Szeretnék gyereket, de a párom nem igazán.... (beszélgetés)

Nézd, példákat én is tudok hozni.

Van egy idősebb barátnőm, akinek két remek gyereke van, mindig példás, szerető család voltak.

Csakhogy úgy hozta a sors, hogy mindkét gyereke a világ túlsó felén él. Ezelött három évvel meghalt a férje, és ő egyedül maradt. Nagyon egyedül.

A gyerekei törődnek vele, anyagilag segítik, de nekik ott van a családjuk, munkájuk, életük, bizony ritkán jut idejük hazajönni.

Ő is meglátogatja őket néha, de ő meg ott nem bírna élni.

Ezt csak azért írtam, hogy értsd, bonyolult az élet. Maradhat az ember egyedül akkor is, ha gyerekei vannak.

Soha semmire nincs garancia.

De ez a kapcsolat most van. Működik. Topicindító állítja, hogy szereti a párját, és az is őt. Két rossz kapcsolat után, talált valakit, akivel jól van. Én nem dobnám el a bizonytalanért.

De ez persze szintén csak egy vélemény a sok közül.

Bocsáss meg tévedtem, félre nyomtam,nem akartam megsérteni senkit. Valóban nem neked szántam azt az üzenetet, vagyis rosszul ragoztam. Habár letorkoltál te is, pedig csak elmondtam a véleményem. Azt hittem azért lett indítva a fórum. tévedtem. Tényleg nem állt szándékomban megbántani senkit, és nem is emlékszem hogy egyetlen sorral is megsértettem volna bárki érzelmeit, nem hülyéztem, vagy ilyenek.

A "rémtörténet" pedig nagyon is megalapozta az életem, az hogy megosztottam sem szántam sértésnek, bár egy kis sajnálom belefért volna, ezt emberségnek hívják. Amúgy nem is dühöngtem és most sem dühöngök, nincs rá okom, a Basszus felütést sem én írtam, mégis elküldtél finoman melegebb éghajlatra.

Még egyszer bocsáss meg. Természetesen ha valaki nem akar gyereket, azt megértem, isten ments hogy bárkire rá erőltessem.

Köszi hogy elolvastad, de ne válaszolj, úgysem fogok reagálni...

"Mit tegyen? Lépjen ki a kapcsolatból, és keresgéljen tovább? Minden új lehetőségnél azzal induljon, hogy neki márpedig gyerek kell? És ha nem jön össze? Ha egyedül marad?"

Először is, azt nem én írtam.

Amúgy erre írhatnék én is rémmesét, de csak annyit írok, hogy pl. az egyik nagynéném 70 fölött van a férjével együtt, gyermektelenek, szeretik egymást, jól elvannak.

Ha dühöngeni akarsz, akkor olvasd végig az aki nem akar gyereket ide topicot, aztán fortyogj! De kérlek, ne itt! Van itt egy fórum indító, aki egy irányt kb. elhatározott, és vagyunk itt páran, akivel meg tudjuk ezt érteni. Ez nem egy könnyű döntés, kérlek, tartsd ezt tiszteletben. Ha vitatkozni akarsz erről a témáról, indíts magadnak egy saját topicot, erre a témára millióan fognak ugrani!

Ezt neked szántam ezért a mondatodért:

Mit tegyen? Lépjen ki a kapcsolatból, és keresgéljen tovább? Minden új lehetőségnél azzal induljon, hogy neki márpedig gyerek kell? És ha nem jön össze? Ha egyedül marad?

Sajnos volt olyan ismerősöm, édesanyám kereszt anyja, aki szintén hozzáment egy férfihoz. Na igen a pasi konkrétan nem nem akart gyereket, meddő volt. Nena (így hívtam) ezt megértette, elfogadta. Szépen életek...egy darabig. A pasira rájött a kapuzárási pánik, elkezdett kurvázni, inni, részegen törni-zúzni. Nena ott maradt 45 évesen egyedül, mert válás lett a vége, gyerek nélkül, férj nélkül, cukorbetegen. Nem volt senkije csak én meg a testvérem, de mi akkor még kicsik voltunk, és más gyereke, az nem olyan mint a sajátod. Ha van gyereked, akkor tudod, ha nincs akkor majd megtudod ha lesz. 65 évesen teljesen egyedül halt meg, úgy hogy nem volt senkije, egyedül élte le az életét egy egyszobás garzon lakásban. Aki csak tehette kihasználta, nem volt senki aki megvédje... Míg élek nem felejtem őt el. Szerettem és nagyon hiányzik. De ilyen életet senkinek nem kívánnék...

Ja, a topicindító elmúlt harminc. Eddig nem talált megfelelő társat. Most van neki, aki szereti, akit szeret, csak éppen az mem vágyik gyerekre.

Mit tegyen? Lépjen ki a kapcsolatból, és keresgéljen tovább? Minden új lehetőségnél azzal induljon, hogy neki márpedig gyerek kell? És ha nem jön össze? Ha egyedül marad?

egyetértünk, ha nem egyezik a cél, akkor külön kell menni, ha abszolút elzárkozik a gyerek elől, és a másik meg igenis vágyik rá. én csak azt mondom hogy ilyen fontos álmot, vágyat feladni....

de mindenki maga dönti el.

Az a baj ha egy párnak nem egyeznek a céljai, akkor van értelme egyáltalán együtt lenni? Egy párkapcsolat sok szép és jót adhat, de lemondással is jár. Ha csak az egyik fél mond le folyton, főleg egy olyan dologról ami neki fontos van értelme??

Nem tanácsolom se azt hogy hagyd ott, se azt hogy maradj vele,és törődj bele hogy sosem tudod meg mit jelent Anyának lenni.

