Réka baba története

A párommal már 2007-ben eldöntöttük, hogy babát szeretnénk és jó lenne, ha tavaszra születne, hogy minél könnyebb legyen az öltöztetés és a lakás hőjének beállítása. Rékának már ekkor önálló akarata volt és azért sem fogant meg. 2008 elején belefogtunk a házunk teljes felújításába. Szigetelés, újravakolás, betonozás, fűtés, burkolás és festés.

Már javában kint laktunk az alsó épületben, mikor vettem egy tesztet és pozitív lett. Ekkor már volt miért csinálni a dolgunk. Három nap a munkahelyen reggeltől estig, majd kettő itthon a felújításon. Közben lezavartunk egy gyors és egyszerű polgári esküvőt.

Szépen kerekedtem és szerencsém volt, mert úgy telt el a terhesség hogy semmi rossz élményem nem volt. Hacsak nem az orvosi vizsgálatok miatt, de az meg szükséges rossz. A 36. hétig dolgoztam a munkahelyemen, közben itthon is kész lettünk és boldogan vártuk Rékát! Ám ő nem akart megszületni, így be kellett feküdnöm a kórházba, pont karácsony előtt hétfőn. Innen kezdődtek a szörnyűségek. A család itthon, én meg ott egy igénytelen helyen összezárva mindenféle emberrel.

Szerencsére volt egy értelmes szobatársam is, de ő is hamarabb ment el szülni, mint én. Már kiszáradt az összes könnycsatornám, annyit sírtam, mikor jött az ügyeletes orvos és azt mondta, hogy pakoljak és menjek a szülőszobára, mert megindítja a szülést. A bent töltött öt nap alatt csupa rossz élményem volt, de azokat most nem részletezem. Sajnálni tudom csak azokat az egészségügyi dolgozókat, akikben annyi emberség sincs, hogy karácsonykor egy terhes nő férjét elküldik a kórházból. Szóval fülig érő szájjal, az örömtől sírva pakoltam és hívtam a férjem, hogy készüljön, mert szülünk. Aki szült, tudja, hogy mi következett az előkészítőben. Megérkezett az én hős férjem is és folyamatosan mellettem volt, fogta a kezem és erőt adott. A fájások viszont nem jól jöttek és a pici szíve lelassult. Nyomás a műtőbe, aminek szintén örültem, mert nekem elég fájdalmas volt a szünet nélküli méhösszehúzódás.

És végre 2008. december 26-án 15 óra 25 perckor megszületett Réka 3700 grammal és 54 cm-rel. Semmi nem érdekelt, se fájdalom, se a remegés, semmi, csak hogy megvan és családként élünk tovább. És ha minden jól megy, akkor mehetünk is haza pár nap múlva. Nagyon megviselt, hogy ilyen sokat külön kellett lenni a férjemtől.

A következő egy hónapban minden álomszerű volt a babával. Evett, aludt, büfizett, kakilt, gyönyörűen gyarapodott.

Majd egyszer csak egy napon át ordított, mire kihívtuk az orvost, aki szélcsővel könnyített rajta és nem mellesleg megfertőzte rota vírussal. A védőoltás 36.000 Ft, nulla TB támogatással. Ezen túlestünk és minden visszaállt, újra egy kis tündér lett Réka. Evett, aludt, büfi, de már nem kakált és most két hónaposan mindent kipróbáltunk, de a kaki nem jön magától.

Csattanó nincs és még biztosan lesz folytatás. Ma túl vagyunk egy szörnyű éjszakán és egy nehéz napon. Most elaludt, de ki tudja mi lesz ezután!? Ami aggasztó, hogy Réka nem mondható hasfájósnak, mert ha minden rendben, akkor nem sír, nem szenved, de ki mondja meg hogy mi a baja, most amikor nyűgös és még én, az anyukája sem tudom megnyugtatni?