"Rossz" gyerek- miért TŰNIK annak? (beszélgetés)

[link]

Emberi jogok?:)

félreérted, iletve rosszul fogalmaztam. az én olvasatomban a fórumindító nem tűnik mérgező szülőnek, leginkább megoldást keres a nevelési problémára. mérgező szülők léteznek, de az más kategória.

én átérzem a fórumindító problémáját, mert a középsőm hasonló mentalitású gyerek, és bizony nagyon fárasztó és sok energiát elvesz tőlem a folyamatos magyarázatokkal, azzal, hogy a fél szemem mindig rajta kell hogy tartsam, mert ha hátat fordítok neki, biztos olyat csinál amit nem kellene. nagyon fárasztó egy ilyen kisgyerek, viszot sokkal több szeretet igényel és ad, mint a többi :)

"A bántalmazás könnyen felismerhető, ha a szülő veri vagy állandóan szapulja a gyerekét. Az elégtelen vagy inkompetens szülők mérgező hatását azonban már nehezebb tetten érni. Ha a szülő inkább azzal okoz fájdalmat, amit nem tesz meg, semmint azzal, amit megtesz, az összefüggés a felnőttkori problémák és az ilyen jellegű ártalmas hatások között nagyon nehezen ismerhető fel."

Amit nem adnak meg pl:

fontosság érzése

biztos háttér

bátorítás

önbecsülésre való tanítás

"gy a gyerekben kifejlődjön önbecsülése - az az érzés, hogy nemcsak a helyet foglalja, hanem számít és fontos -, szükségevan rá, hogy szülei érvényesnek tekintsék igényeit és érzelmeit.Ám Mclanie apját annyira lefoglalták saját érzelmei, hogy tndo-m.isi sem vett a lánya szükségleteiről. Melanie mellette volt,amikor sírt, de ő ezt sosem viszonozta. Melanie tudta, hogy any-M megtalálta a ..Kedves Abbynck" írt levelét, mégsem említettesoha a lányának. Mindkét szülő üzenete egyértelmű és világosvult lányuk nem létezett a számukra. Melanie megtanulta, hogy önmagát ne a saját, hanem az ő érzéseik szerint definiálja. Haelérte, hogy a szülei jól érezzék magukat akkori volt jó. Ha rosz-tizul érezték magukat miatta, akkor

6

volt rossz.Ennek következtében Melanie-nak felnőttkorában súlyos nehézségei voltak saját identitása meghatározásában. Mivel sosembátorították, hogy önálló gondolatai, érzései és igényei legyenek,fogalma sem volt, kicsoda ó valójában, és mit várjon egy szeretetteljes kapcsolattól."

Mérgező szülőket is olvassátok.

Eddig nekem az egyik legjobb...

Ha kell küldöm,szóljatok priviben!:)

Lehet, hogy nem kellene úgy reagálnod, hogy mások hogyan osztják az észt, hanem odafigyelni, hátha kapnál segítséget.

A gyerek nem születik rossznak, a szülő vagy tud vele bánni, vagy nem. Ha ezt nem ismered el, akkor csak magadat véded, hogy nem te tehetsz róla. Hanem a gyerek, meg a genetika.

Láttatlanban lefogadom, hogy nem ugyanazok az élethelyzetek voltak a gyerekek születésénél és te sem egyformán bántál velük.

Úgyhogy ne azokra legyél pipa, akik ezzel a témával foglalkoznak azért, mert neked valami nem sikerült. Ez csak felelősséghárítás.

sziasztok!

úgy "bírom", amikor azok osztják az észt, akiknek nem ilyen gyerekük van...

