Reménykedés és csalódás (beszélgetés)

Nagyon sajnálom. Én is veszítettem el picit, 7hetesen ment el, 10 hetes voltam, mikor UH-on észre vették. Egy világ omlott össze bennem. Ráadásul a családban két helyen is jött a pici, vagyis egyik helyen, már megszületett, másik unokatesóméknál pedig fél úton volt. Nagyon rossz volt, mikor simogatta a pociját, meg mikor mutatták mit vettek a picinek.

De hálisten nekem csak egy hónapig volt rossz, mert sikerült újra. S azóta már 2van.

Mindenképpen erősödj meg lelkileg. Csak pozitívan nézz előre, különben nem biztos, hogy egyből össze fog jönni. Amikor testileg lelkileg készen állsz, akkor fog bekopogtatni a gólya. :)

Sok szerencsét, és kitartást kívánok! Fel a fejjel!

Pont véletlenül az fb-n találtam, amiről írtam

[link]

Genetikai dolgok sajnos nagyon is befolyásolják, jelenleg már lehet géntérképet készíteni, nem kis összegért, folyamatos vetélés esetén, és sokszor kimutatják mástól igen, de a párjától nem lehet gyereke...

Pl. hónapokig próbálkoztunk a második Lányunknál kisfiúval, és volt néhány pozitív tesztem, de végül megjött, aztán úgy voltunk együtt, ahogy az első Lányunk sikerült, és első hónapban megfogant azzal a "módszerrel" a második Lányunk. Vele átmentem CVS-en is, így genetikussal is tudtunk beszélni, félelmeim között erről is beszéltem, miután kiderült egészséges, azt mondta, hogy jó ez így, hogy kislány megint, mert valószínűleg a férjemmel fiú utódot, egészségeset nem tudunk nemzeni, vannak akik csak fiúkat tudnak, vannak akik csak lányokat, vannak akik mindkét nemből, és sajnos egyre többen (többszáz éve nincs frissítve a génállományunk, a vándorlásnak, háborúk utáni betelepítéseknek talán volt értelme, most a globalizáció adta költözködés talán segít ezen... hogy más problémákat szül...) semmijen neműt :(. Nekünk nincs kimutatva, hogy lenne bármi probléma, de! érzem, hogy nekünk a férjemmel csak Lányaink lehetnének még, ha vállalunk harmadik Babát is!

Sziasztok!

Én húgom történetét írom le:

2010-ben volt az első spontán vetélése. Majd 2011-ben és kettő 2012-ben. Mind a 12. hét előtt.

Kb. ezer vizsgálaton mentek át ő és férje is.

Nála fény derült egy inzulinrezisztenciára, de 2011-től szigorú diétán van (olyan nagyon betartja, hogy csak lesek), tehát már az sem lehet a gond .... ahogy végül kiderült, az a gond hogy vércsoportjuk bizonyos összetevői (nem értek hozzá pontosan) túlságosan is egyformák, ezért az is oka lehet annak, hogy a húgon immunrendszere betolakodóként érzékeli a magzatot. Utolsó lehetőségük a közös gyerekre egy németországi klinikán alkalmazott eljárás ....pár hete voltunk kint, elvégezték a kezelést, a következő év megmutatja hogy mi lesz az eredmény. (persze egy kisebb vagyonba került és nincs garantálva az eredmény, de úgy voltak vele ha meg sem próbálják örökké benne lesz a tüske hogy mi van ha az működött volna) Ezzel a kezeléssel kapcsolatban olyan vérvizsgálatot is kellett végezni amit a transzplantáció előtt végeznek és az alapján olyannyira "kompatibilisek", ami nagyon ritka, általában az egyenes ági családtagoknál szokott előfordulni. Szóval vesét adhatnának egymásnak, de a gyerek nem biztos hogy össze fog jönni.

A legdurvább, hogy mással gond nélkül lehetne gyerekük, csak egymással nem, vagyis csak talán.

Most azon aggódunk, hogy ezzel a német kezeléssel összejöjjön majd a baba, mert ha nem, akkor nem tudom hogy fogják tudni ezt feldolgozni. Attól tartok rámehet a kapcsolatuk is akár ... azért próbálok mindig arra gondolni hogy "nem, nem, nem lesz semmi baj, keresztmama leszek hamarosan".

Lezsibbadtam. Komolyan ennyi tapintat nincs az emberekben?

Én megértem, hogy a másik fél örül, hogy babájuk lesz, de basszus legyünk már tekintettel egymásra!

Ez nem egy elbukott vizsga...én biztos balhéztam volna, hú, de még mekkorát...

