Szakítólevél (beszélgetés)

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat. Vitatkozni nem fogok leállni senkivel sem, elfogadom mások véleményét anélkül, hogy sértené az egómat.

És igen, van valóságalapja a cikknek.

Nekem ebből a vallomásból úgy tűnik, hogy a jelenlegi párját már nem szereti( de az is lehet, hogy soha nem is volt bele szerelmes), de tiszteli az ő szerelmét. A másik pasiról meg tudja, hogy csak a szex miatt kell neki, de az jó vele. Olyan pasit kellene keresnie, akiben mind a két tulajdonságot megtalálja (szerelem és jó szex).

"Nem értek veled egyet, mert hiába van kapcsolatod, ha jön valaki aki olyan, hogy nem tudsz nélküle meglenni."

Érdekes, amíg én szerelmes vagyok valakibe minden hibájával és minden jó tulajdonságával szeretem. Addig nekem eszembe sem jut másfelé próbálkozni. Egyszerűen nincs bennem ilyen késztetés és még gondolat sem. Nem érhet ilyen érzés.

"Minek lépjen ki egy kapcsolatból, ami tartós, ha nem tudja várhat-e többet a másiktól?!"

Ez a ha ló nincs a szamár is jó tipikus példája. Ezzel nem csak a párját, de saját magát is lekicsinyli az ember. Inkább legyek egyedül, de nem leszek egy rossz, nem működő kapcsolatban.

Persze ez csak az én véleményem. Mondom ezt úgy, hogy voltam már nős férfival. De annak más oka volt.

Ki mondta,hogy elfogadható?:)

Azt írtam van amikor jön és vagy ellen áll vagy bele megy:)

Mindenki maga dönti el,de én el sem itélem aki bele csöppen:)

Ha tudsz így érezni más iránt, akkor minek vagy tartós kapcsolatban? Ne próbáld már elfogadhatóvá tenni a félrelépést.

Ha "aki nélkül nem tudok meglenni" az nem azonos azzal akivel kapcsolatban vagyok, akkor annak a kapcsolatnak már fakereszt.

Ne legalizáljuk a gerinctelenséget.

Én nem tudom, hogy ki kit szeret, mikor és hol.

Ez jutott eszembe.

Szeretet és szerelem...., mindeninek mást jelent, másképp értelmezi.

Szerintem ő itt kiírta az érzéseit, amit nehéz lenne most másnak elmondani.

Nem volna szabad megengedi, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.

Friedrich Nietzsche

Én továbbra is azt mondom nem kéne ennek ilyen bonyolultnak lennie.

A megcsalásra csábulás az első jel amikor komolyan el kéne gondolkodni az adott kapcsolat befejezéséről. El lehet csábulni, de csak miután tiszta lappal lezártuk a másikkal a dolgokat. Legalább ennyivel tiszteljük már meg az illetőt.

Aki meg különböző anyagi és egyéb függőségekkel takaródzik hogy ezért nem lép ki a kapcsolatból, az a szememben (elnézést előre is) a papucsállatkával kerül egy fejezetbe.

Nem tetszik - bocsánat, de nem.

Az élet nem szenvedés és nem kell várni a jó után a rosszat, csak ha úgy élek, hogy kötelezően jöjjön a rossz. Nem csak az fáj, ha engem csalnak, hanem az is fájhat, ha én teszek olyant, ami miatt nem merek egyenesen a tükörképem szemébe nézni. Saját döntés az, hogy megteszem" az is, hogy "újra és újra" és az is, hogy "ismét megtenném". Lehet tiszta és igaz döntéseket is hozni, nem csak keserédeseket, s akkor talán nem kell menetrendszerűen várni a szenvedést. Kívánom, hogy sikerüljön.

"Azt bántam meg, hogy becsaptam azt a férfit, akinek én fontosabb vagyok a világon bárkinél. És mégis... ha jönnél, és kérnél én megtenném újra, újra és újra... pedig tudom, hogy nem lehet. Veled jöttem rá arra, hogy az édes keserű is lehet.

Néha úgy marja a lelkemet ez a titok, hogy szabályszerűen égeti az egész bensőm. Elmondanám, világba, szélbe kiabálnám, de nem merem... mert az ember gyarló, ítélkezik. S mi marad nekem? A halk kétségbeesés. S mégis, megtenném újra, és újra, és újra... mert jó. Annyira jó, hogy az már fáj. Veled hátat fordítanék a hazugságnak, a titkoknak"

HA AZ IRÁSNAK VAN VALÓSÁGTARTALMA, AKKOR:

Te azt a férfit, akivel élsz nem szereted szerelemmel. Becsülöd, tiszteled és elfogadod a szerelmét, de nem vagy belé szerelmes.

Azt sem mondom, hogy abba a férfiba vagy akivel "megcsaltad". De szendvedélyre vágysz. Igaz szerelemre. Kétoldalura. Ebbe a szex is beletartozik. Már én is tudom.

Ne félj. Keresd. Meg fogod találni.

Egyetértek. Bármilyen elcsépelt is, sokszor igaz, hogy "ha nem tudom, nem fáj" - a párodra is áll. Ha nem érdemli meg, hogy bántsd, akkor ne tedd - se a tetteiddel, se egy feltáró vallomással!

Magaddal tisztázd, hogy kit/mit akarsz, és tégy aszerint, mert ez így - legalábbis az én meglátásom szerint - senkinek se jó!

Jujjj, nem tetszik... és még mindig akarsz valamit attól a pasitól, akitől nem akarunk semmit, arra nem szánunk hosszú érzelmes gondolatokat és sorokat... mit vársz? Nem értem... :/

Bocsánat. :(