Szerelemből lehet "ölni egymást"? (beszélgetés)

óó dehogynem veszekedtünk,rengeteget! :)

Birka türelme van hozzám,ha néha megbolondulok :DD

Tudja kezelni a szarságaimat,az az igazság,és el is viseli,nem vágta sosem a pofámba!Kivéve a régi féltékenykedéseimet,borzasztóan hülye p**a voltam,mert őrülten szerettem,és megvesztem érte,de pont az ellenkezőjét értem el vele!Elkergettem!:))))))

:)))

ezen a sztorin latszik, hogy szeretetbol fakad.

csak az az egy szo aggaszt, hogy exed.

ugye nem veszekedtetek szet egymast? :)

Na,de ismerős! :)))

Mondjuk olyan nem vagyok,hogy belekötök,abba,hogyan néz,milyen a hangsúlya,de bizony rengetegszer csipkelődök,és nekirontok az exemnek!Ezt sem brutálisan,csak akkor mikor kiröhög,mikor ideges vagyok,és mutogatja,az ujjával a fején,hogy kettyós vagyok! :))) Hatalmasakat szoktunk "bírkózni",vagyis inkább én fitogtatom az erőmet vele szemben!Nekünk átmegy viccbe az egész!Kivéve egyszer,mikor összekoccantunk,és letört a fogam! :))))

Koszi, tenyleg nagyon orulok, hogy kivulallok realis velemenyet olvasom, sokat segit!

Amiket felsoroltal, sajnos bennem mind megvan.

Tetezve jokora adag buszkeseggel.

De mar van tampontom a javitasra. :)

Az se jó ha nincs vita.

Amíg nincs verekedés, addig nincs gond.

jaj, de butus vagy! egész eddig erre vártál, hogy mikor hív már... aztán... gyanakszol.. :-( De biztosan nagyon félsz, hogy vége lesz.., ezért. Talán tudat alatt már szeretnéd, ha már vége lenne ennek a szenvedésnek..?

Fel a fejjel! Ha szeretitek egymást, akkor menthető! Nyugi, nyugalom, csak nyugodtan... hasonló bölcsességeket mondanék...:-)

Muszáj beszélnetek a problémáról, de csak, amikor tök nyugodtak vagytok mindketten, szeretetben

vagytok együtt...

Ötlet: játsszátok el a problémás helyzetet tudatosan egyszer, úgy, hogy most JÓL csináljátok/ kezeljétek a helyzetet. Esetleg szerepcserével: te elmagyarázod, hogy ő hogyan szokott viselkedni, és erre ő, hogy Te hogyan... Ez vicces, ha meg tudjátok állni szeretetben, hogy nem fortyantok fel, és azontúl nagyon jó ön- és egymás ismereti terápia, szinte saját párterápiátok lehetne...

A lényeg: meg kéne beszélnetek közösen, hogy ha ő így viselkedik, te azt hogyan reagálhatnád le JÓL!!! Ebben kérd a segítségét.. Drukkolok Nektek!

Na, most hivott. :) Elnezest kert, es aggodott.

Mondta, hogy majd este megbeszeljuk.

Eloszor konnybe labadt a szemem a maghatottsagtol, de aztan meg eszembe jutott, hogy lehet, hogy o bent jol erezte magat a kis kolleginak kozott, es ettol lett lelkiismeret-furdalasa. De dehogy mondtam, nagyon kedves voltam en is. Meg mar el is vetettem az otletet.

Latod, milyen hulye vagyok? Egybol gyanakszom. Meg jo, hogy ezeket vissza tudom tartani, es nem mondom neki, akkor vegleg kiabrandulna.

Nekem tenyleg pszichiater kellene, de itt sajnos nagyon draga.

Vagy egy atyai atszallo, hogy szedjem ossze magam. :)

Koszonom, hogy idot szansz a problemamra! Remelem szep napod van! :)

Most is... tegnap ejjelig veszekedtunk, iszonyatos fejgorcsom lett, de csak mondta, mondtam... Szobajott a borond, a szakitas.

Kiabaltunk, en sirtam, mert nem birtam megmozdulni a fajdalomtol.

Vegul odajott es csititott, masszirozta a fejem. Igy aludtunk el.

Ma elment dolgozni, es nem hiv.

Pedig mindig fel szokott szunetben.

Jol esett volna, ha megkerdezi, jobban vagyok-e.

Ha nem lenne sertodott, amiert csak 4 orat aludhatott.

En nem birnam ki, hogy ne kerdezzem meg, hogy van.

Szoval sztem ez az egesz mar a buszkesegrol szol.