Inkább:

Képzeld el milyen lesz az életed mondjuk 10-20 év múlva, ha a pároddal maradsz gyerek nélkül, és esetleg eszedbe jut hogy valami nagyon hiányzik az életedből.

Vagy más férfivel, akitől gyermekeid születtek, és megkapod a hőn áhított vágyad.

Remélem sikerült jól fogalmazni, szóval képzeld el hogy tudsz -e majd boldog lenni 20 év múlva gyerekek nélkül...

Ráadásul az is elképzelhető, hogy feladod érte a vágyad, és mégis otthagy téged, és ottmaradsz teljesen egyedül, se pasi, se gyerek...

És az is előfordulhat hogy gyerekekkel maradsz egyedül Nem tudni mit tartogat számunkra az élet. De neked kell eldönteni, mit szeretnél.

Szerintem az azért bíztató ;)

Pár napja beszélgettünk a gyerekről mi is a férjemmel, és azt mondta, hogy ő biztos és az is volt, hogy majd lesz nekünk. Kicsit meglepődtem ezen az állításán, de azt iszem, nem kellene tovább kombinálnom a gondolatot.

Azt mondod, hogy ha valaki szereti a párját, akkor megadja neki a gyereket, ha arra vágyik. Igen, így is lehet nézni. De azért nem ilyen egyszerű. A gyerek nem ajándék, "hogy neked kell, hát legyen".

Egy gyerek felneveléséhez apu is szükséges, az ő élete is megváltozik attól. Egy gyerek az apjának is egy életre szóló felelősség. Legalábbis normális esetben...

És van, aki ezt nem akarja vállalni, még ha szereti is a párját.

Ezért írtam, hogy ez olyan dolog, amiről előre beszélni kell. Nem mindenki születik szülőnek. Ha valaki nem kíván gyereket, arra nem szabad ráerőltetni, mert nem sok jó származik belőle.

ha valaki szereti a párját, akkor megpróbálja boldoggá tenni őt. és mivel gyerekre vágyik - akkor ha nem is azonnal, de idővel megajándékozná őt ezzel.

Nem vagyunk egyformák, van aki le tud mondani. van aki nem- én se tudnék lemondani.

Akkor ezt végülis eldöntötted :)

14 hónapos kapcsolatra valóban ámokfutás ilyesmit építeni, és mivel 2 év van hátra, nem is tudnál kiépíteni egy stabilabbat. És ebből a hsz-odból nyilvánvaló, hogy szereted a párod, és összetartoztok.

Szerintem nagyon helyesen gondolkodsz. Ha beszélgettek róla időnként, de nem tukmálod rá (a hozzáállásodból ezt valószínűnek tartom), akkor ez viheti a gyerek irányba az akaratát. Ennél többet nem lehet szerintem tenni (persze a mesében van még valázsital, meg bűbáj:)

:-)

az utolsó mondatodat akartam ma leírni, azért jöttem vissza. ez a lényeg true.

Egy pár hsz-tól az állam leesett. Egyáltanán nem egyértelmű, hogy ha valaki szerelmes, akkor gyereket akar. Lehet, hogy állandóan szeretkezni akar a szerelmével a legnagyobb, legpuhább rózsaszín felhők tetején, és a gyerek attól lesz. Ez nem jelenti, hogy a mai világban, a mai gondolkodással ez a két dolog egyenértékű. Talán az őskorban ez a két állapot egyet jelentett, de 2009. végén ez meredek.

Mi szeretjük egymást a férjemmel igazán, és előre megbeszéltük, hogy nem feltétlenül lesz gyerekünk, mert én nem biztos, hogy szeretnék. Ő ezt elfogadta, és úgy döntött, hogy így is én kellek neki. Ez nem jelenti azt, hogy valamelyikünk ne szeretné a másikat.

Ez a birtoklási vágy szöveg... Engem a férjem a társának tekint, nem a tulajdonának, és fordítva. Másképp nem is lennénk együtt.

A butának és gyávának kikiáltás... Ennyi erővel, ha egy nó meddő, akkor ha a férfi nem hagyja el, mert szereti, és inkább lemond a gyerekről, akkor az is buta meg gyáva?

Csak egy a kérdés, True, Neked mi az első. Ha a gyerek, és ebben biztos vagy, akkor most hagyd ott, és ne évekkel később, amikor már mind ketttőtöknek nehezebb a pár találás.

Ez nálam is megvan,sajnos...néha,szerencsére egyre ritkábban törnek rám ilyen-olyan dührohamok,megmagyarázhatatlan idegességérzet.Sok múlott férjem rendíthetetlen nyugalmán,de én fiatalabb is voltam,mikor találkoztam vele,volt időm hozzászokni a gyermek gondolatához.

Nagyon nehéz elfogadni a szeretetet olyan embereknek,akik sosem kaptak abból,vagy elnyomták őket,és nem állt mellettük egy szerető szülő,aki megerősítette volna bennük,hogy igenis,értékes emberek...tényleg én magam is tüskés tudok lenni,de már megtanultam magamban lerendezni,mert nem akarom bántani a környezetem a saját mizériámmal...így is sikerül néha..:(

Persze adj neki,ha gondolod vagy ha látsz esélyt még arra hogy meggondolja magát.

Csak szerintem beszélgessetek sokat erről,hátha abból már fogod látni hogy változik-e a véleménye vagy sem.

Azt írtad "egyszerűen ő nem akar babát. . . ha nem tetszik keressek mást. . .".

Én bizony megfogadnám a felszólítását, és mást keresnék.

A hozzáállásában még az esélyt sem látom, hogy valaha megváltozna a véleménye, mert mindenféle kifogásokkal elzárkózik. Ha igazán szeretne, legalább megígérné, hogy átgondolja.

A kapcsolatotok elején nem tisztáztátok a gyerekvállalást?