Segítsünk Ájrinnak, hogy ne vesszen el az álom! (beszélgetés)

dettó. Én is benne vagyok.

De tényleg hagyjuk Ájrint egy pár napig, nagon nehéz lehet most neki... :(

Váá, már a helyesírás se jön össze... afffrancba!

Valami negatív rontás van az aurámon... :S

Sziasztok!

Elolvastam Ájrin naplóbejegyzését. Olyan jól csináltuk...Szerintetek megtudjuk ismételni a múltkorit gólyakommandó akciót? Én állok elébe!!!!

Hát, most nem fog menni. A külső merevlemezen van, azt meg meg kéne keresnem. Ahhoz meg zörögni kell, se Kiara, se Felem nem díjazná, ha valami hangosat csinálnék véletlenül...

Holnap megpróbálom összevarázsolni, remélem, sikerül. :)

Mér bőgetsz meg??? :D

Az mondjuk simán lehet, hogy képennyal valakit, bár igazából csak arcon, mert be volt tanítva, csak azt szabadott: puszit adni arcra. :)

És amúgy egész barátságos is volt. Emlékszem, az első dokilátogatásnál meg volt szeppenve, mikor másodszorra mentünk, akkor is kapott oltást, erre közvetlenül bökés után hátrafordult, és képen nyalta a dokinőt. Akkorát röhögtünk!!!

Jah, és mindig harcolni kellett vele, ha arra sétáltunk, mert be akart menni.

Szerintem rosszul volt összerakva, de jól állt neki! :) Nagyon hiányzik, a gyönyörű fekete szemeivel... Keresek róla képet és felrakom a naplómba. Megérdemli, hogy helye legyen ott!

Nyugi, biztosan szerető gazdit talált. A barátnőm befogadott egyszer egy kóborló kis keverék kutyust. Azt hitte nincs gazdija. Állatorvos, kutyabolt, kozmetikus, minden. Nem sokra rá született a kisfia :)

Aztán egyszer Dunán séta alatt odarohant egy nő, hogy ez az Ő kutyája...

Kiderült, hogy tényleg, de a nőci felment hozzájuk, megnézte hol lakik, gyerkőc van, aki imádja, stb. És azt mondta, hogy 2 év elteltével nem kéri vissza a kutyust, maradjon, jó helyen van. A barátnőmék vettek a nőcinek egy kutyust később, mert ilyen pótnagyi szerűség lett belőle XD

És azóta is tök jóban vannak...

Én annyira jót mosolyogtam ezen anno :)))

Biztosan így járt a kiskutyád is :P lehet, hogy most egy kisgyerek tépkedi a fülét és ő meg válaszul képennyalja :D

Imádtam azt a kis mocskot.

Az exemtől kaptam, míg ott laktam nála, egy kertes házban. Aztán albérletbe mentem, az elsőre nem vihettem magammal. Tiszta lelkibeteg voltam. Jóval később tudtam csak meg egy barátnőmtől, hogy 2 héttel a költözésem után Reni kiszökött és elindult megkeresni. Ha exemen múlt volna, meg se tudom, mert jól tudta, mit jelent nekem az a kis szőrcsomó.

Csak remélem, hogy végül gazdára talált és nem verték agyon vagy ütötte el valami. Exem próbálta megkeresni, de sehol sem találta, pedig az összes házba is becsengetett. :'(

Na, már pityergek. :'(

:((((((((((

Elhiszem hogy nehéz.

Még jó, hogy yorki-szerű mamuszt nem gyártanak :D:D

Erről eszembe jutott az én drága Reni kutyám. Ő egy puli volt, imádtam.

Eszembe jutott az "ezt nem hiszem el"-nézése, mikor hazavittem a szintén fekete, szőrös mamuszomat. "Anya, nem hiszem el, de én is így végzem be?" Olyan édes volt, agyoncsókolgattam azon nyomban. :)

Drágám, azt se tudom, hogy végezte, Még mindig nagyon fáj, hogy el kellett hagynom. :'(

Ugye? Fuldokoltam a röhögéstől, felkaptam a kutyát, megszeretgettem, és közöltem vele, hogy mamusz leszel b+ :D:D

Nézett rám okosan XD

lányok basszus :D

Olyan szinten vagyok meggárgyulva :D

Azon röhögöm könnyesre magam 2 órája, hogy minden ki lesz fizetve, de egy vasam nem fog maradni XD

majd a kutyából mamuszt gyártok, a macskák fognak egeret, én meg fotoszintetizálok XD

apa annyira nem röhög XD

sziasztok :)

Mizujs?

Próbáld ki a hideg vizes borogatást a tarkódra, hátha segít.

Megyek főőőzni :P

puszi