Amikor extrán túlterhelem magam elszabadul a pokol, hirtelen minden ok nélkül elkezdek hízni, hajhullás, szőrösödés, sebborhea... és társai és jön a cikluszavar. És nem tudtam az okát, míg el nem vetéltem az első babával. Nálam a nagyon aktív, erőteljes sport társítva jógával ami meghozta az eredményt, illetve valami kreatív tevékenység, ami tényleg megnyugtat, esetleg a túrázás.

A mellékvese kortizolt termelő kérge kezd el igen először túlműködni, és rántja magával a tesztoszteront termelő és az anyagcsere hormonokért felelős kérget, nyilván ekkor már rossz a cukor, máj, koleszterin értékem és hízok-hízok-hízok... Mindkét terhességem előtt aktív mozgással fogyás, végig nagyon figyeltem az étkezésre a terhességeim alatt, szoptatás és a sok éjszakázás miatt túlműködik most is az egész... iszonyat szarul vagyok, de lefogytam amint rendeződtek a ciklusaim az első lányom után is fél év alatt húsz kg-ot, remélem most is fog sikerülni... de ez még odébb van.

Szörnyű azért ez csajok, hogy mennyien vagyunk, akiknek ennyire kell küzdeni a babáért. Mi szerencsére egészségesek vagyunk, és tuti, hogy a stressz kavar be, ímit akárki akárhogy mondd nem lehet kizárni, egyszerűen kezelni kell megtanulni. Amikor terhes lettem (méhenkívűli) abba a hónapban úgy voltunk, hogy most inkább ne is jöjjön, mert akkor volt tesóm esküvője, rengeteget dolgoztam, bulizni voltunk, ittunk, alig láttam a afáradtságtól. Teljesen elfelejtettem a baba dolgot. De ezt nem lehet, hogy akkor ja ezt így kell, és akkor na jó, most megint mindent így fogunk csinálni. Nem lehet nem foglalkozni vele. Szóval sajnálom akiknek még gondok is vannak ezzel azzal de azt kezelni fogják, és tuti csajok, hogy sikerülni fog nekünk is. Egyszerűen nem lehet másképp.

A másik meg,nem irigyek vagyunk hogy másnak van babaája. Egyszerűen a tudat fáj, hogy nekünk nincs.

Ez így van, nekem sajnos túlműködik a mellékvesém, alapból (mikor minden hormonérték rendben, a vérképem tökéletes, ionok, meg kutyafüle... az akkor is minimálisan túlműködést mutat)... és megindít egy nagyon csúnya anyagcsere zavart, ami kihat a többi hormonra... stressz-hízás-ciklusfelborulás... ördögi kör.

Egyébként úgy veszem észre még a meddőségi klinikákon sem igen vizsgálják meg sokszor ezeket a hormonokat, pedig szerintem több nőnél itt van a probléma!

spontán elvetéltem az első Babánkkal, még tartott a vérzés, amikor a központba kellett utaznom egy értekezletre, fülig érő szájjal közölte az egyik kolléganő mindenki bejelentve, hogy babát vár, majdnem ugyanakkorra lettünk volna kiírva:(... mintha kést forgattak volna a szívemben

nem vagy rosszmájú, vagy irigy... én is így érzek, amikor a környezetemben sok-sok nő meséli, hogy első hónapban összejött mind a három terhessége, egyszer beszéltek róla, hogy jó lenne kistestvér és rá két hétre már pozitívat is tesztelt... nekem mindkét Lányomért meg kellett küzdeni (fogyás, egészséges életmód, időzített együttlétek tömkelege), de így is hálás vagyok, hogy nem évekig kellett várakozni a CSOLDÁINKRA. És olyan nincs, hogy nem görcsölünk rá, szerintem ez valamilyen szinten normális is.

Az en tortenetem: elso mehen kivulimnel majdnem meghaltam, mert nem ismertek fel idoben, hiaba mentem boven idoben orvoshoz... em akarok sokat beszelni rola, annyi a lenyeg, hogy eletmento mutetem volt es elvesztettem a jobb petevezetomet, de ekkor meg azt mondtak, hogy amugy minden szuper, 3 honap mulva lehet ujra probalkozni. (a masik petevezetore volt atjarhatosagim) Mivel teltek a honapok, vegul elmentunk meddosegi szakemberhez. Kozben sajat indittatasbol endokrinologusal is kivizsgaltattam magam es sulyos IRem volt, amit 5-6 honap alatt rendeztem, addig szo nem lehetett terhessegrol.

