Gyerekkel kapcsolatos kérdések (beszélgetés)

Senki fölött nem török pálcát, de nincs az a hatalom és erő, fenyegetés és bosszú, semmi, amiért a gyerekemet, gyerekeimet hagyjam. Ha más nem a hátamra kötöm de velük és együtt.

Nagyon drukkolok neked, rohadt nehéz lesz, Enissának igaza van, neked kell a gyerek bizalmát, szeretetét visszanyerned mert a másik fél gyaláz és elhord mindennek. Szörnyű ez az egész, sajnálom:(

Nagyon gondold majd át, ha lépni fogsz, hogyan tedd azt. Mindenre legyen érved.

Legyen jogi segítséged, az előkészületekhez jó az ingyenes is, hogy útbaigazításokat kapj, mire ügyelj, minek kell, hogy meglegyen. Minden láthatást harcolj ki, jelentsd a gyámhatóságot mindig,ha nem találkozhattál a gyerekkel.

Rettenetes ez a történet.

Amikor elvették a kislányt, vagy helyesebben az apánál helyezték el, akkor tudtak arról, hogy bántalmazott?

Azért az is bizonyíték, hogy visszavontad , mert az embert ha megfélemlítik nem mer lépni sok esetben.

Egyszer mentem feljelenteni, amikor eljottem onnan, de megijedtem es a birosagon visszavontam a feljelentest. Hiaba fogtok most palcat torni felettem en sem ertem miert tettem. A bezarast csak onnet tudjak amikor kiszoktem nagymamamhoz, de visszamentem mert azzal fenyegetett hogy az utcan megveri a nagyszuleimet ha nem megyek vissza. Annyi papirom van rola hogy birosagra mentunk es visszavontam.

Biztosan fenyegeti, nem egyszer volt hogy raszoltam es mondta hogy most verjem meg akkor.

Amikor megvert a férjed, tettél feljelentést, van látleleted?

Van valaki, aki tudná tanisítani, hogy bezárt ?

Ezek egy perben nagyon fontosak lennének.

Nem lehet, hogy a kislányotokat is bántalmazza, ha nem úgy viselkedik, ahogy azt ő elvárja tőle?

Nem tudom, azt tudom én csakis tutira mennék.

Van az a helyzet, amikor pénzért lehet 'igazságot' is venni, főleg akkor, amikor a gyerek az apánál maradt, ha az anyának nem stabil az anyagiháttere. Beleköthetnek a kapcsolatába, tanúkkal bizonyíthatják arra aki egy kortyot nem ivott, hogy alkoholista, hogy curva, vagy bármit. Megesett már ilyen, sőt olyan is, hogy zártosztályra küldte a jómenő apa a feleségét, hogy veszélyes a gyerekekre, önmagára, társadalomra. Ilyen is van.

Bármi megeshet és az ellenkezője is.

A listán vannak nevek...van nete...siman kideríthető miben jártas az ügyvéd,mivel foglalkozik leginkább...nyilván én se büntetőjogban jártas ügyvédet kerestem.

Én úgy gondolom,ha nagyon akarta volna,megoldhatta volna már ezt a gondot.

Amit ő leírt ide,elmondja egy ügyvédnek,hidd el szakértő bevonását is kérné és ott minden kiderül...ha anyuka alkalmasabb a gyereknevelésre,nem fogják apukánál hagyni.

Nem azt írtam, hogy nem lehet ilyen. Ismerek olyan embert, akit nagyon nagy cárból húzott ki egy ügyvéd, akit kirendeltek neki anno. A fizetett ügyvédek a fasorban sem voltak mellette, de nem ez a jellemző.

Nem mernék ilyen háttérrel kirendelt ügyvéddel megjelenni, mert mi van, ha én egy olyat fogok ki, akinek halvány fogalma sincs a családjogról?

Ha megint az apának ítélik a gyereket, szerinted milyen eséllyel indulhatna harmadszorra? Véleményem szerint, nulla.

Az én perem is megnyerte,nem is akárhogy....földbedöngölte ugyanezt a tipusú apukát....

Egyébként listát adnak,és te választasz ügyvédet,az más kérdés vállalja e.

Mondjuk én nem hagytam ott a gyereket,eljöttünk pénteken,hétfőn már adtam be bíróságra a papírokat.

Sztem itt az volt baj,hogy nem kért segítséget,nem volt felvilágosítva mit kéne tegyen.

Nekem azzal kezdték,gyerek nélkül sehova!

Így tettem...

"Ha anyagilag nem teheted meg,kérhetsz ingyenes ügyvédet."

