Szakítás után, hogyan engedjem el lelkileg is? (tudásbázis)
Olvasgattam, a bejegyzéseiteket, muszáj picit írjak, hosszú vívódásaim után, úgy érezve mindent megtéve és belefáradva az egészbe szakítani fogok. Az elvárásaimból nem tudok le adni, próbáltam több éven keresztül is, de csak álltattam magam. Még mindig szeretem, kétség kívül, de ... nem működik. Kétségbe vagyok esve mit csinálok nélküle, gyenge pillanatomba visszaszaladnék e hozzá. És hogy menyi idő kell elteljen hogy mással új kapcsolatot alakítsak ki. Nagyon család centrikus vagyok, de nem akarom elhamarkodni a dolgot, ez eddig is így volt. Kétségbe vagyok esve, az életemben mindent jól tudtam kezelni és tudok, de ez megfog ettől az ismeretlentől nagyon félek. És így hogy szeretem még nehezebb a döntés. Azon vagyok, ha lehetséges közös megegyezés alapján legyen a szakítás, hogy ő is lássa be hogy nem működik, talán így könnyebb lesz. Én is gondolkozom, hogy elköltöznék tőle jó messzire, mert ilyen közelségbe lenni és ne tudni mi van vele, nem beszélni vele, vagy éppen mással látni az elején belebolondulnék. Úgy gondolom a távolság segítene picit vagy lehet nem. Nem működik részemről ez biztos ezen már szépíteni nem tudok, és fől adni azzal akit szeretem még mindig szeretek idáig az egyik legnehezebb dolog. Tudom butaságnak hallatszik... ha más írásaként olvasnám nekem is annak tűnne, de sajnos más helyettem az életemet nem tudja élni. De reménykedem, valami jobban a jövőben.
Eleinte nehéz,de idővel minden könnyebb és hidd el rövid időn belül,mégha nem is hiszed el jelenleg,de majd csak csodálkozni fogol azon,hogy hogy tudtál olyannal lenni,aki nem értékelt eléggé...
Na meg szemét emberekre nem éri meg időt pocsékolni(én ezt már megtanultam).
Kitartást...hidd el minden kialakul,mégha jelenleg nem is úgy tűnik :)
Azért érzed hogy újra szerelmes vagy bár az idő jó eltelt mert nem vagy képes lemondani róla folyton rágondolsz,mond ez jó neked?Ha elküldöd ezt az érzelmet akkor el is megy,szeretsz szenvedni.Meggondolandó mit akarunk érezni mert később az érzelmektől van a betegség,jó ez így?
Sziasztok :)
Nem tudom mit tegyek most ért véget 1.5 éves távkapcsolatom ,ami a távolság ellenére nagyon jól működöt csak mindig halogattuk az összeköltözésünket ,és én sajnos hibáztam
Meg csaltam végül is csak 1 csók volt ,de be vallottam neki és onnantól elindultunk a lejtőn ..
és szét váltak útjaink ..De még mindig nagyon szeretem és azt mondja ö is szeret ,,ráadásul mind a 2-knek új kapcsolata van és mi még mindig egymásnak vallunk szerelmet !! Nem tudom mi lesz velünk de minden képen szeretnénk újra kezdeni :)
Bár nekem nem könnyű mert a beteg nagymamámat ápolom itthon és nincs szívem otthonba adni ,az én szerelmi ügyeim miatt :( szóval tudom hogy nem könnyű .
bárcsak ilyen könnyű lenne....
Nem értelek benneteket...
Ha ennyire szeretitek még Őket akkor lépni kell a békülés irányába, ha őbennük is van hajlandóság!
Olyan nincs hogy már nem működött, mert ami egyszer jó volt, az csak rajtatok múlik újra jó legyen!
Végtelen szeretettel, és türelemmel mindenkit vissza lehet hódítani, és utánna annyi a dolgotok hogy őszintén, önzetlenül tiszta szívvel megélni az egésszet!
Ha már nem akarnak visszajönni akkor pedig had menjenek, onnantól rögeszmés szindrómába megy át a szerelem a részetekről.
Nagyon-nagyon nehéz Én is tudom, túlvagyok már sok mindenen, de azt megtanultam, hogy elfogadjam a megváltoztathatatlant, és erőm legyen változtatni a változtathatón!!!
