Szeretnék jó ember lenni, ha nem a legjobb! Persze rossz is... (beszélgetés)

Ez egy igazán nagyszerű és ebben a közegben nagyon is helyén való kérdés.

Véleményem szerint nincs jó és rossz így csupaszon kimondva, leírva. Sem emberben sem semmiben. A rendhagyó szélsőségektől most tekintsünk el (tudatos rosszindulat, bántalmazó személyiség, és még sokáig sorolhatóak lennének a gyarló dolgok).

Ezért nem is eldönthető egyetlen nézőpontból. Sem enyémből, sem tiédből. Ezért tetszik az esküdtszék elmélet is. Egyazon információk alapján, ugyanazt a személyt kell megítéljék különböző társadalmi és erkölcsi értékrenddel rendelkező személyek, különböző látásmódok alapján. Így a megítélés kevésbé lehet szubjektív. Lehetséges példa:

Adott két kolléga, mindkettő előléptetésre vár ugyanazon pozícióra. Egyikük egy nem illegális trükköt is bevet érte és elnyeri. Fair volt? Nem. A másik nem jó embernek fogja tartani. Aki megnyerte otthon elújságolja, hogy nem kell eladni a házat a megemelkedett hitel miatt, mégis fizethető lesz az előléptetés miatt. Otthon jó ember, még akkor is ha elárulja, hogy miként jutott hozzá. A családjáért a tőle telhető legtöbbet megtett, hogy az otthon, továbbra is otthon legyen.

Van itt jó, vagy rossz ember ? Van mindkettő. Kinek a szemszögéből nézzük ?

Az eredeti hozzászóló pedig egy épp fejlődő személyiség, kis pajkossággal megáldva :) Jó az út...

Miért kellene saját magad előtt letagadni? Az önbecsapás nem vezetne sehova.

Mindenkiben van jó és mindenkiben van valami rossz is. Senki nem angyal, vagy ördög. A lényeg az, hogy melyik dominál, és mire törekszik az illető.

Tökéletes ember vagy!

Olyan nincs, hogy valaki csak jó, a másik pedig csak rossz! És aki látja, hogy vannak hibái is, és "dolgozik azon", hogy kijavítsa őket, akkor már annyival jobb ember.

Aki pedig azt állítja, vagy hiszi önmagáról, hogy ő tökéletes, hát én mondom, az a legnagyobb hibája, hogy öntelt, beképzelt...

Szóval így vagy jó, ahogyan vagy! Így vagy ember! :)