Egy frászt, sok tehetségtelen, semmire sem való ügyvédet rendelnek ki így. A jó ügyvédeknek nincs ilyenekre ideje. Néha kifoghat az ember egyet-egyet, de nem ez a jellemző.

Talán akkor, ha éppen felkelti egy-egy számukra érdekesebb ügy a figyelmüket.

Nehéz a helyzeted nagyon, de a kislányotoknak is az, talán még nehezebb. Nem tudhatod, az apja mivel fenyegeti.

Az óvodába, iskolába eljársz a szülőiértekezletekre? Ott mit mondanak a pedagógusok? Nem találná szövetségest bennük, hogy igenis kell a pszichológus a kislánynak? Főleg, ha késve hordja az apa a gyereket, vagy nem úgy tanul, amire képes lenne egyébként.

Amíg nem leszel stabil minden szinten, nem lesz egy nagyon speciálisan jó ügyvéded, addig jegeld a dolgot, találkozz vele a Gyámhatóságon, hogy legyen nyoma mikor szerettél volna vele lenni, és hányszor ütköztél akadályba.

Ha anyagilag nem teheted meg,kérhetsz ingyenes ügyvédet.

Hidd el ugyanúgy elvégzi a dolgát,hisz az államtól azt a pénzt megkapja amit tőled kérne el.

Ócska kifogásokkal jössz,ne haragudj...ha nekem kell a gyerek,foggal-körömmel harcolok,ha kell 1 szobás albérletbe viszem,de harcolok érte!

Te ott hagytad...amúgy mit vártál?Ez kb olyan mintha lemondtál volna róla...na ez nem jó pont a biróságon..

Dehogy akarom én el-megítélni. Nem tudok az életéről semmit.

Viszont visszaolvastam, amit írt és ledöbbentem, ezen átsiklottam.

"Kérlek valaki mondjon valamit, amivel azt érezhetem nem hiába van az egész, hogy még van valami remény, hogy nem egy haszontalan szar alak lesz a gyerekemből, hanem egy értelmes normális érző ember."

Egy édesanya, hogy kérdezhet ilyet a 9.évét még be sem töltött kislányáról, akit 5 éves kora óta az apja nevel?

Pont a kislány érezheti most ezt, az apja, annak a családja, na meg a bőrén tapasztaltak alapján, hogy elhagyta az édesanyja.

Akármi történt, most az anyukának kell többszörösen bizonyítani a gyereke felé, hogy nagyon szereti, hiányzik neki. Piszok nehéz lesz, mert a másik oldalról tömik a gyerekfejét, és az a 3-4 év, amit az apjával töltött majdnem a fele a gyerek életének.

Most még nehezebb lesz, kezdődik a kiskamaszkor, az egyébként is lázadó korszak. :/

Őszintén sajnálom, de Enissának mélységesen igaza van!

Én azért meghallgatnám az apa álláspontját is.

'A lányom most lesz januárban 9 éves és most harmadikos, ugy gondolom elég érett, hogy felfogja a dolgokat.'

Nem, piszkosul nem érett egy 9 éves gyerek, hogy átlássa mi folyik körülötte.

A gyereked azt érzi, ott hagytad, cserben hagytad. Ami valahol igaz is, hiszen magadat védve a gyereket hátrahagyva eliszkoltál.

Én nem török pálcát feletted, hiszen te élted át, amit. Lehet az életedért futottál, de a gyerek nélkül.

Hibásdöntéseket hoztál folyamatosan. A korai terhesség, a családod otthagyása stb., majd a gyereked hagytad ott, teljesen mindegy miért, de elhagytad.

Nem egy anyaotthonban kerestél menedéket, nem a családodtól kértél segítséget, egyik pasitól, a másik pasi karjaiba rohantál.

Amikor anyagilag, érzelmileg rendbe jössz, lesz biztos lakás, ahol a gyerekkel tudsz élni, akkor kérj újbóli vizsgálatot.

Addig a gyámügy segítségét kérd, hogy a láthatás ott legyen a felügyeletük alatt. Ott nem sumákolhat az apa, hogy nem adja, nem viszi a gyereket, mert bírságot kell fizetni.

Ezt megkellene lépned, hogy amikor már tényleg áttudja látni a gyereked a helyzetet, lássa legyenek papírjaid, hogy nem te nem akartad látni, hanem nem engedték.

Érezze a kislány, hogy harcolsz érte.

Az apját sose szidd a gyereketek előtt, az olaj a tűzre, neki az apja a biztos pont az életében, ha az apját bántod, őt is bántod.