Azt hiszem tenyleg jobb, ha beletorodok, hogy mar nem szeret. Ideje lenne felfognom.

Ez olyan erdekes, mert megbeszeltuk mar sokszor, amikor higgadtak voltunk, hogy mindketten allhatnank hozza maskent. O is belatta, hogy neha nagyon idegesito tud lenni, nem is erti, hogy birom ki. En is belatom, hogy hisztis vagyok. :) Megbeszeljuk, hogy odafigyelunk, de amikor ugy adodik, akkor egyikonk sem enged. Parszor volt ra pelda, de aztan ujra kezdodik az egesz. Azert vagyok szomoru, ha erre gondolok, mert akik szeretik egymast, azok nem kepesek ennyire makacsul, bantoan kitartani a maguk igaza mellett.

Miert nem tudunk megallni egy pillanatra kozben, es raebredni, ahogy azt bantjuk, akit elvileg szeretunk? Lehet, hogy azert, mert nem szeretjuk elegge? :(

Igen, ertelek! Nagyon igaznak tartom.

Ugy tervezem, hogy par alkalmat megprobalok igy lereagalni, turelmesen, szeretettel.

Ha nem a szemelyemmel van baja, akkor eszreveszi, es o is engedni fog. Ha nem, az azt fogja jelenteni, hogy mar a szemelyem irritalja. Vagy ez a kapcsolat. Akkor feladom.

Koszonom szepen! Most nagyon szegyellem magam, mert teged olvasva rajottem, hogy egy csomoszor en vagyok a hunyo. Es bar ismerem mar annyira, hogy tudjam, mi idegesiti, megsem tudom visszafogni magam. Az a baj, hogy van egy stilusa, es amikor azt eloveszi, elborul az agyam. Fentrol, lenezoen ingatja a fejet, es szeret cinikusan viselkedni. Olyankor ugy erzem magam, mint valami kis hulye.

Na mindegy, tenyleg kell tenni valamit, mert tegnap ejjel mar a borond is elokerult...

Szoval, megprobalok higgadt maradni, es azt tartani szem elott, hogy o az az ember, akit szeretek.

Hatha os is kompenzalja majd.

Nem szeretnem elvesziteni.

Sajnos az életben vannak és lesznek is problémák konfliktusok.Szerencsésnek mondhatják magukat akiket ez elkerül.Általában mindig van min idegeskedni,van ok nyugtalankodni.Persze van amikor fokozottan halmozottan ki vagyunk téve ezen dolgoknak.Meg kell tanulni kezelni ezeket a helyzeteket.Erre írtam a megfelelő kommunikációt egymás közt.Tanuljatok meg kulturáltan vitatkozni,ha lehet ne menjen át ordibálásba egymás szidalmazásába.Ha gondotok van egymással,nehezen viseltek valamit a másikban,azt mindig nyugodt körülmények közt beszéljétek meg,és ne vita hevében vágjátok egymás fejéhez.Ha látjátok egymáson,hogy a másik idegesebb fáradtabb,akkor próbáljatok türelmesebbek lenni,kicsit jobban tolerálni és ne még ingerelni egymást olyankor.Hidd el,mindez csakis hozzá állás kérdése a dolgokhoz,és lehet ezt tudatosan befolyásolni,változtatni rajta.Azt is meg kell tanulni,hogy amikor idegesek vagyunk,akkor ne robbanjunk mindenre,hanem mély levegő,és közölni a másikkal,hogy bocs,de most nem vagyok képes normális hangnemben beszélgetni,majd ha lehiggadtam.Ezt magamról, a saját házasságom tapasztalatából is tudom.Mi is,főleg én,eléggé hirtelen,lobbanékony természetűen vagyunk.Ha nem tudnánk megfelelően kezelni ezeket a helyzeteket,már elváltunk volna,vagy kikészítettük volna egymást.De szerencsére hamar megtaláltuk a megoldást,így boldognak kiegyensúlyozottnak mondhatom a házasságunkat.

Egyébként még valami.Minden kapcsolatba magunkat visszük.Okuljunk a kudarcokból a saját hibáinkból,és próbáljunk változtatni azokon.

Sok sikert nektek.

jajj, nagyon sajnálom, rossz ezt olvasni. kb. az én volt kapcsolatomat írtad le :((

sajnos tényleg igaz, hogy a veszekedések egy ideig fel sem tűnnek, olyan édes a kibékülés, aztán elkezdesz gondolkozni rajta, majd jön a belefáradás, a kibékülés sem olyan édes már, s már csak békét szeretnél.

sajnos nekem nem ment, én nem bírtam:((

próbálj meg most javítani...