nekem 4van(8, 6, 4,ill 2évesek), és érdekes módon 3 tökéletesen szót fogad, nem kellett soha elmagyaráznom semmilyen életkorukban 100x, hogy valamit ne úgy csináljanak vagy ne úgy tegyék, de az a gyermekem, aki most 6éves, kb 1,5éves kora óta egyszerűen "kibírhatatlan". Úgyhogy szerintem ez GENETIKA!!!!! A mai napig nem érti a nem szót, mindenen hisztizik, dúl-fúl, rúgdos, verekszik, emellett viszont egy csupaszív hihetetlen okos kisfiú, bújik, imádom! Viszont nem tudok vele mit kezdeni, mert annyira önfejű, makacs, konok, ha valamit Ő nem akar, azt nem fogja megtenni. Mondhatom én szép szóval, kérlelve, kiabálva bárhogy...Amúgy a hangos szó csak olaj a tűzre, ezt már megértettem:), viszont, ha meg kedve van, akkor jön, segít, egy angyal, nem lehet ráismerni. Sorolhatnám, mennyi hajmeresztő dolgot csinált már, amit a másik 3, ha eszükbe is jutott, akkor az első(max párszori) nemre nem csinálta tovább.

De most megy majd suliba, muszáj kitalálnom valamit, most próbálkozom a büntetőszékkel, hogy ha valamit úgy csinál, ahogy nem kellene, akkor le kell ülnie. de kész rémálom néha, tényleg örülhet az, aki nem ismeri ezt a gyerektípust.

Persze persze,egyet értek, azt hittem elvált szülőkről beszél, akik okén állnak a gyerekekhez.

Alapvetően nem tud jó példát mutatni az aki nem boldog a párkapcsolatában.

A hangulatára, az emberi kapcsolataira is kihat és lehúzó energiája van, a gyerek pedig ezt érezni fogja.

Ezt félre értettem.

Ha együtt maradnak de boldogtalanok, az nem tesz jót a gyereknek, és nem tudnak úgy teljesen jó mintával szolgálni.

Akkor mutatnak erőt és klassz példát ha kilépnek abból,ami nem jó nekik.

Néha érdemes átgondolni.

Benne vagyok egy kapcsolatban,amit nem élvezek.

Itt vannak a gyerekek is.

Én ilyen életet akarnék nekik?

Maradjanak benne egy rossz házasságban?

Nem.

Akkor én miért maradnék benne?

Erről nem tudok nyilatkozni. ;))

Egyébként, ha úgy érzed, én elhiszem.

A gyerek megérzi, ha a szülők között nem oké valami. Nem kell ahhoz szidni egymást, játszhatják a boldog párt, de nem fogják tudni becsapni a gyereket, csak még jobban összezavarják. A gyerekek nagyon érzékenyek az őszintétlenségre.

No hát másképp látjuk a dolgot, de mindegy is, úgyis mindenki arra törekszik, hogy boldog legyen a párkapcsolata is meg a gyereke is és nem az számít, hogy ezt hogyan éri el, hanem, hogy elérje. :)

De a gyerek nem választja külön a szüleit.

Egyébként szerintem az is necces, hogy akik nem boldogok a kapcsolatukban, de mégis benne élnek, azok egyénenként rendben legyenek.

Így van, lehetnek.

És tök jó ha a rossz választásuk érzelmi hatásiból nem kapnak a gyerekek...magyarul, nem kezdik ócsárolni egymást a gyerek előtt, vagy nem szidják egymást a gyereknek.

Teljesen egyet értek.

Hiteles szülő szerintem:

Azt mondja amit érez, és arra tanítja a gyerekét amit jónak gondol.

Azt várja el a gyerektől amit a gyerek meg tud tenni, és azt amire ő maga is képes.

Tehát a gyereknek nem kell azon gondolkoznia, hogy vajon anya miért nem úgy cselekszik mint amit mond, ekkor bizalommal tud lenni a szülők felé, és biztonságban érzi magát.

Hiteltelen pl. az a szülő, akinek nincs önbizalma, akik olyan házasságban/kapcsolatban élnek, amiben nem boldogok és még sorolhatnám, mert rengeteg oka lehet.

Úgy gondolom, hogy csak kiegyensúlyozott, magabiztos, boldog szülő tud hiteles példa lenni a gyerek szemében. A hiteles példára meg jobban hallgat a gyerek, jobban bízik benne, stb...

(Én is inkább a milliomostól kérnék és fogadnék el pénzügyi tanácsot, mint a hajléktalantól.:))

Kit ha a gyereket nem?

Ő még biztos nem üt vissza.

Vagy, ha igen, akkor sem olyan nagyot, hogy fájjon. :-))