Segítsetek, könyörgök ;( (beszélgetés)

Köszönöm szépen, hogy ilyen hosszan leírtad...minden szavad igaz! Tényleg már kezd rámenni a kapcsolatunk, úh rágyúrok a türelmességre, mert tényleg szemétség, h állandóan cseszegetem...

Az ágyat nem lehet kicserélni (albi), de majd a kanapén megoldjuk (remélem) :)

Sajnos a párod, bár mennyire is fáj, nem szeret igazán, és nem te vagy önző , hanem ő.

Bármennyire is komolyan veszi is a tanulást arra akivel szívesen vagyunk együtt m indig kell időt szakítani, és már csak azért is mert mi magunk is kívánjuk az együttlétet, mindkét értelemben.

Próbád ezt elmagyarázni neki , mert úgy látszik te eléggé szerelmes vagy belé, aztán ha később sem változik semmi, mindenképp szakíts és kezdj új életet.

Nehogy nagymama korodban jöjj rá , hogy nem értékeltek eléggé!!!!

Sajnos ez saját tapasztalat!!!!

Egy pár az akkor is két ember, két egyéniség, ha összetartoznak. Mindkettőnek megvan a saját élete, ritmusa, és nem sikerül mindig egy hullámhosszon lenni.

Leírtad, hogy ő most életének milyen nehéz időszakát éli, mennyire koncentrál a tanulmányaira, és időben, energiában milyen sokat igényel. Magad is átéltél már hasonló időszakot, és úgy tűnik, nem vagytok egyformák, ő másképp éli ezt meg. Lesz még később is bőven olyan élethelyzet, amikor mások lesznek a preferenciák, és azokat is meg kell majd oldani.

A szexhez idő, energia, odafigyelés, magunk teljes átadása kell. Úgy tűnik, most ez nem megy neki, mert minden gondolatát lefoglalja a nagy feladat. A nők tudnak egyszerre több dologra is egyenértékűen koncentrálni, a pasik ezeket általában egymás után csinálják.

Hidd el, lesz majd idő, amikor megfordulnak a dolgok, mikor majd nappal főzöl, mosol, kisbabát szoptatsz, sétáltatsz, éjjel is felkelsz három óránként megetetni, utána is a szuszogását őrzöd, összesen három-négy órát alszol naponta 12 részletben, sokszor állva a falnak dőlve, és a hormonháztartásod csak erre az egyetlen feladatra enged majd koncentrálni, na akkor majd gondolj ezekre az időkre!

Nem szabad elfelejteni, hogy kifejezzétek az igényeiteket, szükségleteiteket, mert beszélni kell a dolgokról. A problémákról főleg kell beszélni, mert a szőnyeg alá söpörve elmérgesednek.

Ha szeretitek egymást, nyilván a legjobbat akarjátok egymásnak is. Amikor az ember szeret, főleg, amikor szerelmes, akkor elsősorban adni akar, és nem kapni. Ez az elmélet, és csak a hollywoodi filmekben, ott is csak a végén működik tökéletesen. A gyakorlatban ezer akadályon bukdácsolunk keresztül, és a cél nem a happy end, hanem az út maga. A kulcsszó a tolerancia.

Nyilván kell a rendszeres intimitás, és a havi 1-2 fiatal korban nem nevezhető rendszeresnek, ez tény. Hogy te frusztrált vagy emiatt, ez teljesen érthető. Ezt kell a tudomására hoznod, de feltétlenül úgy, hogy a párod ne érezze magát kritizálva, megsértve, megbántva, mert akkor éppen az ellenkező hatást fogod elérni, mint amit szerettél volna.

Ha arról beszélsz, hogy neki mit kellene tennie, hogy te boldog és elégedett légy, illetve mit nem tesz meg a te boldogságodért, az őt negatívan minősíti, benne kellemetlen hatást kelt, alkalmatlannak, esetleg megalázottnak érzi magát emiatt, még nehezebben közeledik hozzád. Minden újabb követelőzés csak rátesz egy lapáttal, végül az intimitás fogalmához nem kellemes érzetek társulnak majd, hanem kötelességgé, elvégzendő terhes feladattá silányul, végül az ő tökéletlenségének szimbólumává válik, és az irántad érzett szerelem, szeretet nem tudja többé legyőzni ezt a negatív érzést.

Ha arról beszélsz, hogy te hogy érzel, akkor az nem őt minősíti, csak a helyzetet írja, olyan kiindulópont, amiről el lehet kezdeni beszélgetni, megoldásokat keresni, amely mindkettőtöknek megfelel. Nyilván nem könnyű érzésekről tárgyilagosan beszélni, nincs is benne gyakorlatunk, honnan is tanultuk volna, a szüleink sem tudták. Ha meg akarod oldani a problémátokat, mégis meg kell tanulnotok, mert erre rámehet a kapcsolat.

