Sose látott rokonság (beszélgetés)

Na látod???!!! Mi megmondtuk!!!

Szívből örülök az örömödnek. :D

Sziasztok!

Gondoltam megosztom Veletek a tárgyalás történéseit, ha már ennyien segítettetek a véleményeitekkel.

Elmondani nem tudom mennyire örülök, hogy nem hagytam ki ezt a lehetőséget! A lehető legjobb módon történt minden. Abszolút pozitívak voltak hozzám, örültek ők is a találkozásnak. Végre lehullt a lepell, eltűnt a köd...és betekintést nyerhettem a nem ismert apai családomba is! Naponta beszélünk a féltesómmal, ebből biztosan lesz valami! :)

Szóval csak biztatni tudom mindazokat, akik nem ismernek valamilyen családtagot, hogy ne habozzanak, keressék fel!

Köszönöm Nektek az építő véleményeket!

Azt azért vedd figyelembe, hogy csak azok lesznek ott, akiket érint a hagyaték.

Kérdés, a másik örökös mennyiben volt jelen az elhunyt életében.

Korábban azért írtam, hogy gondold át hogyan döntesz, mert lehet hogy az ingatlan egy olyan helyen van, ami nem ér semmit, esetleg haszonélvező lesz rajta, és csak költségeid merülnek fel.

Persze így látatlanban, mivel nem tudsz róla semmit, nehéz dönteni.

HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!! Ezen a mentalitáson sürgősen változtass, mert ebbe bele lehet betegedni. Hol van az önbecsülésed?!!!!

Nem tolakodsz sehova, hanem HÍVTAK!!! Azért, hogy megadják, ami megillet. Másképp azt se tudtad volna, hogy meghalt a nagyapád. Egyébként is: miből gondolod, hogy a másik unoka jobban megérdemli a részét?!

Én is így gondolom, ahogy Te!

Csak a Zsuzsa felvetette, hogy mi van, ha valaki gondozta?...arra írtam, amit írtam.

Nem is értem egyébként, hogy a mai pénztelen világban, hogy merülhetett fel bárkiben is a gondolat, hogy valami TÉVES nagyvonalúságból le kellene mondani egy örökségről, ami JÁR!!!!!

Nekem ezzel a lemondás dologgal kapcsolatban az a véleményem, hogy ha az örökhagyó akart volna tenni az ellen, hogy a fórum indító örököljön, akkor azt még életében megtehette volna.

De nem tette, tehát akkor örököl, és szerintem nem kell, hogy lemondjon róla.

Örülök hogy mész!

Csak ügyesen!

"Amit adnak, el kell fogadni." :)

Ketten csak nem kaptok hajba.... ;)

Örülök, hogy így döntöttél. Bár eddig még nem szóltam a fórumban, csak olvastam.

Mint ahogyan írtad, bizony ha tetszik, ha nem, jogod van az örökségedhez, hiszen édesapád semmivel nem járult hozzá a felnevelésedhez. Nagyon készülj fel, mert ott döntened kell, később már nem tudsz változtatni a helyzeten. Sok sikert kívánok!

Sziasztok!

Köszönöm a véleményeket!

Beszéltem a közjegyzővel, aki annyit közölt, h egy másik lányunoka és én vok az örökös! Fogalmam sincs ő mennyire vett részt a család életében. Mindez ott majd kiderül. Remélem eljön és találkozhatunk majd! Az örökség pedig egy ingatlan. Nem végrendelkeztek, ezek szerint úgy tudom fele-fele arányban járna nekünk törvényileg. Azt pedig , hogy illik-e elfogadni a részem..? Úgy érzem pofátlanság lenne...másrészről viszont mit tehetek én arról, h apám eldobott! Sose fizetett utánam semmit! Eleget kínlódtam a család hiánya miatt, még azzal is szembesüljek h megvan vki közülük, de kirekesztenek mindenből? Azért meg eldobtak? Pedig tudták h létezem? Én semmit nem tudtam, tabu téma volt otthon, anyum sose mesélt róluk! Tudom, h anyum is hibás! De mit tehetek én ezekről? Szóval legbelül mégiscsak azt érzem, h igenis közöm lenne az egészhez és végre szeretnék részese lenni a másik felemnek is! Lehetőségnek tartom a találkozást, végre elszállna a köd, h honnan is származom! Ha kiakartak volna zárni az örökségből, gondolom megtehették volna! No de ez ott mind kiderül majd! Nagyon- nagyon félek, izgulok, h mi lesz, de nem menekülhetek el, ha 1x adódott egy lehetőség. Kíváncsi vok nagyon sokmindenre! Már gyermekkoromban is sokszor lestem az embereket az utcán h vajon ő az apám-e vagy vmilyen rokonom. Tény, h nem az örökség számomra az elsődleges, de azért hazudnék, ha nem számítana a pénz, ha pl többmilliós értékről lenne szó. Ugyanakkro persze ez függ a helyzettől is, amiről mitsem tudok!

Hát nyilván, hogy ha valaki gondozta, vagy ápolta, vagy egyéb módon pátyolgatta, akkor a dolgok azé.

De ez majd ki fog derülni.

De nem úgy kell bemenni az ajtón, hogy: Jöttem lemondani, hol kell aláírni!:)

egész életében nem kapott onnan semmit, és ugye nem is adott, persze erről nem ő tehet, nekem nem lenne pofám elfogadni egy olyan ember örökségét akinek nem segitettem semmit amig élt , még igy sem hogy nem ő tehetett arról hogy nem ismerte.

bár ha mondjuk valami személyes tárgyat hagyna rám az öreg és direkt névreszólóan nekem, valami kis magyarázattal azt elfogadnám a béke jeleként. de pl egy házat lakást pénzt a törvényi arányszerinti osztásban nem, legyen azé aki vele élt , legyen azé aki meggondozta

MIÉRT MONDJON LE ???...ezt mondd már el nekem!

Egész életében nem kapott onnan semmit, erről miért mondjon le?

Csak egy feltételezés.

Tudom, hogy adósságot is lehet örökölni, de azt nem hiszem, hogy van olyan marha, aki elfogadná!:)

Gondolom ez esetben evidens, hogy köszönettel lemond róla.:)

elmész, lemondasz a javukra és ha szimpatikusak mondod hogy reméled még találkozunk kellemesebb körülmények között...

aztán ha te is szimpi lettél nekik lehet hogy kialakul majd a kapcsolat is

Nem az örökösödés arányában?

Mert ez nem igazságos, ha valaki örököl egy házat, a másik egy könyvet és egyformán kell fizetni.:(

Így igaz! És még az is megtörténhet, hogy új kapcsolatokat építhet ki.

Csak megfutamodni nem szabad az előzmények miatt, mert majd meg fogja látni, hogy a 32. unokatestvér milyen bőszen ragaszkodik a "jussához". :(((

Akkor miért pont a fórumindító érezné magát kellemetlen helyzetben?!

Ha adnak, vedd el, ha ütnek, fuss el! :D