Reménytelen reménykedés (beszélgetés)

Akivel tudnék, az vidéken lakik és siet hazafele.

A többiek, azok pedig kolléganők, és oké hogy beszélgetünk, de annyira nem vagyunk jóban.

Tesóm az talán hétvégén rá fog érni egy fél napra, de nem biztos...

Szóval nincs ilyen nem elektronikus beszélgető társ.

Ja, mondjuk van egy pasi, aki szívesen lelkizne velem, de anno tetszettem neki, és félek, hogy esetleg hátsó szándékkal akar velem talizni, no meg ő csak a munkahelyére tud elhívni beszélgetni, az meg nem túl kényelmes ...

Nem szívom mellre, köszönöm :)

Nem keresem, nem fogom magam visszakönyörögni.

Abban reménykedem, hogy majd ő fog könyörögni :)

De annak meg sajnos nem lenne értelme, mert ő kimondta, hogy nem látja velem a közös jövőt ... szóval ez a visszakönyörgés a részéről valszeg nem fog megtörténni.

Csak annyira nehéz. Két évig vele voltam, nem költöztünk össze, de úgy éreztem hogy minden nap együtt vagyunk, biztonságot adott, szeretet, figyelmet, és ez most egy csettintésre megszűnt.

Nincs helyette semmi.

Elfogyott az út, amin eddig együtt jártunk.

Nincsenek élő barátnőim, csak ilyen elektronikusak, akikkel levelezek :)

Nos nekem ami bevált az évek során azóta az a kegyetlen őszinteség. Úgyhogy ne szívd mellre, de most én is az leszek veled.

1. Már nem a párod, mivel szakított vele,hanem az EXED!

2. Szakított veled, ergo vmiért nem akar már veled lenni. Ez nem elengedés kérdése, hanem tény,amit el kell fogadnod.

3. Ha elkezded keresni,és visszakönyörögni magad...csak szánni való leszel,és kihasználható.

Tanács: tereld el a figyelmed róla. Tervezz programokat a barátnőiddel, olvass, filmezz (csak olyat,ami nem rá emlékeztet).

Aztán majd jönnek a folyamatok. Most még szomorú vagy és vágyakozó...aztán jön majd a dühös, kétségbeesett, megint visszavágyó, megint dühös és végül a beletörődött állapot. Aztán egyszer elérkezik a közömbös is,amikor már túl vagy rajta.

Kedd este szakított velem a párom, és iszonyatos lesz belegondolni, hogy mit fogok csinálni a 4napos ünnep alatt... van amikor elengedném a párom, de fél óra múlva úgy érzem, hogy nem-nem tudom elengedni és nem is akarom.

Még mindig rettentő labilis vagyok. De ma már jóval kevesebbet pityeregtem mint tegnap ... tegnap egész álló nap ...

Közben volt kapcsolatom. Főleg rövidebbek,de igen...kb. 3 év volt,mire teljesen kitörlődtek belőlem az érzések iránta.

Én is 25 vagyok egyébként.

Nem is kell várnod...csak rajtad múlik,hogy meddig tart.

3 év kellett mire kiheverted?

Én este azon gondolkodtam, hogy 25 éves vagyok.

17 évesen jött az első komoly kapcsolatom, két és fél évig tartott, aztán 23 évesen jött a második komoly kapcsolatom, ami most ért véget.

Nem akarok éveket várni ...

Sziasztok!

Nekem is a hátam mögött van már egy két szakítás. 99%-ban én vetettem véget a kapcsolatnak. 1 eset volt amikor nem. Az nagyon megviselt,mert veszettül szerettem. Kb. 3 év volt míg teljesen kihevertem. Azóta már könnyebben megy a felejtés,mert tudom,hogy fejben dől el, mint ahogyan a cigiről való leszokás vagy a fogyókúra megkezdése is. Lényegében ez is egy függőség. Szóval kell az akaraterő,hogy túl tudjon lépni az ember rajta.

Nem akarsz? Szereted? Hmm. Ha menni akar, menjen. Nekem ez az elvem. Miért akarnál valaki olyannal lenni,aki nem akar veled? Én megalázónak tartanám,ha valaki csak azért lenne velem,mert sajnál vagy ilyesmi. Azért akarjon mellettem lenni,mert szeret...semmilyen más indok számomra nem elfogadható.

szerbusztok csajok...itt vagyok én is

Másfél éve vagyok együtt a férjemmel ebből egy fél év házasság, most válunk. Az én férjem kikapcsol, s olyankor nagyon bántóan viselkedik, megráz, megdob valamivel..stb s visszamentem mégis hozzá, hogy adjam meg azt a kért második esélyt. Tudom, hogy egy reménytelen esettel van dolgom de én is reménykedtem, hogy minden jó lesz majd, jártunk pszichológushoz meg minden.

Én is így vagyok: ő a harmadik kapcsolatom, s első férjem...fújj de csúnyán hangzik...inkább most mint majd s ez nektek szól. Én is 25 vagyok s már elegem van ebből: pedig csak egy békés családra vágyom!:(

senki nem boldog mindig minden pillanatban, viszont mesélheti azt

szerintem a kolléganők is ezt csinálják, nem fogják kiteregetni a szennyest a melohelyen