Szemünk fénye megszületett!

Gondoltam, így lassan 7 hónap után leírom, hogy milyen szülésünk volt, mert én annyi rosszat hallottam a szülésről és az én példám is mutatja, hogy nem kell, nincs mitől félni! :)

November 8-án reggel furcsa fájdalmakra ébredtem. Gondoltam jósló fájások, mert a 38. hétben voltam, de eddig még nem volt egy jóslóm sem ezért arra tippeltem, hogy csak az lehet. Elmentem vécére és látom, hogy valami barnás folyás van, na gondolom, tök jó, elment a nyákdugó.

Telik a nap, de a jóslók nem múlnak, de fájások sem lehetnek, mert nem nagyon fájnak és nem rendszeresek, 10-12-14 percenként jelentkeztek. Naponta többször zuhanyoztam, mert ugye a jóslók a meleg víztől elmúlnak, a szülési fájdalmak viszont erősödnek. Na nekem nem történt semmi, maradt minden ahogy volt. Eltelt a nap, délután hazajött apa munkából, ekkor én már zuhanyozva, borotválkozva… készülődtem.

Este lett, de semmi nem történt, maradtak a fájások talán sűrűsödtek, de nem voltak rendszeresek. Apa elment 10 körül lefeküdni, vele tartottam, de nem sokáig voltam ágyban mert rá kellett jönnöm, hogy ezekkel a fájásokkal nem fogok tudni aludni. Kimentem a nappaliba, vettem egy füzetet és elkezdtem számolni az időt. Elmentem vécézni és láttam, hogy nagyon véres a tisztasági betétem. Gyorsan lezuhanyoztam és 2 órakor ébresztettem apát, hogy nem tudom, mi van de vérzek és menjünk be a kórházba, nehogy valami baj legyen. Ekkor már 3-5 perces fájásaim voltak, de még mindig nem tekintettem szülési fájásnak, mert elviselhető volt.

Fél 3-ra beértünk a kórházba, megvizsgáltak és mondta a doktornő, hogy semmi baj, azért vérzek mert tágulok és 2 ujjnyira már nyitva vagyok. Mondták, hozhatjuk a csomagomat, mert már nem megyek haza, ebből bizony baba lesz. Nagyon örültem, már alig vártam, hogy megszülessen, és a kezemben tarthassam. Kitöltötték a papírokat és fél 4-kor feltettek CTG-re, 1 órát volt rajtam, közben burkot repesztettek és kaptam egy oxit injekcióban. Utána meg 1 órát melegvizes kádban vajúdtam. Na az oxi meghozta hatását, annyira fájt a derekam azt hittem, majd leszakad. Mikor jöttek a fájások, apa masszírozta, így egész elviselhető lett. Szegénynek biztos nagyon elfáradhatott a keze, mert a végén egyfolytában masszíroznia kellett. Aztán fél 6-kor felkerültem a szülőágyra, kaptam még egy méhnyak simító szurit.

Na azt hittem, hogy már jobban nem fájhat, hát tévedtem, de ez nem tartott sokáig, mert már jött is kifele az én drágám. Apába kapaszkodtam, a lábam a doktornő meg a szülésznő csípőjén volt így jobban tudtam nyomni, nagyobb volt az erő. Egy fájásra kijött a kis buksija, ekkor mondta a szülésznő, hogy nyugodtan megsimogathatjuk. Megsimiztem, nagyon sok haja és nagyon meleg volt. Aztán jött még egy fájás és 2 tolásra 6 óra 10 perckor megszületett az én gyönyörűségem, 3700 grammal és 55 cm-rel.

Rám tették, nagyon boldogok voltunk apával. Ő vághatta el a köldökzsinórt. Amíg engem "megstoppolt" a dokinő, apánál volt a gyerek, olyan jó volt látni, hogy az a két ember, akit a világon mindennél jobban szeretek, végre együtt van. :) Aztán mikor végeztek velem, végre megkaphattam a gyerekemet. Nagyon boldog voltam. Le sem tudom írni szavakkal, hogy mit éreztem és érzek a mai napig.

Nagyon sokat köszönhetek apának, hogy végig mellettem volt és segített. Nélküle biztos nem lett volna ennyire egyszerű. És köszönettel tartozom a doktornőnek és a szülésznőnek, hogy ilyen sokat segítettek, hogy minél könnyebben megszülethessen a gyerekem.

És ezzel lezárult egy gyönyörű korszak az életemben, de elkezdődött egy új, ami még csodálatosabb és szebb dolgokat tartogat számunkra.