A hullámhegyek és völgyek pedig igenis léteznek, csak azt tudom ismételgetni, hogy szeretet és tolerancia mindkét részről. Ha pedig nyikorog az az ágy, akkor cseréljétek ki!:))

Köszönöm nektek a drukkolást!

puritan: igen, teljesen igazad van. én MINDIG szeretem őt, jóban-rosszban, egészen egyszerűen épp az a bajom, hogy a bajban néha nem (annyira) segít. de majd tényleg türelmesebb leszek!!

Erről az jutott eszembe, hogy könnyű szeretni valakit, amikor éppen jóban van részünk mellette.

Ez nem megrovás, vagy ilyesmi, pusztán hangosan gondolkodom. Jó volna, ha a szépből el tudnánk raktározni magunknak valamit az ínséges napokra.

Hát...süt a Nap, péntek van:) Ez mindenesetre egy jó kezdet:)

Igazából tegnap munka után elmentünk egy tájékoztatóra, amit külön a BME fizikusainak szerveztek (ide jár Tamás), és különböző cégek beszéltek arról, h miért is jó náluk dolgozni:) Utána hazamentünk, összebújtunk, aztán rendet raktam meg mostam, már ettől jobb a kedvem kicsit:) Ja meg fürcsiztünk is egyet, az is jó volt:) Úgyhogy nem cserélném el ezt a pacákot senkire :D, a nehézségeken meg majd igyekszünk túl lenni...

Napocskás szép napot Neked!:)

Ismerem ezt a szituációt, s én agyon idegesítettem. Ő a munka szerelmese ma már, nem szabad nyaggatnom, viszont nem volt mindig így ez, ezért nehéz volt beletörődnöm, hogy most ez van. S minket még pluszba 1000 km is elválaszt egymástól.

Inkább csak türelmes légy, ha az erőd kicsit fogyadozik is, de ne fojtsd magadba az érzéseidet, várd ki a megfelelő időpontot, amikor majd tudsz vele beszélgetni, addig úgysem fog menni. Bár amint látom már lassan rendeződnek dolgaitok. :-)

Tényleg az lesz, hogy igyekszem türelmesebb lenni, és nem mindennap a fejére borítani a szart. Nekem ő kell, neki én...csak meg kell javítani ezt a dolgot.

Már kicsit jobban vagyok, hála egy tündér kolléganőmnek:) Remélem, össze tudom szedni magam!

:D igazad van, nem kényszerítették:) igyekszem majd tényleg! olyan kis hülyének érzem magam, mert mind okosakat írtok, és én is tudom belül, hogy így kéne...mégse megy...és ettől végképp rinyálós, tehetetlen selejtnek érzem magam. de próbálkozni fogok, ígérem!!

a programötleteidet kipróbálom..:)

szép napot!

Szia!

Ezt nem is láttam tegnap...igen, igyekezni fogok kicsit háttérbe szorulni. Csak annyira hajt a céljai felé...de ezt mondta tegnap is, h oda akar jobban figyelni rám, csak az a baj, h már teljesen elfogyott az erőm, azért vagyok olyan, mint egy totál begolyózott hisztérika.

Na látod!Ez neked sem jó!A kapcsolat akkor jó,ha ösztönzően hat mindkét félre és nem demotivál.Változtass rajta!

Üljetek le és beszéljétek át az összes sérelmedet és ha nem juttok dűlőre lépj ki belőle.

Egyedül is jobb mint egy rossz kapcsolat csak sokan félnek a magánytól.Persze először rossz de szép lassan megtanulod élvezni az életedet és nyitni mások felé!

Az élet nagyon rövid és kár elfecsérelni olyan emberre aki sajnálja ránk az idejét!

De jóóóó, ez engem is elgyengít. :)

Legyetek boldogok! :)

MINDIG terveket csinálok. és sose hajtom végre. én ilyen szerencsétlen vagyok.

a cikkem a diplomamunkámon alapszik, csak neki kéne látni.

aranyos vagy tényleg, de most kicsúszott a lábam alól a talaj. nem akarom magam sajnáltatni, hisz az én hibám. ez van.

Ha így áll a helyzet, akkor először is magadban kell rendet tenned. Különben hogyan is várhatnád el mástól ugyanezt? Azért gondolj csak bele: te is fáradtan esel haza, semmihez sincs erőd, kedved. De a munkádat meg kell csinálni, és meg is csinálod. Valószínű ő is ugyanezt érzi, csak neki most a tanulás az, ami neked a munka.