Szoval meddosegi intezetbe mentunk. Itt szogeznem le, h en is pont ugy ereztem, mint az elottem szolok, ha meg egy ember a ragorcsoles szoval jon, annak a fejet lerugom a helyerol.... na a lenyeg: inszeminacioval probalkoztunk. Elso nem hozott sikert. Mikor a masodikkal probalkoztunk, akkor ugye ovulacio elott UHval csekkoljak, h van-e erett tuszo. Hazakuldott minket a doki, hogy a honapban az inszem elmarad, mert ugyan van ket csodaszep erett tuszo, de mindketto a jobb petefeszkemben van, ahol ugye nincs petevezeto. Az eselytelenek nyugalmaval ballagtunk haza, majd elrepultunk Romaba, onnan vissza, nem fogallakoztunk ebben a ciklusban semmivel, hisz orvos leirta, h most eselyunk sincs.... alig vartam, h megjojjon, hisz kezdhetek egy uj ciklust, uj inszem remenyekkel. Csakhogy nem jott meg..... teszt: pozitiv... Spontan ikerterhes lettem a "masik oldalrol", de sajnos ezuttal is a petevezetoben tapadtak meg. Ujabb mehen kivuli... immar 2 evnel tartotunk. En is nagyon osszeomlottam, pocakirigyseg,, meg minden megvolt. Tokre aterzem az egeszet. Amikor a korhazban alaposabban megvizsgaltak, akkor derult ki, hogy kettozott mehtestem is van. A mutetnel latta meg a doki, hogy a petevezetom totalisan alkalmatlan volt arra, hogy egy megtermekenyitett petesejt vegighaladjon rajta. Vmi fejlodesi rendellenesseg. Csak jelzem, hogy mikor itt tartottunk, mar min 8 orvos 24 huvelyi UHt csinalt rajtam, egy feltaro mutetem volt es atjarhatosagim. Mindent rendben talaltak... kozben se a petevezetom, se a mehem nem volt alkalmas egy terhesseg osszehozasara. :( Ekkor vettek ki a bal petevezetomet is, mert tobbet artott volna benn hagyni, mint amit segitett... egyertelmuen csak lombik johetett szoba, akkor meg a petevezeto ott lete csak tovabbi rizikofaktor ujabb mehen kivulikre. Kozben persze a lelki sikon is gyogyulgattam, nekem is kineziologus segitetett. En szivbol ajanlom, nelkule nem sikerulhetett volna! Tortenetem vege, hogy a masodik lombik sikerrel jart, duplan, egy csodas ikerpar anyukaja vagyok most. 2 evesek, benn szuszakolnak az agyacskaikban. az elhatarozastol a szulesig 4 ev telt el, de barmilyen kemey es szigoru volt is, nem cserelnek massal. Nem cserelnek, mert a vilagona legjobb fejr jutott nekem es csodas gyerekeim vannak es turelmesebb es jobb anyjuk vagyok azaltal amilyenne ez a 4 ev engem tett. Jobb anyukajuk vagyok, mint amilyen anyuka lettem volna e 4 ev nelkul. Tenyleg. En turelmet tanultam es azt, hogy nem kontrollalhatok mindent. Elotte mindent kezben tudtam tartani, de itt megtanultam, h van olyan dolgo, amit nem lehet. Ne aggodj, Te is Anyuka leszen nemsokara es ez mind csak rossz emlek lesz majd utolag. Addig is erot es kitartast az uton! Es ne szegyelj segitseget kerni. Kineziologus es en vizsgalodnek tovabb, mert sajnos nem mindig latjak jol a dokik, h 'minden rendben van". Nem a sajat idejukkel jatszanak.

Amugy az E vitaminnal kapcsolatban: en terhesseg elott es alatt is napi szinten ettem avokadot, ami ugy tudom igen komoly E vitamin forras. Nem tudom, h ez szamitott-e, de a gyerekek ketpofara tomik most is. :) Az elhangzottakon tul, ami meg jo lehet, az a D vitamin, amit ha nem szedunk, itt ezen az egovon a lakossag min 80%anak hianya van es ez is segiti a baba temat (is).

Nagyon sok sikert es bocs, h ilyen hosszu lettem!

nagyon sajnálom. meglehet kérdezni mikor történt. Gászold meg elvesztett kisbabádat. Hagyj magadnak egy kis időt. majd ha úgy

érzed eltudod eggedni akko ij neki egy búcsú levelet, amit köss egy lufira ésengdd el. Akkor próbálnám meg a következő babát összehozni

Dolgozd fel elöbb a történteket.

Nagyon köszönöm az eddigi hozzászólásokat. Ne haragudjatok nem írtam mindenkinek egyesével.

Ez a rágörcsölés téma tényleg így van. Meg tudnám rugdosni aki ilyet mond :D :D

Ez nem ilyen egyszerű. Ha nem foglalkozom vele, akkor is ott lesz, hogy de ugye most sikerül?!