Rombadőlt kapcsolatok, gyerekkel és anélkül! (beszélgetés)

46 éves vagyok, ősszel lesz a 24. házassági évfordulónk. Kb. 10 éve kezdődött a probléma a házasságunkban. A férjem magába fordult, teljesen megváltozott. A vidám emberből, aki mindig a társaság központja volt, egy mogorva, negatív gondolkodású valaki lett. (és nem tudtam-tudok rá okot találni, hogy miért) Évekig küzdöttem azért, hogy beszéljen, de csak ideig-óráig tért vissza a régi emberem. Szerinte nem volt semmi gond, csak én láttam annak... Egy idő után feladtam és csak éltünk egymás mellett, szinte szótlanul. Aztán 2008-ban jött egy másik férfi, aki miatt újra nőnek éreztem magam, látványosan kivirágoztam. Ő is házas, hasonló gondokkal, ő négy én két "gyerekkel". Tudom, hogy nem ez a megoldás, de... Közben idén olyan dolog történt a férjem és köztem, ami már büntetőjogi kategória (lehetne, ha kiderül). Hónapokig tépelődtem, mit tegyek. Simán elzavarni nem tudom, nincs hozzá szívem, pedig ő erre is fel van készülve és én megutáltam őt nagyon. Ahol most lakunk, mindkettőnknek joga van lenni és egyikünk se tudja kifizetni a másikat. A gyerekek (nagykorúak már), tudják a köztünk történteket és mellettem állnak. Most megpróbáljuk újra, de ezt csak az eszem diktálja és a körülmények, felejteni nem tudok. A külsős kapcsolatom megvan, talán az ad erőt és hoz színt az életembe. Jó megoldás nincs, a körülmények olyanok, hogy esélyünk sincs arra, hogy együtt élhessünk. Ő jobb anyagi körülmények között él (én az érzéseken kívül soha nem kaptam és kértem-kérek tőle mást), padlóra tenné egy válás anyagilag-érzelmileg, amikor a gyerekek inkább az anyjuk mellé állnak - szerintem. És ő él-hal a gyerekeiért. Vagyis én alkuszom meg és próbálom beérni azzal, ami van. De bármikor hajlandó lennék többre, ez csak rajta múlik.

És közben tudom, hogy aljas vagyok, de nem érdekel, talán tényleg csak egyszer élünk!?

Most hoztál egy szélsőséges példát.

Akkor én is hozok.

Kislány, bölcsis nem volt, oviba nem engedték, mert majd tetves lesz meg bárányhimlős stb.

Eredmény: belassult gyerek, nulla érdeklődés bármivel kapcsolatban, az "idegenektől" (tehát bárkitől, aki nem az apja, anyja és nagymamája) félt, elbújt, nem volt hajlandó kommunikálni velük.

A szomszédunkban lakott. Aztán elköltöztek. Szerinted egy ilyen gyereknek mekkora sokk lesz az iskola? Mert azt már nem lehet elbliccelni, az kötelező.

Az oké...

De amikor a gyerek azzal megy haza a nagyanyához, hogy mama dugjunk egyet, megbaszlak hátulról... nah??

Aha.

Meg régen azt mondták: Van két gyerekem, meg egy lányom.

:)))

És apu nem tudna otthon maradni? Kettejük gyereke. Oldják meg ketten.

Ja, és asszem pl amerikában 6 vagy 8 hét a gyes. Aztán húznak vissza dolgozni.

Nálunk nemzetközi összehasonlításban bazi hosszú az otthon tölthető idő.

Ez jó. Ha anyának karrierje van és azért dolgozik, szerencsétlen gyerek. De ha azért mert egyébként nem bírják anyagilag, akkor ő a hős anyatigris, aki bármire képes a gyerekéért :).

Persze fontos, hogy minél többet együtt legyenek, de szerintem a minőség fontosabb mint a mennyiség. Attól hogy anya nem a karrierjét építi, még lehet hogy egész nap a szomszéddal pletyózik.

Ezt aláírom h igaz!

De akkor nem kéne felelőtlenül házasodni sem! :(

4 éve vagyok lassan együtt apárommal, egy éve lakunk együtt, nálunk nem én akarok házasodni jobban! És várnák vele, mert a körülöttem levő példák elkeserítenek! Nyilván nem kéne rájuk adnom annyit, de ott vannak!

Régebben nagyon ciki volt a válás. Sőt még régebben tudtommal tilos.

Amikor tilos volt, illetve ciki volt, akkor volt a külön hálószoba, meg a szeretőhöz járkálás.

Most meg elválnak.

Melyik a rosszabb?

Egyetértek.

És nem a pasikat tenném felelőssé, én inkább úgy látom, hogy a csajok erőltetik a házasságot.

Semmire!

Mert nincs összefüggés :(

Az 1-2 év együttélés se garancia!

Bár ami tényleg ok lehet, hogy gyűlnek a problémák, és az embernek már beszélgetni sincs kedve, a szőnyeg alá söprik és ott abaj! Jó nyilván nem magyarázat :(