Elsőként magadnak állíts fel egy "haditervet": pontosan megfogalmazott és elérhető célokkal és ütemtervvel. Tudom, elég őrült ötlet, de van úgy, hogy az embernek kicsit meg kell fegyelmeznie saját magát. Ha be tudod tartani, akkor a jutalmad a sikerélmény lesz, és mindent más szemmel fogsz látni.

Ez "csak" egy kis tavaszi fáradság.... lendülj át egy picit ezen...csak elkezdeni nehéz..

Csinálj tervet:

Ma takaritás, holnap egy barátnővel mozi, vagy séta, vagy egy kis közös torna.

Vagy elvonulsz egy könyvtárba és neki állsz a cikkedhez kutatni....

Tudom, hogy nehéz neki. Ettől még rosszabbul érzem magam. Megtervezni meg hiába tervezem, sose jön össze. Nulla a kitartásom, úgy tűnik.

Nyári szünetben tudom, hogy máshogy fog viselkedni, de az még messze van.

De egyébként mindenben igazad van, csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy nem tudok eszerint élni.

Szia Csillag!

Nem könnyű időszak ez egyikőtök életében sem. Én is átéltem a főiskolás éveket, és tapasztalatból mondom, hogy nagyon sok erő (fizikai és lelki), kitartás, munka és szorgalom kell ahhoz, hogy úgy végezze el az ember, hogy a maga elvárásainak meg tudjon felelni. Értem ezalatt azt, hogy persze, van aki csuklóból megcsinálja, úgy hogy nem tanul egy dekát sem, csal, puskázik, megiratja mással a házi dogáit stb., mert talán csak a papírért hajt, és van aki lelkiismeretesen, és keményen tanul, mert ezt a mércét állította fel magának. Van aki ezt a 4-5 évet bulinak veszi, van aki vér komolyan.

Nem vagyunk egyformák, és az sem mindegy, hogy mit tanul, mert van, amit nem lehet csuklóból kirázni, hanem igenis nagyon kemény tanulás, gyakorlás, és folyamatos készülés kell.

Ezt most mindenképp meg kell értened. És ha tényleg szereted, akkor türelmesnek kell lenned. Nehéz nagyon, én is tudom, de hidd el, neki ez iszonyú nagy teher és stressz. És ezt ő is érzi, de most nem tud tenni ezellen semmit, mert mindenhol nem lehet 100 %-osan megfelelni.

Úgy tudnátok javítani valamelyest a helyzeten, hogy jobban megtervezitek a hetet: pl. kitűztök egy olyan napot, vagy legalább délutánt, amikor csak egymáséi vagytok. Abba sok minden felefér: beszélgetés (biztos neki is megkönnyebbülés, ha kibeszélheti a terhét), szex, meghittség... És ez egyben számára is vállalható lazítás, és nem egy lelkifurdalást előidéző időpocsékolás.

Teremtsd meg most neki azt a környzetet, amiben megértésre talál, ami biztonságot adhat neki ebben a nehéz időben. Egy nőnek ez is feladata egy kapcsolatban!

És majd ha nyári szünet lesz, akkor látod úgyis a változást, akkor reálisabban fel tudod mérni, hogy ezt valóban az iskolai stressz okozta-e.

Addig is csatlakozom az előttem szólókhoz: szervezz magadnak programokat a hét többi napjára is. Menj edzeni, vagy tanulj te is valamit, és így sokkal könnyebben átvészelhetitek ezt a hátralévő időt.

: ))

Kedves CsillagTM!

Együtt élni nem könnyű,de nem is lehetetlen dolog.

Szerintem mindkét fél felad valamit magából a kapcsolat érdekében,amit úgy hívnak,hogy kompromisszum.Amennyiben úgy érzed,hogy többet adtál fel önmagadból mint amennyit ez a kapcsolat ér akkor sürgősen lépj ki belőle.Nagyon fiatal vagy még előtted az egész élet.Olyan társ mellett érdemes gyökeret ereszteni,akinek szüksége van a társaságodra,akinek az a természetes,hogy Te vagy az első.Persze soha sem szabad korlátozni a társunk mozgásterét.Szerintem mindenkinek jár egy kis szabadság egy jó kapcsolatban.De akkor is érezned kell,hogy Te vagy a legfontosabb számára.

Ha nem ezt érzed akkor nincs sok értelme a továbbiaknak mert csak rosszabb lesz!

Sok szerencsét Neked!