Az igazság az,hogy Ő sem tudott túl lépni a szakitásunkon,és érezte minden rezdülésem a lelkében. Kibékültünk újra, 9-év alatt,már megszámlálhatatlanul sokadik alkalommal. Mind ketten elégedetlenek vagyunk,de valami láthatatlan kapocs mégis összeköt minket. Most vajon meddig? Mikor érzem újra az elviselhetetlen magányt,a tátongó űrt a lelkemben.Valóban ő az én keresztem?
Na jó topikra találtam,én esetem is nagyon fájdalmas.
Nekem most ment szét 14 évi kapcsolatom,/2gyermek/
Megcsalt az élettársam és úgynéz ki szétmegyünk.Szívem szakad meg érte ha menni akar nem tudok mit csinálni.Lehet 14 év kell,hogy elfelejtsem.Mindennap kisírom magam,de ahogy telnek a napok egyre jobban fáj.
kicsitücsök, hasonló az én helyzetem is. képtelen vagyok túllépni, pedig kimozdulok, az idő is telik, mégsem hoz enyhülést, egyre inkább csak újra és újra, egyre mélyebb érzelemmel szeretek bele.... menthetetlennek találom a helyzetet....
Erre egy gyógyír van: az idő.
Én már 4 éve szakitottam a pasimmal de még mindig minden éjjel róla álmodom!Elköltöztem abból a városból,300 km választ el minket de még mindig minden nap megnézem az iwiw-en a fotóit!Na meg az ismeröseit is.Miért nem tudom de minden pasiba öt keresem de sajnos mindig csalodok!Minden hétvégén járok bulizni,emberekkel beszélgetek de mégsem tudom feledni!Mit tegyek,hogy öröke elfelejtsem Öt?
Nagyon nehéz, ez tény, én már többször átéltem. Mindegyik más természetesen és alkati kérdés is, hogy ki mennyire "lelkizős" típus. És nem utolsó sorban nem mindegy a szakítás formája sem! Ha "hirtelen" jön, számodra érthetetlenül, akkor sajnos tovább tart. Ha közös megegyezéssel, megbeszélve a dolgot, akkor is nehéz, de talán könnyebb, mint az előző verzió! Fel a fejjel és jön majd egy jobb!!!! :)))
PÁ!PÁ! És arra gondolj te jobb vagy ,jobbat érdemelsz! Bízz magadban. Jön egy új szerelem.....
Semmi képen se maradj egyedül. Viszont azt is el kellene döntened, hogy el akarod-e engedni vagy sem. A bizonytalanság nem tesz jót.
A lényeg,hogy ne maradj egyedül.Nekem az is segített,hogy neten keresztül társalogtam a többiekkel.Sőtt menj el egy kicsit szórakozni vagy pedig jót tesz a környezetváltozás.Mikor én voltam így nekem ez sokat segített új emberek és új lehetőségek és sok séta.
nekem is az előző nagy szerelem 3 év után enyhült annyira, hogy sikerült továbblépnem. Talán picit több is volt... utálom az összes pasit :))
Legalább három év, mire el tudod engedni, nem akarsz már rá gondolni.
Nálam az idő sem segit. Minél több telik el, egyre inkább azt veszem észre, hogy a hullámvölgy tetején vagyok. Ebben csak az a rossz, hogy újra és újra beleszeretek...
Én azt hittem beledöglök, de szó szerint. Minimum egy év kellett, de én is nagyon lefogytam. Beszélni kell róla, sírni kell, ha úgy a jobb, meg kell "gyászolni" szinte egy embert, aki eddig mindennapi része volt az éltünknek, pedig nem halt meg, csak már kilépett az életünkből.
Később rájöttem így volt jobb, és most boldog házasságban élek.
Nem tudom...Rohadtul nehéz és fájdalmas.
Igaza van Ne add fel-nek.Ne maradj egyedül semmiképp.
Mindenképpen legyél magadhoz türelmes. Idő kell, szervezz programokat, menjél a barátokkal, csak egy a lényeg ne zárkózz be és ne ülj egymagad otthon! És ha kell csak sírd ki magad nyugodtan.
Szakítás után, hogyan engedjem el lelkileg is?
További ajánlott fórumok: