Segítsetek, hülyének néz a családom! (beszélgetés)

Minden szentnek maga felé hajlik a keze természetesen, de a számok makacs dolgok, azt nem lehet másítani... feketén fehéren virítanak...

nem mondom, hogy én nem csináltam olyat, amivel megbántottam volna őket, biztos volt olyan, de nagyon kell gondolkoznom. az a tipikus jó gyerek voltam, a szüleim mindig azzal kérkednek, hogy nekem nem volt dackorszakom, nem volt lázadókorszakom, velem nem kellett tanulni, ha leültettek, ott maradtam, míg azt nem mondták álljak fel...

visszahallottam másoktól, hogy azt mondják, náluk a két gyerek egyformán van kezelve, na most ha így van akkor szót sem ejtek róla.. nekem ez sántít...miért beszélek arról, ami nincs...

Lehet, hogy most hülyeséget írok, mivel nem ismerlek benneteket, de én a helyedben megpróbálnék közeledni a tesóhoz, testvéri viszonyt fenntartani vele (még ha nehéz is..). Írtad, hogy nem az eszéért rabolnák el, így ezt a szelet meglovagolnám. Miután valamicskét javult a helyzet, olyan módon próbálnék hatni a lelkiismeretére, hogy pl. elhívod őt magatokhoz, hogy érzékelje, nektek mennyivel nehezebb a megélhetés, sőt, még tennék is rá 1-2 lapáttal..

Mivel Te vagy az iskolázottabb, így még szorulhat rád akármiben is..

Szerintem ez a módszer szépen, lassan megoldaná ezt a problémát..

köszönöm a hozzászólásokat, sok dologban megerősítettetek.

szakember is eszembe jutott, lehet arra is sor kerül...

a férjem már nagyon régóta nem szól a testvéremmel, köszönni sem köszönnek egymásnak, persze sztük minden a férjem hibája, hisz élhetetlen (hallgattam párszor, hogy úgyis elválunk, meg én csak a pénzemért kellek az uramnak, csak nem tudom, melyik üresebbnél üresebb bankszámlámra pályázik szegény)... neki mindenért meg kellett dolgoznia, már gyerekként, is, de ő iylen fajta... nem veszi be az agya, hogy valaki, a semmiért iylen lábon éljen..

nem érti hogy anno aki éljel nappal kint volt, csak hogy könnyebb legyen haladjon a cég (ott ismerkedtünk meg)egyfele húzzuk a szekér rúdját, mennyivel szarabb ember, moint kedves sógornőm, aki két szalmaszálat nem tett ott keresztbe..

volt olyan eset, hogy a férjem (akkor még nem volt az, otthon lakott), hónapokig! nem kapott fizetést, mert nem volt, de megbeszélték, és nem ágállt, látta, hogy most nehéz, de bízott a jobb létben, és mi lett? tesóm új autót kapott... borult a bili, beszélgetés... ki a hibás? senki...ez így van jól... miért nem szóltál, hyog kell a fizetés...

Jaj ne siránkozz már ennyire!Nem a szüleiddel van baj hanem veled.Nem tudsz tőllük elszakadni csak lógsz rajtuk.Én is lerázom a gyerekemet ha folyton rajtam csüng mert egy idő után TERHES!Ezt az energiát a családodra fordítsd már hisz már nem a szüleid a családod.Attól szeretheted a szüleidet és lehetsz anyukáddal jó kapcsolatban.

Azt javasolnám ha nem tudod a magánéletedet megoldani keress fel hozzáértő szakembereket mert igen ugy látom erre van szükséged.Na én mentem.

Igen, féltékeny vagyok, nem értem miért különb, ő, mint én, hacsak a "testünket" nézem, nem nézem, hogy ki mit ért el a saját erejéből, akkor sem értem...

ez nem a tartásról szól, hanem a járandóságról papíron minden hivatalosan könyvelve amikről én a szja bevalláskor értesültem, yhog mennyit is kerestem a tavalyi évben... a valóságban meg ő kapja az én részem.. itt nemcsak családról, hanem munkahelyről beszélünk, a csapatnak jár x projektért 10M 10en vannak, de egy nem kap a másik 9 elosztja maga között...mindezt titokban sunyi módon, hogy az Egy azt higyje, nem kaptak érte semmit... mit tesz az Egy?

Távolodj el tőlük és akkor a problémától eltávolodsz! Fizikai és lelki eltávolodás!!!!!

Nem hiszem , hogy a férjeddel összefogva nem tudnátok ezt megoldani!!!Nem hiszem , hogy felelőtlenség lenne továbbállni,így tönkre teszed magad és szép lassan a gyerekeidet és férjedet is!

igen, csodálatos férjem van, (sokan irigykednek is) nagyon sokat segít, mind a gyerekek körül, mind lelkiekben... sokat beszélgetünk erről, de igazából kívülállóknak akartam leírni a problémámat, hogy Ti mit szóltok mindehhez...

Hozzáteszem, én nagyon jóban vagyok a szüleimmel, (bár amit leírtam nehezen hihető) anyával nagyon jó barátnők vagyunk, mindent megbeszélünk, ha távol vagyunk egymástól, órákat beszélgetünk, de valahogy a testvérem tabu. ő szent és sérthetetlen, ha bántom, mindenki villával ugrik a torkomnak...

nekem hiányozna a szeretetük... sosem értettem, aki azt írta/mondta, hogy nem beszél az anyjával... én nagyon rosszul viseltem ezeket az időszakokat...

Színházat játszunk, ebből egy kívülálló semmit nem vesz észre, én sem szólok, nyelek, és csak őrlődöm, szeretem a munkám, szeretek itt élni, és ragaszkodom ahhoz, ami az enyém papír szerint is!! már nem csak magamat kell néznem, hanem a gyerekeimet...feladni mindent, és továbbállnia nagy semmiben, csak úgy, felelőtlenség lenne tőlem, mert mait kaphatnék itt, azt máshol sehol nem kapnám meg!

Tényleg szemétség, de ez a szülő dolga.

Követelőzni nem lehet.

Semmi beleszólásom nincs abba, hogy nekem nem vagy csak keveset adnak, míg a másiknak mindent.

Konkrét tippet vársz?

Írták többen, hogy lépj tovább.

Szerintem nem tudsz mást tenni, vagy pedig "nyelsz" tovább.

ez igaz, én tudom, hogy szerencsétlen vagyok, a férjem is azt mondja, hogy velem azt tesznek amit akarnak, de mit tegyek??? ezt kérdezem, erre írjatok nekem valamit!

próbáltam szépen beszélni, aztán fenyegetéssel, hogy akkor fel is út le is út, de kiröhögtek.. kerestem én már 300km-re házat, de ahhoz gyenge vagyok, hyog tényleg lépéseket tegyek...