A ti rossz döntéseiteknek a gyerek issza meg a levét, ne a kislányodat hibáztasd. Gyerek, nem fogja fel mi történik körülötte, gondolj bele, felnőttként, anyaként sem tudtál jó döntéseket hozni!

2 ev utan lehet kerni ujbol gyerekelhelyezest...egyebkent egy jo ugyveddel most nem itt tartanal szerintem.

Igazsagugyi vizsgalat stb...ezek voltak?

Sziasztok!

Azért irok ide, mert nem tudok sehogy sem dűlőre jutni a gyerekkel való kapcsolatomban és kivülállók tanácsát szeretném kérni.

A lányom most lesz januárban 9 éves és most harmadikos, ugy gondolom elég érett, hogy felfogja a dolgokat.

2010 ben összejöttem az édesapjával és elég hamar teherbe estem. Nagy családi veszekedések közepette megtartottuk a Timikét és felköltöztem az apjáékhoz Pestre. Már a babavárás időszakában rájöttem, hogy hibát követtem el. Az apja erőszakos, nárcisztikus, kicsinyes, önző, féltékeny alak. Már terhesen is megtapasztaltam, mire képes, nem hogy utána. Az évek alatt sok mindenen keresztül mentem és csak az adott erőt, hogy ha vállaltam a gyereket végig is csinálom. 5 év kellett, hogy elismerjem már nincs erőm ehhez és az akkor megismert páromhoz menekültem, miután kiderült, hogy megismertem valakit és elvert, utána dolgozni mentem és később nem mertem hazamenni. Korábban is volt már rá példa, hogy bezártak és kirúgattak az állásomból. Ezután biróságra kellett mennem, mivel sehol nem segitettek )rendorség, gyámugy, családsegito). Eljártunk biroságra, ahol kaptam kiszabott láthatási idot. Az előtt 2 hétig nem is láttam a gyerekemet.(később mondták, hogy simán elsétálhattam volna vele az ovodábol) A láthatási időben amikor láthattam volna őt sirt és üvöltött a gyerek, hogy nem akar velem jonni. Kétségbeesésemben a biroságon belegyeztem a közös felügyeletbe és az apja otthonát jelölték ki lakhelyül a gyermeknek. Azóta is bánom már, hogy nem voltam elég erős, hogy végigvigyem. Az apja persze élvezte a műsort és azóta is tömi a gyerek fejét mindennel. Volt párommal ezért is ment szét a kapcsolatunk, mert folyamatosan a gyerek körüli gondok miatt vitáztunk. Összejöttem utána a mostani párommal, aki nem tágit mellőlem és kitart, de már neki is véges a türelme. a gyerekre havonta küldünk pénzt és a családi pótlékot is átutaljuk, még sincs megvéve soha semmi rendesen. a gyereknek, ha kell valami csak én veszem észre, ruha az iskolába bármi csak én foglalkozom vele. Az apja csak veszi a konzolos játékoka és minden drága vackot, de igazán nem foglalkozik vele. Folyton késnek az iskolából, ha olyan kedve van nem viszi be az iskolába, nem ccsinálják meg a leckét, sose pótoltat vele, ha hiányoznak. Igazolás is akkor van, ha én szólok érte. Kezd elfogyni az erőm és türelmem. A gyerek ha gondol egyet nem jön át, most is karácsony elmúlt, de nem volt itt egy percet sem. Az ajandékai sem érdekli, nem mintha tudnék jobbat venni mint az apja, de igazából nem is akarok versenyezni sem. Ha nagy nehezen kiszakad az apjától, akkor néha megölel és mondja hogy szeret meg hiányzom neki, de csak óvatosan mintha az apja meghallaná. Anyának 4 éves kora óta nem hiv, igazából nevemen se szolit, sehogysem. Nem tudom mi lenne a megoldás. Voltunk pszichologusnál nagy nehezen az apja engedélyével de már oda se járunk mivel szerinte felesleges.. NEm tudom mit tegyek, hogyan tovább, tegnap már vágytam volna arra is, hogy elmenjek jó, messzire vagy csak haljak meg, mert eleget kinzott már az apja a gyereken keresztul. Ha nem lenne a volegényem szerintem, már nem tudnék ide irni. Kérlek valaki mondjon valamit, amivel azt érezhetem nem hiába van az egész, hogy még van valami remény, hogy nem egy haszontalan szar alak lesz a gyerekemből, hanem egy értelmes normális érző ember.

köszönöm, ha végig olvastad a kusza mondataim, nem irtam le teljesen mindent szoval lehet nem is érthető, de ha valaki ir azt megköszönöm. Szép napot.