintenek :)
Szerintem csak akkor vállaljon valaki gyermeket,ha akkor is tudja vállalni,ha körülötte a kártyavár összedől.Ezért szerintem az optimális feltételekhez való görcsös ragaszkodás nem feltétlenül adja meg a jó gyereknevelésnek az alapjait ugyanis az életben bármi beüthet,de a szülői vállalás az örök ha fúj,ha esik....
Evvel természetesen nem azt mondon,hogy eszetlenül lehet vállalni bármikor bárhova gyermeket....,de azt is tudni kell,hogy a körülmények változhatnak.Sok szülőnél ebben látom a kudarcot,hogy válás, anyagi változás..stb olyannyira kibillenti a szülői szerepből,hogy utána nagyon nehéz korrigálni.