Rövid versikék idősek napjára (beszélgetés)

Molnár Endre : Nagymamámnak

Nagymamához menni nagyon szeretek

Habos kávé vár ott, s tortaszelet.

Kalács is van nála, benne mazsola

Legédesebb mégis, az ő mosolya.

Nagymamánál lenni, mindig csodaszép

ó uzsonna után, vár a hintaszék.

Amíg ringatózva beszélek vele,

Megsimogat mindig lágyan a keze.

Én a nagymamámat nagyon szeretem.

Mert csak szépet és jót ad, mindig énnekem.

S úgy köszöntöm este, ha megyek haza,

A viszont látásra drága nagymama.

Nagymamáknak

Gyerekek! Gyerekek!

Mi van ma veletek?

Nem maszatos senki,

Csendben van mindenki,

Szemetet sem hagytok,

Oly rendesek vagytok.

Látjátok nagymamák?

Milyen jó unokák.

Ünneplőben vannak,

Verseket szavalnak,

Minden nagymamának

Forró csókot adnak.

A nagymama

A nagymama reszketeg,

De fogja a kezedet,

S elvezet a gondon át

minden félős unokát.

A nagymama lába fáj,

mégis veled szaladgál,

versenyt fut az idővel,

majd megtudod idővel.

A nagymama elringat,

simogat és puszilgat,

hallgasd meg, hogy mit mesél,

s az ő álma te legyél.

Sarkadi Sándor Köszöntő

Múlik az idő, őszre jár, de fénylik még a napsugár.

aranyat szór és meleget, örüljenek az öregek.

Az őszidő is szép lehet, kívánunk hosszú életet.

Maradjatok még itt velünk, jövőre újra eljövünk.

Ez aranyos :)

Szalai Borbála: Indulhat a vonatunk

Rajzoltam egy vonatot,

a vonatra ablakot,

ablakba egy nagypapát,

ölébe egy unokát.

Én vagyok az unoka,

nagyapám a nagyapa,

az ablakban mi vagyunk,

indulhat a vonatunk.

Gianni Rodari : Fehér haj

Mondd, az öreg kőművesnek

hány hajszála fehér?

Annyi, ahány falat épít,

míg csak a sírig elér.

Hát az öreg tanítódnak,

mondd, hány szál ősz haja van?

Annyi, ahány nebuló ült

osztálya padjaiban.

És az öreg nagyapának

mennyi hajszála ősz?

Annyi, ahány derűs órán

köztetek még elidőz.

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben.

Velem voltál bajban.

Velem voltál ha sírtam,

velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél

igazakat, szépet.

Kívántam, hogy a meséd

sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?!

Te azt sosem kérdted.

De talán a két szemem

elárulta néked.

Elmúlt egy újabb esztendő,

Történt jó is, rossz is, elegendő.

Idősebbek lettünk egy évvel,

Ősz hajszálunk gyarapodott szépen.

Gondoljunk az idősekre,

kik előttünk járnak sok-sok évvel!

Gyengülnek és felejtenek,

Éppen ezért óvjuk, védjük őket!

Tiszteljük a sok-sok munkát,

törődést és fáradozást.

Tisztelettel, hálatelten

köszönjük meg, amit értünk tettek.

Szép korúak, örök fiatalok!

legyen ma egy víg napotok!

Felejtsétek a bút, bánatot,

Legyen még tengernyi boldog órátok!