Segítsetek kitartani, a következő új munkahelyemen! (beszélgetés)

Hjah:)

Szegény, azért ez egy Istencsapása' lehet.

Mondjuk én 32 éve dolgozom ebből a jelenlegi munkahelyemen 27 éve.

Van aki túl jól tudja magát színezni, és gondolom, hogy a fórumindító ilyen:D

Nekem is van egy kollégám, aki úgy tudja a semmit cifrázni, hogy ő lehetne ez alapján a legjobb munkaerő a cégnél, csak hát már ismerik:DDDD

Én épp most próbálom ezt elsajátítani, mert időnként azért zavar, hogy az említett kollégát néhányan jobbnak ítélik meg, mint ami. Persze nem csökkenti az én és mások tudását, csak fura, amikor azt mondják, hogy ő pl. segítőkészebb. Mi meg csak lesünk, hogy ez miről beszél? Bezzeg ha neki kellene a napi több órás hisztit, dührohamot végig asszisztálnia, akkor mindjárt máshogy gondolná.....

ez nekem is eszembe jutott

Meg az is, hogy hogy lehetnek a munkáltatók olyan bénák, hogy nem szúrják ki rögtön a munkához való hozzá(nem)állását?

volt itt azért más is a felsorolásodban.

mások a fél karjukat adnák mondjuk egy kényelmes kis könyvelői irodáért.

de hát vannak naplopók, mindig is voltak.

Na akkor nem titok itt ahol én lakom dunát lehetne rekeszteni eladói állásból, van ahol évek óta folyamatossan kint van a tábla.

Kevés a pénz sok a munka van ahol nagyon rossz a munkabeosztás pl:8-20-ig és még ha rosszak a főnökök és a kollégák nem csoda a népvándorlás.

És szerintem egy önéletrajzban sem mutat jól, hogy pár hónap alatt ennyi munkahelyen fordultál meg.....Magamból kiindulva, jópár helyre pont azért hívtak be interjúra, mert látták, hogy a végzettségem nem pont illik hozzájud, de 12 évet dolgoztam egy helyen, ez már bizalmat sugall, hogy az illető nem adja fel könnyen, jól végzi a dolgát.

Persze az is biztos, hogy vannak nem kifejezetten jó munkahelyek, ahonnan mindenki elmenekül....ez is tapasztalat.

Lehetnél pl. agysebész. Abból kezd hiány lenni, biztosan jól megfizetnek ;)

5 hónap alatt ennyi munkahelyed volt? Menj el egy pályaválasztási tanácsadóhoz! Komoly tanácsot csak egyet tudok adni, csak azt csináld, amit akkor is csinálnál, ha nem fizetnének érte. Teljesen mindegy, mennyi a fizetés, milyen közel van, ha egyébként kikészülsz tőle.

Azon viszont tényleg gondolkodj el, miért nem vagy képes megmaradni egy helyen sem. Akkor is tudtad, hogy a pékek korán kelnek, amikor odamentél. Miért mész újra kereskedelembe, ha tudod, hogy ne bírod a sokáig állást?

Én is könyvelői végzettséggel a helyi laktanyában fogok majd takarítani....Sok fess kiskatona :-)) Csak viccelek, de munka ez is, profi eszközök ipari szerek, remélem, hogy jó lesz!

2 hónapja vagyok itthon, de már herótom van az egyedülléttől és hogy "csak" a házimunka a dolgom.

Elvégezhetnél egy tanfolyamot és mehetnél takarítani plázákba. Ott nem kell egy helyben állni, ülni, jó eszközeik, szereik vannak.:))

És kiégés ellen jó, ha sok ember van körülötted.

Gyerek van?

Sok függ a vezetőségtől. Nem várom, hogy kedvesek legyenek, csak az alapot adják meg legalább, emberséget, az nem kerül pénzbe. Én is már ott tartottam, hogy lassan diliházba megyek.....Nagyon nehéz volt váltani, de hatalmas megkönnyebbülés volt, a gyerekek is ugráltak örömükben, mert végre visszakapták az anyjukat, aki nem idegbajos.

Mindenhol vannak rosszabb napok, az még belefér, ahogy a családi élet sem mindig fenékig tejföl :-))

Én is rájöttem, hogy egy életem van, egy egészségem van, a gyerekeknek szükségük van anyára, aki nem idegbeteg, de kell a pénz is....igaz, hogy nem a végzettségben dolgozom, de kit érdekel, ha nyugim van és pénzt keresek?! A mai világban nem lehet nagyon válogatni.

Ideális munkahely nem létezik (sajnos) vagy nagyon keveseknek jön össze.....

Ki kell tűzni pár reális elvárást és ha az összejön, akkor meg van a megfelelő munkahely.

Kicsit kitartóbbnak kell lenned és talán "páncélt" húzni a bántások ellen.

Pont ebben a helyzetben vagyok én is, 12 évig dolgoztam egy helyen, ahol a vezetőség változott az utolsó 4 évben és szó szerint kicsináltak mindenkit lelkileg.....mint egy kiképzőtábor és mindezt minimálbérért. Tűrtem, mert 2 kisgyerekem van, közel volt és jó volt a munkaidő. De közben lefogytam 6 kilót, gyomorgörccsel mentem naponta dolgozni és sokszor sírva, de tűrtem....Találtam nagy nehezen másik munkát (kis város, kevés lehetőség),jó csapat, jó vezetőség, jó fizetés, de fizikailag megterhelő volt (előfordult, hogy napi 20-25 mázsát mozgattam meg), de tűrtem, mert lelkileg helyre jöttem, igaz, hogy esténként alig bírtam sokszor megmozdulni. Sajnos minden előjel nélkül bezárt a cég, így munkanélküli lettem.

2 hónapos keresgélés után most találtam munkát (bármit elvállaltam volna, csak bejelentett legyen, 1 műszakos, lehetőleg délelőtti és helyben legyen), megfelel az elvárásaimnak, most várom, hogy hívjanak, hogy mikor kezdhetek :-))

Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy sok esetben kell tűrni és bizony kitartónak lenni összeszorított fogakkal.

És mindenhol vannak összeférhetetlen emberek, enerigavámpírok, lógosok, pofázósak....tudni kell őket kezelni vagy figyelmen kívül hagyni.

Sok sikert!

Bár én már 20 évesen is felelősségteljesebb voltam.

Az első munkahelyemen 2,5 évig dolgoztam, majd a következőn megint, majd gyes után megint 2,5 év, majd ezután 10 év egy helyen és most is már 7 éve dolgozok a jelenlegi munkahelyemen.